KETTEN, MAGÁNYOSAN | ᴀɴɪᴍᴇ ᴏɴᴇsʜᴏᴛs

Bakugo Katsuki:Kissebb Veszekedés

[Név] a franciaágyban feküdt. A melkasa egyenletesen emelkedett fel és le, jelezve a lány még él. A redőny nem volt lehúzva, csak a félig átlátszó függöny lógott az ablak előtt. A sötét szobába kékes fény szürődött be, megvilágítva a lány arcát.

A nagy, világos ajtó kinyílt, és egy látszólag 4 éves kisfiú jött be. Minden felé álló haja színe olyan volt mint [Név]-é szemei pedig rubint vörösen izzottak a szobában. Amikor odaért az ágyhoz óvatosan hozzáért [Név] vállához, aki erre egy kissé összerezzent, de a szemét nem nyitotta ki. A fiúcska közelebb hajolt a nő füléhez.

-Anyu!

[Név] álmosan felnyitotta a szemeit. Átfordult másik oldalára. Hunyorogva nézett az előtte álló alakra,a szemének még szoknia kellett azt a kevéske fényt is. Mire a körvonalakból megítélte ki is áll előtte felült az ágyban.

-[Fiad neve], mit csinálsz itt?

[F/N] lefelé vezette tekintetét és a takarót kezdte markolászni.

-Apát várom.

[Név] szemei kissé elkerekedtek. Beletúrt amúgy is kócos hajába, még jobban összeborzolta. Fáradt volt, nehéz napon volt túl, nehéz ügyön dolgozott és egy ideje férje sincs sokszor otthon, majdnem ugyanazért a problémáért. És most, itt áll előtte kisfia, aki az apukáját várja, pedig már rég aludnia kéne.

Végül egy fáradt mosolyt erőltetett magára. Nem akart [F/N] előtt gyengének tűnni. Kitárta a karjait, amibe a 4 éves hamar bele is bújt. Ő sem volt már olyan üde, mint reggel, barátai lefárasztották és még a megjelenő képességére is figyelnie kellett. Sötétkék pizsamája felgyűrődött a vállánál.

[Név] lassan beletúrt tüsis hajába és cirógatni kezdte. Másik kezével az éjjeli szekrényen álló olvasó lámpa felé nyúlt. A kis kapcsolót a kezébe fogva megynyomta a kis gombot. A sárgás fény ellensúlyozta a kékes sugarakat.

[Név] felemelte kisfiát, egyik kezével a fiút tartotta, másik kezével az ajtókat nyitotta ki. [F/N] már majdnem aludt, mégis folyton hajtogatta hogy ne menjenek vissza a szobájába. Amint észrevette édesanyja ellenkezése ellenére vissza viszi a szobájába, ficánkolni kezdett [Név] ölében, kiugrott onnan és a másik irányba rohant. [Név] fel sem fogta mi történik, és amikor eljutott az agyába a tény, miszerint kisfiának esze ágában sincs aludni menni, elvesztette a türelmét, amit minden erejével próbált megtartani. És ez a kis újabb feszültség a napjában minden energiáját elvette.

Észre sem vette hogy az ajtó közben kinyílt, és belépett rajta a család legidősebb férfi tagja, akit kisfia oly nagyon várt már.

-Bakugo [F/N], azonnal gyere ide!

Katsuki furcsálva nézett feleségére, majd a fiára emelte tekintetét és összeráncolta a szemöldökét. Ő is fáradt volt, amúgy is hamar el szokott szakadni nála a cérna, most meg különösen ki volt. Nem akart még több stresszt és bonyodalmat.

-Mit csináltál, te gyerek?

A kisfiú ijedten pillantott az apjára, aki akármennyire próbált nyugodt arcot vágni, így is látszott rajta mennyire feszült. [F/N] megint lehajtotta a fejét, majd lassan kullogott oda az apjához, és karolta át az egyik lábát. Apró fejét a csizmájába fúrta, tiszta, világos bőre koszos lett a piszkos lábbelitől. Katsuki felkapta és várt. Várt, hogy a fiú magától rá nézzen. Amikor viszont ez nem történt meg, megfogta fia állát és felemelte a fejét.

-Ide figyelj!-Katsuki, tőle szokatlan módon szinte suttogott.-Nem tudom, mi történt és miért vagy még ébren, de azt tudom, hogy anyunál most kihúztad a gyufát. Úgyhogy vagy eljössz most velem aludni, vagy mehetsz egyedül.

A [hajszín] kisfiú pontosan tudta mit akar. Az első variációt választotta.

Amint apja letette mindketten észrevették az időközben földre esett [Név]-et/-át/-ét/-it, aki békésen terült el a faparkettán, miközben csendesen szuszogott álmában. Katsuki óvatosan felemelte és menyasszonypózban vitte szobájukig, ahol aztán az ágyra helyezte az alvó nőt.

Kora reggel senki sem szeret arra ébredni, hogy a füle mellett visít az ébresztő. [Név] is utálja. Komótosan kel ki az ágyból, bár fogalma sincs hogy került oda. Amint kiért isteni illat lengte be a lakást, a fűszeres aroma pedig [Név] orrába is befurakodott. Akármennyire volt reggel, a nő felismerte férje főzés stílusát, és a konyha és a szobájuk közötti távot olyan gyorsan tette meg, ahogy a lába engedte. Ám ahelyett, hogy az ételből szerzett volna, megállt az ajtóban, és az ajtófélfának dőlve figyelte Katsukit. Mellette [F/N] már napra készen nézte mit csinál az apja.

-Le sem tudják tagadni egymást.-gondolta [Név]. [F/N] kiköpött Katsuki volt gyerek másolatban. Az anyuka a fiúk közé furakodott.

-Mi jót csináltok?

Felesleges volt kérdezni, hiszen minden reggel ezt csinálják, amikor idejük engedi, mégis, [Név] minden egyes nap rákérdez. És hogy mi a válasz? Egyértelmű. Reggelit.

Katsuki egyik kezével átkarolta a nő derekát, magához húzta és egy puszit adott a hajába. Felesége mosolygott, bár tudta, ha Katsuki bemegy az ügynökséghez ez a nyugodtság rögtön eltűnik. De ott, abban a pillanatban csak az számított számukra, hogy nem a világ két legtávolabbi pontján vannak.

                                {×}

A kérésekkel kapcsolatos kéréseim a könyv 4. fejezetében találhatók, kérés előtt, ha lehet, tessék elolvasni.