Naito egy pillanatra sem hagyta abba barna hercege cirógatását. Dazai továbbra is a takaró nehezítékének használta a fejét, még fel sem kelt, mégcsak a szemei sem voltak byitva. Aludt, mintha nem történne körülötte semmi fontos.
Naito abbahagyta a lágy simogatást. Kezéve vette Dazai kezét és óvatosan magához húzva puszilta meg.
Dazai erre eszmélt fel.
Felült, először nem vette észre az őt figyelő smaragd íriszeket, csak kicsivel jobban megszorította a kezét fogó ujjakat. Körülnézett, mikor pedig már előkészített egy szomorkás mosolyt a pillanatra, mikor a lány arcára pillant észre vette a mosolygó szemeket, amelyek boldogságot tükrözve figyelik tetteit.
Először meglepődött. Mintha csak ébredésünkkor havat dobnának ránk. Aztán felfogta és feldolgozta az információt és kedvese nyakába ugrott ügyelve arra, hogy ne okozzon neki fájdalmat.
Dazai végig Naito mellett maradt. Segített neki, enni- és innivalót hozott, még dolgozni sem járt be addig, míg szerelme fel nem épült teljesen.
LunaNaito-chan kérésére, remélem tetszett.
YOU ARE READING
KETTEN, MAGÁNYOSAN | ᴀɴɪᴍᴇ ᴏɴᴇsʜᴏᴛs
FanfictionOneshot-ok, történetek, amiket teljesen véletlenszerű események inspiráltak. Ha szeretnél, kérhetsz, nem bántalak miatta és természetesen megírom. A könyvben találsz egy külön fejezetet a kérésekről, mielőtt írnál, kérlek azt olvasd el, abban leírta...
