Szóval ez csak minimálisan tartozik ide, de mivel genderkérdés, azért hátha elfér.
A múltkor látogatóként betévedt a sulinkba egy huszonpár éves srác, aki nem úgy nézett ki, mint az átlag.
Hosszú fekete haja volt zöld tincsekkel, néhány piercing, fekete köröm, fekete ruha. Elgyalogoltam mellette és áztam meg sógajtoztam magamban. Sajnos vagy nem, de mindenkire azonnal crusholok, akinek fekete körme van 😀
Na és eltelik tíz perc és jön a kollégám, hogy volt itt bent egy "bizarr külsejű" fiatalember. (A kollégám nem 60 éves, velem egy évben született!) És hogy de jó, hogy nem látták, de ha levittük volna x fiúhoz, biztos kifestették volna egymás körmét, meg befonták volna egymás haját.
Néhány évvel ezelőtt magamban forrongtam volna. De most nem bírtam csendben lenni. Kicsit helyreraktam őt is, meg a vele nevetgélőket is. Nem tudom, megértették-e, hogy milyen határt léptek át. Nálam a gyerekek vélt vagy valós szexualitását kinevetni olyan vétek, amit pedagógusként megbocsáthatatlannak tartok. De más külsején se viccelődünk.
És úgy örültem, hogy nem maradtam csendben, mert rájöttem, hogy ez hozhat változást. Karácsony előtt volt 2 óránk a tanáriban, amikor nem voltak diákok, csak pár tanár gyűlt össze és mindenféléről beszélgettünk. Nagyon beleálltam minden olyan témába, ami nekem fájdalmas vagy éppen fontos volt. Szóba került az LMBTQ+, a plasztikai műtét, az abortusz, Michael Jackson és Neverland, Dúró Dóra és a pedagogussztrájk.
Aztán végül eltelt a nap és másnap ezt az üzenetet kaptam egy olyan kollégától, akiről úgy gondoltam, eléggé konzervatív és amikor megtudta, hogy LMBTQ+t írok, sokkal ridegebb lett velem (lehet, hogy csak képzeltem.)
"Drága Abigél! Nagyon boldog vagyok, hogy tegnap beszélgettünk! Annyi mindent adott ez a velős beszélgetés,hogy el sem tudom mondani. Nem vagyok már ugyan fiatal,de rá jöttem például arra,hogy a "más" elfogadása nem egyenlő azzal,hogy nekem feltétlenül azonosulni kell azzal, hanem egyszerűen csak elfogadni és menni tovább a magam útján. Elfogadás! Ez a lényeg. Köszönöm!"
Hát ezért, ezért nem maradok csendben. Mert ha egy ember már elgondolkozik, hogy talán máshogy kellene, ha egy ember megváltozik kicsit, máris szebb lesz a világ 🙂
