Coffee House - Larry ff.

nyolcadik

Ajkai éhesen falták enyéimet, lehengerlő hatás, tudtam, hogy csodálatos lesz, de Louis mézédes ajkai minden képzeletemet felülmúlták, miután úgy éreztük, hogy már egyikünknek sincs levegője, Louis szakította meg, lihegve a csókunkat.

- Ne haragudj rám, kérlek - kapkodta tovább a levegőt - nem akarom, hogy elmenj. Te vagy minden, ami kell nekem.

- Soha, de soha nem foglak itt hagyni, rendben? - mondom neki - én is nagyon sajnálom, hogy úgy beszéltem veled. - szemeimbe könnyek gyűltek és sírásba törtem ki, az elmúlt egy hónap nehézségei jönnek most ki belőlem.

- Semmi baj, Hazz. Ne sírj, kérlek - nyugtatólag apró csókokat hagyott arcomon és számon. Csak öleltem őt és most már tudom, hogy soha többet nem fogom elengedni. Lassan megnyugodtam, már szemeimből sem folytak a könnyek, gyengéd csókot nyomtam az ajkaira, majd megszólaltam.

- Menjünk be kedvesem. - mondtam neki egy apró mosoly kíséretében.

- Rendben - válaszolt, majd karjaimba csimpaszkodva csukta be magunk mögött az ajtót. - készítsek neked egy teát?

- Azt megköszönném - végig simítottam arcán, ezután elpirulva nézett rám.

Elindult a konyhába nekem, pedig eszembe jutott, hogy a cuccaim a kocsiba maradtak, gyorsan kifutottam értük aztán felvittem Louis szobájába, mire leértem már két csésze tea volt az asztalon.

- Beszéljünk - mondtam komolyan az én kis csodámnak, de nyugtatásképp megfogtam egyik kezecskéjét, mert láttam, hogy egy kicsit megijedt.

- Oké, beszéljünk - eresztett egy halvány mosolyt felém.

- Csak arról szeretnék beszélni, ami a kávéházban történt. - sóhajtottam egy nagyot. - Minden úgy kezdődött, hogy elkezdtük forgatni a Don't Worry Darlinget...- kezdtem el, majd minden apró részletbe beavattam. Figyelmesen hallgatott, néha láttam rajta, hogy meglepődik, de mire a végére érek már minden kitisztult előtte is.

- Annyira sajnálom, hogy nem hallgattalak meg, csak amikor megláttam a képeket rólad és Oliviaról egyszerűen elárulva éreztem magam. Tudom, hogy akkor még nem volt köztünk semmi komoly, de a legelső pillanattól kezdve éreztem a szikrát és azt hittem te is érezted. - mondta szomorúan.

- Tudod, hogy éreztem Lou. Csak nem közeledhettem feléd. - simogattam karját miközben beszéltem hozzá.

- Akkor most mi lesz? - kérdezte reménykedve.

- Hát én azt gondoltam elviszlek egy randira - kacagtam fel.

- Igen, ez egy jó ötlet - húzta ő is hatalmas mosolyra ajkait. - viszont mikor kell visszamenned? Én valószínűleg 3 nap múlva fogok, addig kaptam szabadságot a munkahelyemen.

- Nekem már holnap vissza kell mennem - mondtam neki - annyira maradnék még veled, de nem tudnak tovább nélkülözni a forgatáson - hajtottam le a fejem.

- Semmi baj, majd akkor otthon elviszel randizni. Mondjuk a hétvégén, ha neked is jó. - mosolygott rám édesen, de láttam rajta, hogy ő is sajnálja azt, hogy haza kell mennem.

- Az tökéletes lenne – simogattam meg a kezét – és mára még mi a program? Mit szeretnél csinálni?

- Igazából semmit nem terveztem, de jó lenne elmenni a boltba, valami ételért, mert szinte semmi nincs itthon – gondolkodott el.

- Akkor menjünk – már indultunk is ki és fél perccel később már az autóban ültünk – merre megyünk? – kérdeztem, aztán Louis elnavigált a bolthoz.

Kiszálltunk a kocsiból és én egyből Louis keze után kaptam, miután elkaptam számhoz emeltem és egy csókot nyomtam rá, nagy büszkeséggel töltött el Louis paradicsom színű arca, ő csak zavartan mosolygott és elindult a bevásárló kocsik felé. 20 perccel később már a félig tele lévő kosár mellett sétáltam és nézegettem a dolgokat, hogy vajon még mi kellhet, de se én, se Lou nem akart sok mindent venni hisz 3 nap múlva már mindketten Londonba leszünk.
- Úristen, szia Harry – köszön oda nekem egy lány – kérhetek tőled egy fotót, annyira szeretlek.

- Hát persze – feleltem neki reflexszerűen, majd a telefonjába vigyorogtam és egy peace jelet mutattam.

- Köszönöm szépen, el se hiszem, hogy itt vagy. Megölelhetlek? – kérdezte a lány félősen, de én csak kitártam előtte kezeimet, amikbe rögtön bele is simult.

- Igazán nincs mit, legyen szép napod – köszöntem el tőle miután elengedtem.

- Neked is szép napot – mosolygott, majd elindult a másik irányba.

Louis felé fordultam, akit véleményem szerint egy kicsit elkapott a féltékenyég. Ez be is bizonyosodik, amikor végre megszólal.

