Coffee House - Larry ff.

második

Nagyot sóhajtva léptem be a kávéház ajtaján. A mai napom elég zűrösen kezdődött, tegnap este elfelejtettem ébresztőt állítani, szóval elaludtam, a reggelimet odaégettem miközben a dolgaimat pakoltam és még késésben is vagyok, de muszáj látnom a kék szemű fiút, akarom mondani, muszáj innom egy kávét, mert nem bírnám egész nap a hajtást. Mikor megláttam a pult mögött egy szőke lányt, elkeseredve, de odaléptem elé és elmondtam a rendelésem.
- Bocsi, nem akarok akadékoskodni, de hol van az a kék szemű, alacsony fiú? Eddig mindig ő volt itt amikor jöttem – kérdeztem rá kicsit félénken, hiszen bármikor felismerhet és elkezdhet gondolkodni, hogy mégis miért érdeklődöm egy fiú után amikor barátnőm van.
- Louis? Ó, ő ma nem dolgozik, de holnap már jön – mosolyog rám kedvesen – parancsolj, itt a kávéd, 5 dollár lesz.
- Értem, köszönöm. – a kezébe adtam a pontos összeget és kiléptem az ajtón. Louis. Tetszik. A fiú emlékeivel a fejemben sétáltam tovább a helyszínre, de ma valahogy minden olyan más volt. Az idő rossz volt, az emberek nem sétáltak nevetgélve, még a kávém se ízlett annyira, de az utolsót betudtam annak, hogy biztos azért nem volt olyan jó, mert nem Louis készítette.
              Mikor beértem a munkahelyemre kicsit jobb kedvem lett, hisz imádom csinálni, de az a gondolat folyamatosan a fejemben volt, hogy milyen jó lenne megosztani valakivel. Persze Olivia jó fej, tudunk beszélgetni, de neki családja van, és az igazat megvallva nem is az esetem, mégis hogy lehetne az, amikor meleg vagyok? Jeff, a menedzserem úgy gondolja, hogy ha bevallanám, hogy meleg vagyok, akkor a rajongóim kevésbé szeretnének, pedig én tudom, hogy ez nem így van, ők ugyan úgy szeretnének, hisz ők a legjobbak. Ismét egy 8 órás forgatás után sétálok haza mikor meglátom, hogy egy alacsony fiút pár nagyobb férfi körbeállja és kiabálnak vele, rögtön oda sietek.
- Helló srácok. Valami gond van? – kérdeztem, fenyegető hangon. Az egyik felnevetett.
- Ne szólj bele göndör. Csak beszélgetünk vele. – Ekkor a fiú felé fordultam és megláttam a gyönyörű szemeit, a harag egy pillanat alatt áradt szét a testemben.
- Hagyjátok békén. Anyukátok nem tanított meg rá, hogy gyengébbeket nem bántunk?
- Mit vagy úgy oda, nem is ismered. Csak megtanítjuk neki, hogy ezen a környéken nem jó, ha valaki a farkakat szereti. - Nem akartam balhét, ezért még normális hangon válaszoltam.
- Csak hagyjátok őt békén! – Karon ragadtam Louist és csak két utcával arrébb engedtem el. Ránéztem és láttam rajta, hogy szégyelli magát és, hogy meg van ijedve.
- Hé, jól vagy? – Próbáltam kedvesen szólni hozzá, de még mindig nagyon ideges voltam.
- Igen, én, köszönöm, hogy segítettél, de tudtam volna kezelni a helyzetet – mondta, de közben a szemembe se nézett – már elmehetsz, nem kell itt lenned velem, amúgy is lekéstem a buszomat szóval várhatok egy órát. – sóhajtott és láttam, hogy nagyon nem örül neki.
- Ha gondolod elmehetünk hozzám, 5 percre lakok innen és akkor haza tudlak vinni kocsival. – miközben beszéltem végig őt néztem, de még mindig nem volt hajlandó rám nézni.
- Nem kell, hogy kötelességednek érezd, nem azért mondtam – és ekkor nézett a szemembe, láttam a csillogást a szemébe, de ez most nem olyan volt, mint amikor a kávéházban rám mosolygott, most a fájdalomtól csillogtak a gyönyörű szemei. Ezt nem hagyhattam.
- Ugyan ne hülyéskedj, nem azért akarlak elvinni, mert kötelességemnek érzem. Most, pedig gyere, kezd hideg lenni – szóltam rá kicsit élesebb hangon, hogy tudja nincs menekvés. Ma én fogom haza vinni – gyere már Louis, nem akarok könyörögni.
- Honnan tudod a nevemet? – kérdezte, de szerencsére már elindultunk.
- Reggel nem voltál a kávézóban szóval megkérdeztem miért nem vagy, a pultban álló szőke lány azt mondta ma nem dolgozol és akkor mondta meg a neved. – kicsit kellemetlenül éreztem magam, hisz most vallottam be neki, hogy kérdezősködtem utána, zavartságomon az sem segített, hogy egy hitetlen mosolyt varázsolt az arcára.
