KETTEN, MAGÁNYOSAN | ᴀɴɪᴍᴇ ᴏɴᴇsʜᴏᴛs

Komaeda Nagito: A Sosem Csillogó Szemvilág

Felhívnám a figyelmet a sad endingre, aki nem igazán bírja, az ugorja át.

Nagito csodálta a tehetséges embereket, az életénél is fontosabbnak tartotta, hogy ők a jövő reményeivé váljanak. Magánál is jibbnak tartotta őket, éppen ezért nem gondolta, hogy bármelyikük is szerelembe esne vele. Bár, ezt úgy senkiről nem tudta elképzelni.

Mégis, mikor azon a hűvös tavaszi napon hazament, találkozott valakivel, aki megváltoztatta ezen álláspontját.

A [hajszín] hajú lány véletlenül ment neki Komaeda barna egyenruhájának és sűrűn elnézést kérve távolodott el tőle. A fehér hajú meglepődött mikor a fehéres szemeket meglátta.

Segítőkészségét felélesztve felajánlotta, hogy hazakíséri a hölgyet, aki - kissé vonakodva ugyan - elfogadta az ajánlatot.

Komaeda érdeklődését már akkor felkeltette, mikor gyorsan visszább lépett a vállától. Egész nap különleges emberekkel volt körülvéve, megérezte, ha valaki másabb. A hölgy mellett pedig úgy érezte, talált valakit, aki meg fogja érteni őt.

Ugyanezen hölgyemény nem olyan sok idő múlva mosolyogva köszönte meg a segítségét, mikor elértek lakhelyéhez. Mikor pedig megakadt a fiú kisegítette.

- Komaeda. Komaeda Nagito.

- Köszönöm a segítségét, Komaeda-san!

Akárhogy is, elváltak, a későbbiekben pedig a véletlen kezei tolták őket össze.

Komaeda már nem csak [Név] megértéséért, a társaságáért is kereste.

Ritka volt, hogy ő ne tudjon valamin kiigazodni, pláne nem magán. Azonban a véletlenül életébe toppanó [Név] rendesen össze kavarta érzelmei vékony szálait, a csomót pedig csak nehezen tudta kibontani.

Már nyár volt, mire sikerült megértenie önmagát.

Komaeda nem rudja mit kezdjen az érzéssel. Tudni akarta viszonzott-e, lehetőleg minnél hamarabb, ígyhát találkozót egyeztetett [Név]-val/-vel.

Sietett, nem akart késni, nem is nagyon volt szokása, de akkor majdnem szaladt a megbeszélt helyszínre. Ezek miatt pedig egy padon ülve várakozott a másikra.

Sose hinnénk milyen véletlenek történhetnek az életben. Egy ember, akibe beleszeretünk. Vagy akár ugyanezen ember elvesztése.

[Név] a zebrán sétált át egy hölgy segítségével, mikor a vörösre mázolt autó beléjük ütközött. Komaeda szeme szétnyílt, felordított volna, ha nem áll meg egy pillanatra az agya a sokktól. Felejteni akart, feltalálni egy időgépet és máskorra tenni a találkozót.

A feketébe öltözött emberek búskomor arca gyerekcipőben járt Komaeda Nagito megtört arcához képest.