KETTEN, MAGÁNYOSAN | ᴀɴɪᴍᴇ ᴏɴᴇsʜᴏᴛs

Baji Keisuke: Művek és Művészek

Felsóhajtottál. A szobát, amiben voltál betöltötte a fehér festék szaga, a ruhád tele volt fehér foltokkal. Végre a helyiség minden  centimétere le lett festve fehérre; mikor rájuk néztél visszaverte a fényt és úgy tűnt, mintha világítana. Az ecsetet a földre dobott doboztetőre tetted és a régi, elhajított konyharuhában megtörölted a kezed. Büszke voltál; magadra is, amiért végre végeztél és Baji-ra is, amiért végre elkezdte a feladatait.

Talán egy hónapja meg volt már a jövendőbeli kisállatboltotok helye. A párod, Baji Keisuke már régóta meg akarta venni a régen ingatlanirodaként funkcionáló üzlethelyiséget. Nagyon régóta gyűjtöttetek már rá; elképesztően odafigyeltetek arra, hogy ne költsetek fölöslegesen és mennyibe került az áru, amit megvesztek. Számodra fontos volt, hogy Kei álma valóra váljon; amióta tinédzser korotokban messziről integetett a Halálnak rettegtél, hogy bármelyik pillanatban elveszítheted. Tudtad, hogy a világ veszélyes és rengeteg véletlent rejteget az emberek szeme elől. Nem akartad, hogy boldogtalan legyen, vagy egész életében csak messziről, az álmaiban tekinthesse meg a fekhelyekkel és tápokkal töltött üzletet, ezért pedig borzasztóan hálás volt neked. Ő magától nem figyelt volna ennyire a kiadásaitokra, te viszont kivertél a kezéből minden fölösleges nasit vagy tárgyat, amit két nap után már el is felejtett volna vagy csak az üres zacskóját találnád meg a szemetesben.  

Hátranéztél. Baji még a saját fala előtt guggolt és a fal alját festette lassan mozgó kézzel. A trikó, amit viselt, fehér volt, de még így is látszottak rajta a "támadásaid", mikor hirtelen megfordultál - kezedben természetesen a festékbe mártott ecsettel és nekimentél Kei hátának. Elnevetted magad visszaemlékezve, mennyire sajnáltad szegény, elnyűtt trikót és rögtön haza akartál menni egy másikért, hogy azt kimoshasd, de Baji csak hangosan kinevetett. 

Abban a pillanatban elszállt minden aggodalmad. Rettentő stresszes voltál az elmúlt hetekben; igaz, az üzlethelyiség már meg volt, és jó minőségű festékeket is rendeltetek, de későn ékeztek meg, közel a berendezések kiszállítási idejéhez, így sietnetek kellett, hogy minden elkészüljön, mire a polcok és tárolók megérkeznek és muszáj lesz őket elhelyezni a boltban. Biztosan bérelnetek kellett hozzájuk egy raktárat, mert a padlót nem tudtátok volna elég gyorsan felrakni, főleg, hogy te csak munka után tudtál csatlakozni Kei-hez, de nem mertél belegondolni, hogy az mennyibe fog kerülni - ezek után pedig messzire űzted azt a gondolatot, hogy véletlenül több ideig kell kibérelnetek azt a bizonyos raktárat. 

Ilyen gondolatok mellett bele se mertél gondolni abba, hogy Kei mennyire aggódhat. Legutóbb, mikor erről beszéltetek aggódott az áruk beszerzése és ára miatt, mert nem volt hajlandó minőségen aluli márkák forgalmazására. Mikor ránéztél még az utolsó simításokat végezte a falon, de láttad, ahogy néha meg-megremeg a keze és nagyon mélyen veszi a levegőt. Te akkor már pakoltál; az volt az utolsó fal, amit Baji festett, aznap pedig a festék miatt már biztosan nem tudtatok volna semmit sem csinálni bent. Már majd' megfulladtál a benti festékszaggal teli levegőtől; sosem szeretted a festékszagot, ezért mikor régen a házatokat rendeztétek be, bármit megtettél, hogy ne kelljen festened. Kicsaptad az ajtót és ledobtad a szállításra váró eszközeiteket; szinte égette a szemed a festék csípős gőze és hatalmas megkönnyebbülés suhant át rajtad, amint a tüdőd kitisztult és megtelt a (többnyire) tiszta levegővel.

– Tetszik? – Baji a derekad után nyúlt és maga mellé állított; az általa használt ecset - továbbra is ragadva a festéktől - bele volt hajítva az ecsetes vödörbe. Te összehúztad a szemed és sóhajtottál.

– Kei, nem tudtad volna legalább megtörölni? – megveregetted a hátát, hogy így is felkeltsd a fifyelmét, de hiába; Baji Keisuke el volt varázsolva a művetektől.

– Ugyan már, semmi baja nem lesz! Inkább nézd, mit alkottunk! – Kei szemei ragyogtak; mintha ezerknyi hullócsillag szelte volna át az éjszakát a szemében, te pedig ezt akartad látni. Baji vállának dőltél és tovább hallgattad, ahogy beszél. – Holnap után fojtathatom is a padlóval.

– Tudod, hogy kicsit sietnünk kell, ugye? – aggódva kérdezted, mert Kei képes volt megfeledkezni a határidőkről, pedig a mostani téma minden figyelmet magának követelt.

– Tudom. Miután befejeztük, rögtön fojtathatjuk majd a csöppség szobájával. – Baji a fejedre döntötte a fejét; érezted, hogy ő is rettentően aggódik, de ezzel a pár mondattal akarta jelezni neked, hogy minden rendben lesz. Amíg mellette vagy, semmi baj nem történhet, mert ketten minden bajból kimásztok.

.

.

.

- Virag_666 kérésére, remélem tetszett!