- Tőlem is megkérdezhetted volna, Harry – nevetett fel és direkt a mondat végén megnyomta a nevemet, hogy tudjam, ő is tisztába van az enyémmel.
- Tudom, de eddig csak pár mondatot beszéltünk és a lány is csak véletlenül kotyogta ki. Na, gyere megérkeztünk. Kérsz valamit, amíg felszaladok a kulcsokért?
- Nem, köszönöm. Így is elég hálás vagyok azért, hogy hazaviszel. – lehajtotta fejét, de észrevettem, hogy arca egy igazán aranyos piros árnyalatot vett fel.
              Louis elnavigált az otthonához, tőlem még egy félórányit kellett mennünk, szóval nem csodálom, hogy mindig a legkorábbi buszt akarja elérni. Útközben főként zenét hallgattunk, csak annyit beszéltünk amíg Louis magyarázta merre kell mennem. 
- Köszönöm, hogy elhoztál. Igazán hálás vagyok érte, valószínűleg még most is a buszmegállóban ülnék. – olyan aranyos.
- Igazán nincs mit Lou, szívesen tettem – vigyorogtam rá, hisz igazából még örültem is neki, hogy én fuvarozhatom ezt a kis csodát.
- Akkor... holnap találkozunk?
- Igen, szép estét neked. – mondtam neki, mert semmi pénzért ki nem hagytam volna az ő isteni kávéját.
- Neked is Harry, és még egyszer köszönöm. – becsukta az ajtót és elindult a háza felé, még megvártam amíg biztonságba beért, aztán elindultam haza. A hazafelé vezető úton a gondolataim a három férfira terelődött, akik körbe állták Louist. Nem is tudom mit tettem volna, ha bántották volna, még szerencse, hogy időben odaértem, de egy dologban biztos voltam, vigyáznom kell Louisra.
              Hazaérve azt éreztem valakinek ki kell beszélnem, hogy mi történik velem, mindent, a forgatásokat, Oliviat és Louist. Kezembe vettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem a telefonszámot.
- Cső haver, mizu? – köszönt bele barátom a telefonba vidáman.
- Szia Niall, hát hol is kezdjem – nevettem fel kínosan – mennyire érsz rá?
- Megijesztesz H, baj van? – most már hallottam, hogy nem olyan vidám, mint amikor felvette a telefont.
- Baj az igazából nincs, de azt hiszem szarban vagyok... - és elkezdtem neki mesélni. Tényleg mindent elmondtam neki. Az Oliviaval való kamu kapcsolatunkat a Don't Worry Darling népszerűsítése miatt, azt, hogy a forgatások mennyire leterhelnek, pedig még csak pár napja kezdtük el. Louist, hogy mennyire a szívemhez nőtt és, hogy mennyire tetszik és egy kicsit úgy érzem, hogy talán én is tetszek neki, de nem lehet köztünk semmi, mert akkor a média szétszedne.
- Hűha, ez elég komoly. Figyelj Hazz, ezer éve ismerlek, tudom, hogy mindig mindenben kikérted a véleményemet és valahogy mindig jó döntést hoztál. Szóval szerintem ebben az esetben is tudod mi a jó döntés, beszélj Jeffel, szerintem Olivia sem örül ennek az egész kamu kapcsolatnak. Beszéljetek vele és mondjátok meg, hogy nem csináljátok, aztán pedig nyomulj rá Louisra. – a végét egy kicsit már elneveti, hogy érezzem nincs nagy baj.
- Hálás vagyok neked. Köszönöm a segítséget, így fogok tenni, ahogy mondtad. Majd beszélünk tesó, szia – köszöntem el tőle, majd leraktam a telefont.
              Niallel való beszélgetés után egyből felhívtam Oliviat, akinek ugyanaz volt a véleménye erről az egészről, mint nekem. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk Jeffel és elmondjuk neki, hogy mi a helyzet, miután letettük gyorsan főztem magamnak egy kis kaját, letusoltam és nagy mosollyal az arcomon befeküdtem az ágyamba. Elgondolkodtam, egy olyan világba csöppentem ahol nyíltan vállalhatom magamat és az érzéseimet, de talán majd most. Louis talán majd segít nekem, de lehet nem is akar tőlem semmit, az is lehet, hogy van valakije, hogy nem akar tőlem mást csak barátságot. Egyre jobban kezdtem kétségbe esni, de tudtam, hogy vannak barátaim akik, ha rosszul is sülne el a dolog Louisval, akkor is mellettem lennének. Gondolataimat elhessegettem és szépen lassan az álmok világába kerültem.

**************
Sziasztok!
Meg is hoztam a második részt, remélem ez is tetszeni fog nektek. Ha elolvastátok légyszi hagyjatok nyomot. Jó olvasást!
Léda<3