- Anya, én ma mégis a rózsaszín kesztyűt veszem, mert az a legszebb.
- Rendben.
- De mi lesz, ha megint azt mondják, hogy lányos?
- Mondd meg nekik, hogy ez a lányos-fiús dolog butaság. Minden szín mindenkié.
- Jó! De ha azt mondják nincs igazam, akkor mi lesz?
- Beszéljek D.-vel? (Az első felvonásból ismert gondozó, éppen ő volt reggel.)
- Igen!
Így hát megbeszéltük. Sajnos azt nem tudtam megértetni vele, hogy magával a lányos-fiús megnevezéssel van a gond, mert mi gendersemlegesen nevelünk. És nem az ő hibája, hogy nem ment, mert öt perc alatt, tíz másik hároméves mellett nem lehet ezt rendesen megbeszélni. De abban teljesen egyetértettünk, hogy azt hord, amit szeretne. És a gondozó még elnézést is kért a hároméves gyerekemtől(!), amiért megbántotta ❤
