Beraktam ide egy videót. Van ez a TreeMan csatorna, amit nagyon szeretek. Helyzetek elé állítják az utca emberét, és megnézik, hogyan reagálnak.
Például:
- kisfiú virágot venne az anyukája szülinapjára, de nincs elég pénze. Mit csinálnak a virágboltosok?
- külföldi turista többet fizet, mit csinálnak a boltosok?
- egy kislány nadrágja véres, mert életében először menstruál, mit kezdenek vele a járókelők?
És ez a rész, ahol egy férfi sminkel az utcán. A smikelő és a szidalmazó is beépített ember. És képzeljétek, nem nézik tétlenül. És nem csak nők, de férfiak is kiállnak mellette és megvédik.
Ilyenkor egy pillanatra elhiszem, hogy jó hely a világ. Olyan jó, hogy vannak, akik értik, hogy nem a smink, a ruhák színe, vagy épp a nemiszervek milyensége határozza meg kizárólagosan az emberek nemét. Örülök, hogy kezdünk erre rájönni egyre többen.
A kétésféléves kisfiam kedvenc színe mostanában a rózsaszín.
"- Milyen futóbiciklit szeretnél?
- Kéket, de rózsaszín legyen a csengője."
Rózsaszín gumicsizmát hord, szereti a babákat, felveszi a nővére tüllszoknyáját, csatot rak a hajába. Én pedig nem pánikolok. Most fedezi fel a nemeket, hogy léteznek bácsik és nénik, lányok és fiúk. Ez egy tanulási folyamat. És azt is tudom, nem lesz attól meleg, mert az apja(!) kifestette az ő körmét is körömlakkal, nem csak a lánytesóét.
A kislányom igazi babarózsaszínt kedvelő kiscsaj, pedig rengeteg fiús cuccot vettem neki, takarékosságból is két és fél évesen, mondván jó lesz az öcsinek. Én is szeretem a rózsaszínt, ő is. Ezzel sincsen semmi baj, ahogyan egyik színnel sem.
Szeretném, ha egyszer eljutnánk oda, hogy mindenki az lehetne, aki akar. Szabadon és boldogan.
