KETTEN, MAGÁNYOSAN | ᴀɴɪᴍᴇ ᴏɴᴇsʜᴏᴛs

Dazai Osamu: Fertőtlenítőben Úszó Levegő

Szokatlan béke uralkodott a fehér falak tömege közt. Persze, az orvosok ennek csak örülnek, hiszen ha nincs felhajtás, akkor nincs beteg.

Sajnos ezt egy kicsit elszólták. A parkolóba hangos szirénázással parkolt be egy mentőautó, majd egy hordágyon egy nőt szállítottak be az egyik kórterembe.

Fél órával később egy baena hajú férfi robogott be a kórház revepciójára és kérte a megfelelő szoba számát.

Dazait először nem engedték be. Naitonak nyílt sebei voltak, még a szobába is félve vitték be, így érthető, hogy az utcáról besétált Dazait nem fogják hagyni csak úgy besétálni a steril szobába.

Dazai megállás nélkül küzdött a bejutásért, úgy kellett vissza fogni a karjainál fogva.

Szerencsétlen Dazainak fél napot kellettvárnia arra, hogy kinyissák előtte a hóferhér szoba szibtén fehér ajtaját. A levegő itt még jobban ázott a fertőtlenítő maró szagától mint a folyosókon, Dazai mégis mélyet szippantott belőle. Marta az orrát a csípős szag, utálta is. Viszont Naitoért elviselte.

Leült a vörös ágya mellé és megfogta a kezét. Szomorú mosollyal figyelte a lány nyugodt, alvó arcát.

Dazai nem mozdult el a műanyag székről hetekig, akár arról is lehetett szó, hogy éhen hal, nem érdekelte és mivel nem vitt a szervezetébe semmit, csak oxigént, a véce problémájától is megszabadult.

Az alatt a pár hét alatt Dazai agyában az egész kapcsolatuk lejátszódott. A találkozás, a kis, 13 éves lány ártatlannak hatott számára a sötét maffiában. Az a sok idő, amit a cellája előtt töltöttek, a sok beszélgetésre, a sok nevetésre, emlékezett arra is, mikor kiszabadította Naitot a rácsok mögül. Emlékezett arra sok millió együtt töltött percre, és pontosan tudta, hogy az aggódásra, amit ott, a fertőtlenítőben úszó levegőben érzett élete végéig emlékezni fog.

Dazai szemei nem bírták tovább, alsó és felső szemhéjai össze ragadtak és fejét a matrac felé vonzotta a gravitáció.

Szörnyű álma volt, Dazai alvás közben izzadt és motyogott, de egy idő után apró cirógatást érzett a hajában, ami le nyugtatta őt.

Naito csak egy apró mosollyal díjazta, hogy Dazai légzése újra egyenletessé vált és az izzadát is abba hagyta. Mosolygott, mert örült, hogy újra vele lehet.

LunaNaito-chan kérésére, remélem tetszik.