- Úristen Harry megölelhetlek? Véletlenül nem veszel el feleségül? – mondja elvékonyított hangon, én felnevettem, de ő csak bosszúsan pillantott rám.

- Őt nem, de téged szívesen – vigyorogtam rá, majd amikor elindult volna, gyorsan magamhoz rántottam és egy apró csókot nyomtam ajkaira, erre már ő is elmosolyodott. Mikor a kasszás az összes dolgot lehúzta, amit megszerettünk volna venni elmondta mennyit fizetünk, már előkészítettem a tárcám, hogy Louisnak esélye se legyen fizetni. Gyorsan odaérintettem a kártyámat és már mentünk is. Louis természetesen egész hazafelé úton duzzogott, de engem kicsit sem zavart, mert tudtam, hogy igazából nem mérges rám. Amikor még akkor sem szólt hozzám, miután kipakoltunk elkezdtem aggódni.

- Minden rendben édes? Nem akartalak megbántani azzal, hogy fizetek, de nekem ez az összeg nem olyan fontos. – húztam bele ölembe.

- Én csak nem szeretném, hogy azt hidd, a pénzed érdekel csak – szipogott egyet és kezemmel letöröltem a kibuggyanni készülő könnycseppet.

- Dehogy hiszem Lou, akkor szerinted még itt lennék? – nézek mélyen a szemébe.

- Nem tudom, én csak annyit látok, hogy amióta itt vagy mindenemet te fizeted, az anyukám kezelését, most az ételt, fuvarozol bennünket és én csak nem szeretném, ha rosszat gondolnál rólam – motyogja – tudom, nem sok, amit a kávéházba keresek, de eddig is megéltem belőle és ezután is meg fogok tudni.

- Tudom, drágaságom. Nem is azért tettem, mert azt hiszem nem elég számodra az a pénz, ez csak a gondoskodásom. – pusziltam tincsei közé.

- Csak tudod nekem Te vagy minden, Hazz. Nem akarom, hogy elhagyj – mondja, szemembe nézve. Szívem akkorát dobbant, hogy azon is csodálkozok, hogy nem szakadt ki a mellkasomból. Teljesen levett a lábaimról ez a fiú.

- Nekem is Te vagy minden, drágaságom. – hajolok ajkaira – sose hagynálak el, ezt már megbeszéltük.

Még egy darabig ült az ölembe, aztán felállt és elkezdett ételt készíteni mindkettőnk számára. Elvarázsoltan néztem, hogy milyen otthonosan mozog a konyhában, elkönyveltem magamba, hogy majd biztosan Londonba is be fogom fogni, hogy egy kicsit főzzön nekem. A vacsora isteni volt és miután mindketten végeztünk én elmosogattam, míg Louis elment zuhanyozni, mikor Louis végzett én is gyorsan elmentem fürödni, de mikor kiszálltam a zuhany alól, akkor tűnt fel, hogy nem vittem be magammal ruhát, ezért a derekam köré tekertem a törölközőt és úgy léptem ki a fürdőszobából. Louis már az ágyában nézte a tvt, de érkezésemre egyből felkapta fejét, kikerekedtek szemei én pedig szótlanul igyekeztem táskám felé, hogy magamra tudjak kapni valami ruhát. Lounak háttal álltam, így nemes egyszerűséggel ledobtam magamról a törölközőt, majd magamra húztam az alsógatyám és egy pólót. Bemásztam mellé az ágyba, de ő még mindig kikerekedett szemekkel nézett. Felnevettem, majd így szóltam:

- Van valami a szád szélén – néztem rá komolyan

- Mi? Micsoda? – kezdte el törölgetni kezével.

- Majdnem kicsordult a nyálad – nyerítettem fel, de Louisnak annyira nem tetszett a poénom ezért csak karon vágott.

- Bunkó – mondta, majd kezeim közé fészkelte magát - szeretem ezt a filmet, megnézzük?

- Nem hittem volna, hogy nagy Grease rajongó vagy – mondtam neki.

- Pedig de, tudok ám meglepetéseket okozni – vigyorgott.

- Azt tudom, Louis, nem is szeretném, hogy már ott tartsunk, hogy nem tudsz több meglepetést okozni. – néztem a karjaim között fekvő csodára. Erre már nem válaszolt csak élvezte a filmet, néha azon kaptam magam, hogy nem is a filmet, hanem őt bámulom. Ahogy dúdolja a dalokat, ahogy néha ficánkol a karjaimba a ritmusra és csak annyi jutott az eszembe, hogy piszok nagy szerencsém van ezzel a fiúval.

- Szeretnél még valamit nézni vagy aludjunk? – kérdezte, de én csak a fejemet ráztam, hogy aludjunk, eddig is alig bírtam fent maradni – Jó éjt Hazz – hallottam hangján, hogy mosolyog.

- Jó éjt, édes. – válaszoltam neki és egy kicsit lejjebb hajolva nyomtam egy csókot mézédes ajkaira.Mindketten helyezkedtünk még egy kicsit, majd 5 perccel később álomba zuhantunk.

***************
Sziasztok!
Tegnap nem tudtam időbe hozni a részt, de remélem kárpótollak titeket, az eddigi leghosszabb részemmel. Remélem tetszeni fog nektek, ha elolvastátok, légyszi jelezzétek valahogy.
Remélem jössz még! Jó olvasást! 

Léda<3