Coffee House - Larry ff.

első

Az életem teljesen felfordult mostanában, egyik forgatásnak vége, jön a másik, de az igazat bevallva szeretem ezt a pörgést. Nemrég ért véget a második filmem forgatása amiben egy mellékszereplőt játszom, remek színészekkel dolgozhattam és kaptam egy csodás rendezőt is. Viszont az élet máshogy gondolta, túl egyszerű lett volna, ha csak ilyen simán megy. A menedzserem szerint, a film nem kap annyi felhajtást, mint amennyit megérdemel, ezért kitalálta, hogy kell egy kis dráma, hogy még jobban a filmre terelődjön a nézőpont. Kitalálták, hogy jöjjek össze a rendezővel, Oliviával, mivel neki eddig családja volt, nekem pedig évek óta nem volt nyilvános kapcsolatom biztos nagyot fog szólni a sajtóban. Így történt, tehát az, hogy Olivia és én randizni kezdtünk színjátékból, persze őt várta otthon a szerető férje és gyerekei, de én minden nap hazamentem az üres házamba és már esélyem sem volt arra, hogy találjak valakit aki igazán szeret.

Ma reggel megyek először az új filmem forgatására, ebben a filmben az egyik főszereplőt alakítom, aki a felesége mellett egy viszonyt folytat egy férfivel. Szeretek a forgatás előtt meginni egy kávét, ezért negyed órával előbb el is indulok a helyszínre, hogy még legyen időm beugrani egy italért. Belépek egy kis kávézóba, nem tűnik nagyon népszerűnek, de biztos vagyok benne, hogy isteni kávét lehet itt kapni, már azért is mert az egyik barátom ajánlotta a helyet.

- Jó reggelt! – köszön rám egy fiú, egy igazán szép fiú.

- Szia! Szeretnék egy latte-t, elvitelre. – mosolygok rá. Rendkívül gyorsan kezdi el készíteni az italomat, látszik rajta, hogy már régóta itt dolgozhat, mindennek tudja hol a helye és a kávégépet is gond nélkül használja. 3 perc múlva már csak annyit látok, hogy a kért italom előttem van.

- Parancsolj, 5 dollár lesz. – mondja, én pedig odaadom neki a pénzt mellette egy kis borravalóval együtt.

- Köszönöm! Legyen szép napod. – nekem már biztos az lesz, gondoltam magamban.

Kiléptem a kávézóból és elindultam most már ténylegesen a forgatási helyszín felé. Közben nézegettem ide-oda, nagyon szeretem Londont, mindig is közel állt a szívemhez ez a város, sok emlék fűz ide. Innen indult el az egész színészi karrierem, itt volt a casting a Dunkirkhez, ami megváltoztatta az életemet, jó újra itt lenni. Még 10 perc séta után megérkeztem a forgatásra, mindenkit üdvözöltem és nagy örömmel töltött el, hogy itt is egy kiváló csapatban fogok dolgozni, Emmaval és Daviddel remekül kijövök, fontos, hogy mindkettőjükkel jól működjek a filmvásznon szóval legalább már ezért nem kell aggódnom. Gyorsan átöltöztem a filmhez passzoló ruhámba és már ültettek is bele a fodrász székbe, beállították a hajam, de annyi hajlakkot fújtak rá, hogy esélye se lett volna máshogy állnia.

- Remek srácok. Köszönöm a kiváló munkátokat, holnap folytatjuk! – Mondja ki a rendező a megváltó mondatokat, kemény 10 órás forgatás után.

Átöltöztem és indultam is haza, már sötét volt, de nagyon sokan voltak még az utcákon, hisz csak este 8 óra volt. Amint a kis kávézó felé pillantottam, láttam, hogy a fiú, aki kiszolgált épp akkor zár be. Elmosolyodtam az édes látványon, ahogy szerencsétlenkedik a zárral, valószínűleg a zár is olyan régi lehetett, mint maga a hely, már épp indultam volna felé, hogy segítsek, de akkor megjelent az egyik munkatársa és sikeresen bezárták az ajtót. Kicsit elkeseredtem, mert jó lett volna vele beszélni pár szót, ami nem a parancsolj és a köszönöm. Elindultam, mert gondoltam már úgyse tudok neki segíteni semmiben, de egy kicsit megmelengette a szívemet az, hogy amikor ő is észrevett, szégyenlősen oda intett nekem. Visszaintettem és az arcomról már le se lehetett volna törölni a mosolyt. Mikor hazaértem gyorsan készítettem egy kis ételt, hogy ma este és holnap is legyen mit ennem, majd elmentem zuhanyozni, befeküdtem az ágyamba és végigpörgettem a nap eseményeit magamban.

