Coffee House - Larry ff.

hatodik

Reggel mikor felébredtem, azt se tudtam hol vagyok, egy idegen szobában feküdtem az ágyon, aztán elnéztem jobbra és megláttam a világ legédesebb teremtményét mellettem aludni. Egyből eszembe jutott a tegnapi kétségbeesett hívás és a hajnalba váltott nyugtató ölelések. Egy ideig néztem ezt a csodát, ahogy békésen szuszogott, aztán eszembe jutott, hogy valami ételt készíthetnék neki, viszont emlékszem, hogy éjjel mondta, hogy most nála vannak a testvérei is, ők pedig nem biztos, hogy nagyon örülnének annak, ha egy idegen főzőcskézne a konyhába. Még egy ideig néztem Lout aztán elkezdtem ébresztgetni, finoman végig simítottam karján, aztán az arcocskáját is megsimítottam, majd nyomtam rá egy puszit. Erre már elkezdett mocorogni, majd 2 perc múlva kinyitotta gyönyörű, tengerszínű szemeit.

- Jó reggelt! – köszöntem neki vigyorogva, de láttam rajta, hogy még eléggé nincs magánál.

- Hagyj. – majd azzal a lendülettel mellkasomba fúrta a fejét – még egy kicsit aludjunk.

- Szívesen hagynálak aludni, de kezdek éhes lenni és szeretnék magamnak és neked is reggelit készíteni még esetleg a testvéreidnek is, de tekintve hogy azt se tudják kivagyok, lehet nem örülnének neki, hogy a konyhádba flangálok – kuncogtam el magam a mondat végére.

- Három húgom van, Lottie, Pheobe és Daisy, te egy gyönyörű férfi vagy, nem hiszem, hogy annyira ellenükre lenne a látványod – neveti el magát – mondd meg nekik, hogy a bátyjuk egyik gyenge pillanatába iderángatott.

- Louis, ne mondj ilyeneket. Szükséged volt rám én pedig jöttem – pusziltam meg feje búbját – mit szeretnél reggelizni?

- Ne fáradj még ezzel is.

- Nem ezt kérdeztem kedves Louis – láttam, hogy idegesítem és már azt is tudtam, hogy nem fog tudni visszaaludni, aminek bevallom egy kicsit örültem.

- Nem tudom – válaszol nyűgösen – csinálj rántottát

- Rendben

- Köszönöm. Ezt is. – mosolyog rám, amitől megdobban a szívem.

Egy kicsit megigazítottam a hajamat, ami abból állt, hogy az elől lévő hosszabb tincseket összegumiztam. A házba még csend honolt, amitől egy kicsit megnyugodtam, mégis jobb lenne, ha Lou is ott lenne, amikor megismerem a húgait. A konyhát egyből megtaláltam, a hozzávalókat és a serpenyőt, meg az evőeszközöket egy kicsit tovább tartott megtalálnom, de még ez sem szegte le a kedvem. 20 perc múlva már két tányér rántottával és két pohár narancslével tartottam Louis szobája felé. Benyitottam a szobába és láttam, hogy a takarót a fejére húzva próbált meg visszaaludni. A tálcát az éjjeli szekrényre helyeztem és finoman lehúztam fejéről a takarót.

- Itt a reggelid édes – suttogtam a fülébe és sikerként könyveltem el, hogy az apró pihék a tarkóján vigyázzba vágták magukat hangomra.

- Köszönöm – mosolygott rám.

- Jó étvágyat – mondtam neki mosolyogva.

- Neked is Harry.

Miután megettük a reggelinket közösen mentünk le a konyhába, hogy elmosogassunk, vagyis, hogy Louis elmosogasson. Először nem akartam hagyni neki, de megkért rá, ha már én csináltam a reggelit, akkor had mosogasson el ő, így végül hagytam neki.

- Hello – hallottam meg magam mögött egy bizonytalan hangot. Gondoltam, hogy Lou egyik húga így mosolyogva fordultam hátra.

- Szia, Harry vagyok – vigyorogtam rá és remélem ő is annyira szimpatikusnak talál, mint én őt.

- Jó ég, te vagy Harry? Élőben teljesen más vagy, Lou tényleg nem túlzott, amikor azt mondta gyönyörű vagy. Amúgy Lottie vagyok – fogott velem kezet.