Coffee House - Larry ff.

tizenhatodik

3 hónap telt el azóta, hogy megkértem Louist, hogy kísérjen el a Brits díjátadóra. Most itt állunk zakóban és teljes pompában, én pedig Louist nézem és azon gondolkodom, hogy lehetek olyan szerencsés, hogy őt a magaménak tudhatom.

-Istenien nézel ki bébi - mondom neki. Nem is nézett rám csak piruló arcát lehajtotta és megölelt.

- Izgulok - néz végül rám - félek, hogy nem fognak elfogadni a rajongóid.

- Lou baba - mondom, majd egy hatalmasat sóhajtok - csak úgy az eszedbe juttatom, hogy amúgy már elég sokan tudnak rólunk, csak a sajtóban nem hivatalos. És amúgy mindenki oda van értünk - puszilom meg buksiját.

- Szeretlek - mondja, majd nyom egy csókot a számra.

- Én is. Mindennél jobban - mondom én is szemeibe nézve - induljunk.

A helyszínre érve mindenki hangos sikítással jelezte, hogy mennyire szeretnek minket. Sokan oda is kiabáltak, hogy mennyire jól nézünk ki, pár emberhez odamentem és aláírtam fényképeket, illetve telefontokokat. Miközben vonultunk be a vörösszőnyegen jó pár riporter állított meg minket és tett fel kérdéseket kapcsolatunkról, amikre szívesen válaszoltunk. Jó volt látni, hogy érdeklődnek irántunk, illetve azt is, hogy mindenki nagyon elfogadó. A díjátadó nagyon jól sikerült, megnyertem a legjobb brit kislemez kategóriát. Louis teljesen felpörgött, a büszkeségtől csillogó szeménél talán csak egy dolog szebb. A felizgult arcának a látványa, hihetetlenül beleszerettem ebbe a fiúba, elképesztő mennyire magával tud ragadni egy ember. Miután lement a díjátadó egy after partira mentünk át. Találkoztam Taylorral, Dua Lipával és sok régi jó barátom is ott volt. El kellett mennem mosdóba, de mondtam Louisnak, hogy nyugodtan maradjon ott, mert láttam, hogy nagyon jól érzi magát. Elvégeztem a dolgomat és elindultam a táncparkettre ahol Louist hagytam, de amint megláttam lábaim földbe gyökereztek.  Ott táncolt egy másik férfival. Hátulról karolta át a szerelmemet, ő pedig fenekét ágyékához nyomta és a hajába turkált ujjacskáival. Elöntött a harag, sietve szinte futva rohantam oda hozzájuk és rántottam el a másik férfitől Louist.

-Mi a faszt csináltok? - kiáltottam rájuk, de az igazat megvallva már leszállt elém a vörös köd. Kibaszott dühös vagyok.

- Harry én - kezdte Louis kétségbeesetten.

- Te? Te mi? Mi a faszt képzelsz magadról? - ordítottam az arcába, mire neki ellepték a könnyek az arcát - kurvára ne merj bőgni - hangomat már lejjebb vettem, mert nem akartam magunkra vonni mindenki figyelmét.

- Azt hittem te vagy - nyögte ki ezt az elbaszott magyarázatot mire én elnevettem magam. Nem lehet annyira ostoba, hogy azt hiszi ezt beveszem.

- Takarodj a kocsihoz - mondom neki keményen, majd ahhoz a másik faszkalaphoz fordulok - még egyszer meg ne lássalak a barátom közelébe, mert különben még a föld színéről is eltöröllek - mondom neki komolyan, nem is válaszol csak elindult, hogy minél előbb elhúzzon előlem.

Kirontottam a szórakozóhelyről és egyből a kocsim felé indultam, amiben már Louis rám várt. Beültem mellé, de rá se néztem csak elindítottam az autót.

-Harry esküszöm azt hittem te vagy, az életemnél jobban szeretlek nem hiheted hogy - kezdte el magyarázni, de félbeszakítottam.

- Mit nem hihetek? Ha? Nem hihetem el, hogy nem elég egy fasz? Nem vagyok elég neked vagy mi? Akkor minek vagy velem? A pénzem miatt vagy a hírnevem miatt? - rontottam rá.

- Te is tudod, hogy egyik sem érdekel - mondja sírva - szeretlek Harry, te vagy az életem.

- Csak kussolj. Nem akarom hallani még a hangodat se - mondtam neki, majd feltekertem a rádiót, hogy ne is próbálkozzon. Fejét ölébe hajtotta és úgy zokogott tovább, nem török meg. Most nem. Nem fogok egy kis sírástól megbocsájtani neki.