KETTEN, MAGÁNYOSAN | ᴀɴɪᴍᴇ ᴏɴᴇsʜᴏᴛs

Fyodor Dostojevszkij: Angyal

Hideg volt, Fyodor csak erre kelt fel és arra, hogy valami csiklandozza a homlokát. Kinyitotta a szemét és egy [hajszín] hajkoronával rendelkező, finom vonásokkal ellátott arcot pillantott meg. Mosolyogva pillantott a fekvőre, mintha csak egy ártatlan gyermekre mosolyogna, aki az előbb szállt le a csúszda aljáról.

 Fyodor csak később vette észre az aranyszín glóriát a lány feje felett és a nagy, hófehér szárnyakat a kivágott ruha másik oldalán. Először azt hitte, valamilyen elképesztően profin elkészített jelmezt lát, csak később jött rá, hogy ezek a természetfeletti, műnek tűnő részek valódiak. Először megijedt, életében először nem tudta olyan jól elrejteni az érzelmeit, arckifejezésével pedig megbántotta az előtte ülő hófehér hölgyet. 

Fyodor nem volt hívő, nem hitt a mennyben vagy pokolban, magát viszont Istennek vallotta, így mikor megtudta, van egy Isten, aki nem ő, komor arckifejezést öltött és úgy nézte kinyújtott lába térdét. Újabb zavaró tényezőként fogta fel ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyta volna.

Először ott akarta hagyni a kedves szemű angyalt. Elítélte a bűnösöket, de a bűnteleneknek is meg kellet felelniük ahhoz, hogy tisztelje őket, ezek mellé pedig a lány folytonos kérdései is irritálták. Sosem járt az emberek világában, ez az első szótól kezdve egyértelmű volt, viszont érdekelte milyen a világ, amiben Fyodor él. A fekete hajú férfi emiatt pedig zavarónak szentelte el magában a lányt. 

Fyodor először nem fogadta el a tényt, hogy létezik mennyország. A természetellenesen kék égre kamerák által kivetített mozgóképként tekintett, a fehér kőnek, amit a földre építettek pedig egyszerűen a  pénzkidobás nevet adta. Ezen apróságok után viszont a pelyhes végű fehér tollak, amik az előtte álló hölgy háta mögött meredtek az ég felé összetörték az elméletét, miszerint csak álmodik. Ezek után pedig a legnyilvánvalóbb kérdés volt az első: miért?

Fyodor nem volt ártatlan, aki csak pár szót is beszélt vele, annak már egyértelmű volt. Ez pedig azt az egyszerű kérdést veti fel: mit keres a mennyországban?

Az orosz férfi nem bírta az ottani életet. Hajtotta a vágy, hogy eltörölje az áldottakat, nem bírt egy helyben maradni. Tervet szőtt hát a szökés reményében, nem érdeklődve a kár után, amit ott hagy.

[Név] naiv volt. Arra tanították csak az kerülhet hozzájuk, aki bűnök nélküli életet élt, így kialakult benne egy gondolat, miszerint aki a mennybe érkezik, attól nem kell félni. Eszerint élt és cselekedett és próbált a legjobbá válni angyalként. Segített és nem bántott, de volt célja. A világban, ahol élt egy bizonyos kor után leváltották az aktuális személyt, akit a Fyodor szerű emberek Istennek hívnak. Eltért ez az - az angyalok szavaival élve - emberek elképzelésétől, de így elkerülték azt, hogy a megöregedett mindenható rossz döntéseket hozzon. [Név] tanítvány volt, az egyik legesélyesebb a pozícióra, ha tovább tevékenykedik úgy, ahogy eddig ő kerül fel következőnek a csúcsra.

Viszont egy megfelelő botlás akármilyen nagy esélyt képes tönkretenni, akár kicsi, akár nagy.

[Név] kis idő múlva annyira megbízott Fyodorban, hogy észre sem vette, hogy a férfi a célja érdekében csak kihasználja. Tiltott érzelmeket fedezett fel mellette, olyat, amit az átlag angyalok valamennyire átélhetnek, de annak, aki Isten akar lenni tiltott. 

Fyodor sajnálatára a szökését csak hónapokkal később tudta megvalósítani, és a tökéletes tervezés ellenére elkapták.

A legrangosabbaknak nem volt nehéz dolguk. Az akkori tanoncok utolsó vizsgája az egyik újonnan érkezett gondviselése volt egy darabig, Fyodort pedig újonnan érkezettként jegyezték fel. Azt is pontosan tudták kit kapott maga mellé. 

Amikor az illető pedig tudomást szerzett a dolgokról és rájött a kedves szavak és apróságok mögötti célra összeomlott. 

Mikor Fyodort [Név] elé állították minden kérdésre fel volt készülve, csak arra nem, amit hozzávágtak, mint egy kemény követ.

Miért?

Nem tudott, nem is, nem akart válaszolni erre a kérdésre, emiatt pedig faképnél lett hagyva. 

Mindkettejük a legnagyobb büntetést kapta. [Név] maradni akart, ezért a Földre küldték a szárnyai nélkül, Fyodor pedig menni akart, ezért ott tartották és megkapta elődje szárnyait és megtapasztalta a hiány fájdalmát.