Másnap a megszokottnál korábban keltem ezért felvettem az edzős ruhám és lementem futni. Az igazat megvallva nagyon szeretek sportolni csak sajnos nincs rá túl sok időm, futás után mindig olyan felszabadultnak érzem magam. 1 óra futás után beléptem a házamba, letusoltam, majd a konyhába igyekeztem. Kivettem a hűtőből a kajám és a kávéfőzőm mellé léptem, hogy készítek magamnak egy csésze kávét, viszont itt villámcsapásként eszembe jutott a tegnapi aranyos fiú és az, hogy milyen finom kávét csinál, szóval a kávéfőzést kihagytam, inkább leültem megreggelizni. Kajálás után felmentem a gardróbomba és kerestem valami ruhát. Ma jól akarok kinézni, azt akarom, hogy ő is gondoljon rám, persze nem mintha lehetne köztünk bármi is, hisz nekem ott van Olivia. Sietősen elindultam otthonról, hogy minél előbb a kávézóba érjek.

- Jó Reggelt! Szia. – köszöntem külön a fiúnak, akinek a gyönyörű szemeit még csak most vettem észre. Kék, mint a tenger. Gyönyörű. Ajkai mosolyra húzódtak, ahogy beléptem, remélem ő is annyira örül nekem, mint ahogy én neki.

- Szia. Mit adhatok? Jöhet a tegnapi? Egy latte? – meglepődtem, hogy emlékszik arra mit ittam tegnap. Talán ő is gondolt rám? Talán...

- Igen, köszönöm, az tökéletes – próbáltam, normális fejet vágni, pedig majd' kicsattantam az örömtől. Elidőztem rajta, szép arcocskája van, gyönyörű szemei, pisze orra és vékony kis ajkai. Tekintetemet lejjebb vezettem, vékony volt, de nem sovány, szálkás testalkata volt, kezein finom kis izmok húzódtak, és mikor megfordult. Te. Jó. Ég. Izmos lábai és tökéletesen kerek feneke volt, hirtelen úgy éreztem isten kedvencével állok szemben, önbizalmam egy szempillantás alatt szertefoszlott mikor realizáltam, hogy milyen tökéletes is ez a fiú.

- Parancsolj, itt a kávéd. Tudod, a Dunkirkben csodálatos voltál, remélem ez a film is legalább olyan jóra fog sikerülni. – mondta. Tehát felismert, ennek nem tudom örüljek-e vagy sem.

- Köszönöm, ez kedves tőled, megteszem ami tőlem telhető. – villantottam rá egy mosolyt – szívesen, beszélgetnék még veled csak sajnos sietek. Köszönöm a kávét, még egyszer, a tegnapi is isteni volt. - leraktam a pultra az árát, ismét egy kis borravalóval karöltve.

- Persze, menj csak nem akarlak feltartani – kezdte félénken – Látlak még? - itt már láttam a szemében némi magabiztosságot.

- Ha a mai kávém is olyan finom lesz, mint amilyen a tegnapi, akkor biztosan. - vigyorogtam rá – Legyen szép napod! – intetem még neki mielőtt kiléptem az ajtón. Szerintem madarat lehetett volna velem fogatni, szóval szeretne még látni, hát még én mennyire szeretném őt. Édes istenem, én pedig azt mondtam csak a kávé miatt megyek, de áltathatok bárkit, ha egy moslék lenne a kávéjuk, akkor is csak abba a kis kávézóba mennék. A forgatási helyszín felé összefutottam Emmával.

- Szia Em. Hogy vagy? – köszöntem neki kedvesen.

- Szia. Jól, köszi, bár kicsit elfáradtam tegnap, remélem a mai napunk nem lesz olyan hosszú. – tényleg látszott rajta, hogy fáradt, de hát a mi munkánk ilyen, és még van jó pár ember akinek még nehezebb is a dolga.

- Igen, én is remélem. De csak az első pár nap ilyen nehéz aztán hozzászokunk – néztem rá bíztatóan. Időközben odaértünk a helyszínre, szóval el kellett válnunk. Őt is és engemet is beültettek a fodrászszékbe és ismét kezelésbe vették a hajamat. A forgatás jó volt, ma kicsit korábban végeztünk, mivel csak olyan jeleneteket kellett felvennünk ahol Emma és én az utcán sétálgattunk, vagy épp ültünk és dohányoztunk. Daviddel és Emmával együtt hagytuk el a helyszínt és David felajánlotta, hogy menjünk el enni együtt, természetesen mindketten beleegyeztünk. Miután végeztünk mind elindultunk haza, ma nem láttam haza felé a kékszeműt, ami miatt egy kicsit elszomorodtam, de fejben már készültem a holnapi találkozásunkra. Otthon gyors letusoltam, még átolvastam a szöveget amit holnapra tudnom kell, majd bekapcsoltam egy filmet amin sikeresen be is aludtam.

******************

Sziasztok!

Remélem, már az első rész elnyerte a tetszéseteket, ha elolvastátok légyszi hagyjatok nyomot. Azt, hogy milyen rendszerességgel tudom majd hozni a részeket az kérdéses, valószínű, hogy ilyen 3-4 naponta jön új. Az esetleges helyesírási hibákért előre is bocsi.

Köszi, hogy elolvastad, remélem jössz még.

Léda<3