Vendégül láttuk ma a nyolcadikosokat délután. (Avagy ingyen egy csoport helyett kettőt viszek már harmadik napja, de ez nem a tanáros ventkötet, szóval mindegy.) És van az az Utazó planetáriumos adventi novella, amit a Bassziánhoz írtam, ezt ebbe a nyolcadik osztályba járó két fiú ihlette, akik olyan édesen bújtak a sötétben össze.
Na, ma már csak egyikük volt a suliban, amikor az egyik ötödikes nagylányommal ez a fiú összekakaskodott.
Ilyesmi volt:
- Járhatsz Z-vel (Ez sértés, mert Z. nem túl okos.) - mondta a fiú.
Mire az én ötödikesem:
- Te meg P-vel (A srác, akivel bújt.)
Erre a fiú:
- Hát ezerszer inkább P., mint a lányok.
Az ötödikesem felvisított, de közbeléptem, mielőtt bármi b betűset mondhatott volna.
Sajnos a nyolcadikos fiúk nem az én szárnyaim alatt növekednek. Pedig olyan édes sztorik vannak róluk, pl hogy a karácsonyi kuponok (kiválthatsz egy felelést, ma nem írsz házit, stb.) közül ez a fiú azonnal beváltotta, hogy amellé ülsz, aki mellé akarsz. Nyilván P-t választotta.
És tudom, milyen sokat jelent a támogatás, édes drága volt osztályomban is kivirult a (valószínűleg) pán fiú, amikor elfogadó volt a légkör.
Az ötödikeseim is látják. Én meg mondom sejtelmesen, hogy a fiúk nagyon jó barátok. Aztán várom, vajon mi lesz nálunk nyolcadikra, lesz-e megint olyan okos, értelmes osztályom, akikkel lehet beszélgetni fontos dolgokról. Reméljük.
