KETTEN, MAGÁNYOSAN | ᴀɴɪᴍᴇ ᴏɴᴇsʜᴏᴛs

Fyodor Dostojevskij: Csak Egy Őrült

Azt ígérted itt velem maradsz örökre. Megígérted, hogy minden reggel mellettem kelsz és minden este velem alszol el. Megígérted, hogy megtanítasz főzni annak reményében, hogy nem egy égett darab valami legyen a vége, mikor valamilyen csoda folytán a konyhában kötök ki.

Megígérted azt is, hogy nekem is szerzel egy usankát. Mégis, most itt állok usanka nélkül és nélküled.

Belém fojtottad a szót, mikor szerinted értelmetren dolgokról kezdtem beszélni, és suttogással békítettél, mikor mérges voltam rád.

Emlékszel még, Fyodor? Emlékszel még hogyan találkoztunk? Emlékszel még a parkra, emlékszel még a fagyra? Mert én igen. Arra is kristály tisztán emlékszem, mikor a mínuszok ellenére te nekem adtad a kabátod és rám mosolyogtál, emlékszem arra is, milyen érdeklődés ragyogott a szemeidben, emlékszem milyen nehezen nyíltál meg, emlékszem a kapcsolatunk minden pillanatára és mostmár a kis jelekre is emlékszem, amik azt mutatták, csak játszol velem és bármelyik pillanatban eldobsz.

Emlékszem a kis ezüst darabra is, amit hagytál nekem, ami F betűfé van vágva és csiszolva, emlékszem a láncra, amin lóg. Ó, Fyodor, hát hogy ne emlékeznék, hisz ebben a pillanatban is a sarokban gabalyodik a papírfecnivel együtt, ami hagytál, amire csak azt a két szót írtad emlékezz rám. Képtelen vagyok viselni, Fyodor, akárhányszor a bőrömhöz ér az égő érzéssel fejezi ki nem tetszését és eddig az esetek többségében egyet kellett vele értenem, nem vagyok képes az emlékedet magamon hordani, akármennyire is szeretlek. Mert igen, szeretlek Fyodor, szeretem a neved, a szemed, a hajad, a viselkedésed, mindened szeretem, de én neked csak egy őrült vagyok, te nem szeretsz viszont, mert ha szeretnél nem mentél volna Yokohamába, vagy magaddal vittél volna. Utálom, Fyodor, hogy nem tudlak utálni, mindig utáltam azzal együtt, hogy akármit tettél pár szép szóval ki tudtál engesztelni és repültem vissza a karjaidba.

Nem is húzom tehát tovább az időd, ég áldjon, remélem, soha többé nem látlak és soha többé nem szeretek beléd újra, hogy aztán újra összetörd a szívem.

[Név] [Apai név] [Vezetéknév]
20... 7. 30. 18:26

*

[Név] feladta a levelet a postán és könnyeivel küszködve sétált haza, az otthonába, ahol továbbra is érezte Fyodor jelenlétét, ahonnan el akart menekülni a férfivel együtt töltött idő miatt.

Pár hónappal később [Név] elköltözött és akár hangosan is kimondhatta,

[Név] [Apai név] [Vezetéknév] elengedte Fyodor Mihajlovics Dostoyevskyt.