Coffee House - Larry ff.

ötödik

Annak a bizonyos beszélgetésnek már 5 napja, Louis nem írt, nem hívott. Hogy bántott-e? Nagyon, mert amikor utoljára beszéltünk nagyon úgy tűnt, hogy ő is rendbe szeretné hozni a dolgokat közöttünk. Sőt még azt is megbeszéltük, hogy ha rendeződnek a dolgaink, akkor elviszem randizni. A mai nap folyamán már körülbelül hatszor a kezembe vettem a telefonomat, hogy írok neki. Többször neki is futottam, de mielőtt elküldtem volna mindig kitöröltem, nem akarom, hogy túl nyomulósnak tűnjek, ezért a legegyszerűbb üzenetet küldtem el neki: „Szia Louis, hogy vagy? – H". Kicsit izgultam hisz megígértem neki, hogy hagyok egérutat, ha mégis meggondolná magát és lehet, hogy ezt az 5 napos hallgatást jelnek kellett volna vennem, de azt mondta, hogy nem fogja magát meggondolni. Pár perc múlva azonban megrezdült a telefonom, jelezve, hogy valakitől üzenetet kaptam. Azonnal reménykedve nyúltam a telefonomért, mert mindenemmel azért imádkoztam, hogy Louis írjon vissza.

„Szia Harry, ne haragudj, hogy eddig nem írtam,de sürgősen haza kellett utaznom Doncasterbe, családi problémák akadtak. Ezen kívül megvagyok, köszönöm, hogy írtál. Te hogy vagy? :)" A szívem ezerrel vert, ahogy olvastam az üzenetet, kicsit meg is nyugtatott és kicsit aggódni is kezdtem, mivel azt írta, hogy családi problémái akadtak, viszont a mosolygós fej az üzenet végén engem is megmosolyogtatott, azonnal elkezdtem gépelni a választ. „Ohh remélem semmi komoly, de tudnod kell, ha valakivel beszélni szeretnél róla én itt vagyok. Igazából a folyamatos forgatások miatt kicsit fáradt vagyok, de totálisan megéri." Miután elküldtem az üzenetet leültem a tv elé, a nap további részében, már hiába vártam Lou üzenetét, ami egy kicsit megijesztett, nagyon remélem, hogy semmi nem történt vele otthon. Kicsit csalódottan, de elmentem tusolni, fürdés közben gondolkodtam és arra jutottam, hogy biztos azért nem kaptam választ, mert a családjával van, Mikor a családommal tudok tölteni egy kis időt én sem lógok állandóan a telefonon.

Az éjszaka közepén a telefonom csengésére ébredtem és Louis neve villogott a képernyőmön.
- Szia – szóltam bele álmosan – ugye nincs baj?

- Szia, én ... ne haragudj felébresztettelek? Tudod nem is olyan fontos inkább lerakom – hallottam a fojtott hangját a vonal másik feléről, mintha bármelyik pillanatban kirobbanhatna belőle a sírás.

- Le ne tedd! Mondd, miben tudok neked segíteni? – szóltam kedvesen, bár a fene majdnem megevett, hogy messze van tőlem. Szívem szerint azonnal rohantam volna hozzá, hogy addig öleljem, amíg meg nem nyugszik.

- Én nem tudom, hogy mondjam el – sírta el magát, az én szívem pedig megszakadt – Anyukám...

- Mi történt anyukáddal édes? – nem akartam erőltetni, de csak úgy tudok neki segíteni, ha őszintén elmondja mi történik.

- Rákos és én azt hiszem meg fog halni – úgy sírt, hogy alig értettem mit mondd – vagyis az orvos azt mondta, hogy nincs sok esélye. De ugye nem fog meghalni? Ugye nem, Harry? – zokogott tovább.

- Dehogy fog! Anyukád nagyon erős, túl fogja élni! – bíztattam, de szerintem meg se hallotta amit neki mondtam.

- Nem bírnám ki, azt már tényleg nem, ha ő is itt hagyna. – hallottam a hangján, hogy nagyon kivan.

- Szeretnéd, ha odamennék? Alig másfél óra alatt ott lennék – bevallom őszintén nagyon reméltem, hogy a válasz igen lesz.

- Nem. – hát ez nem jött össze – vagyis szeretném, de nem hagyhatod ott a forgatást csak miattam – folytatta.

- Most mondtad, hogy szeretnéd. Pakolok össze pár ruhát és nemsokára ott vagyok, rendben? Te a többivel kérlek, ne törődj. – hallottam, ahogyan megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Köszönöm Harry, nagyon-nagyon hálás vagyok –most már majdnem teljesen megnyugodott – most lerakom készülődj nyugodtan, így is teljesen belerondítottam az éjszakádba.

- Nem rondítottál bele semmibe, hívlak, ha ott vagyok, és ha addig történne valami nyugodtan hívj fel. A címet átdobnád üzenetbe? – kezdtem el nyugtatni.

- Igen, persze átküldöm, hívj, ha itt vagy. Szia.

- Köszi, nemsokára ott, szia. – köszöntem el én is.

Alig öt perc alatt összeszedtem pár cuccot és már a kocsiba ülve küldtem az üzenetet a menedzseremnek, hogy beszéljen a rendezővel, mert pár napig nem tudok majd megjelenni a forgatáson. Időközben megérkezett a cím is amit Lou küldött. Nagyon aggódtam érte, a megengedettnél többel is hajtottam az úton, mert minél előbb a karjaimba akartam őt zárni, de mentségemre szóljon, hogy alig voltak az utakon, szóval senki életét nem veszélyeztettem. Hajnali fél négyet ütött az óra, amikor leparkoltam Louis háza előtt, kikaptam a csomagtartóból a cuccaimat és az ajtó elé sétáltam, nem akartam becsöngetni, hisz még lehetnek a házban mások is, inkább írtam Louisnak, hogy itt állok az ajtó előtt. 2 percet se kellett várnom és nyílt az ajtó, Lou pedig egyből körém fonta apró kezeit. A táskámat magam mellé ejtettem és én is szorosan öleltem a kékszemű csodát, illatát mélyen magamba szívtam és úgy éreztem soha többet nem szeretném elengedni.

- Menjünk be, hideg van – suttogtam a fülébe. Megborzongott, de nem tudom, hogy a hidegtől vagy a hangomtól.

- Rendben. – felelte.

Felkaptam a táskám a földről és követtem Louist a házba. Megvárta, míg leveszem a cipőm és a kabátom, majd elindult az emeletre.

- Ma itt vannak a testvéreim is, szóval nincs üres szoba, de majd én alszok a földön, ha szeretnéd. – mondta félénken.

- Nem akarsz velem együtt aludni? – kérdeztem pimaszkodva, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem.

- Dehogynem csak nem akartam tolakodó lenni, bár ezt már azzal megcáfoltam, hogy az éjszaka közepén iderángattalak. – hajtotta le a fejét.

- Én ajánlottam fel, hogy idejövök és nem te rángattál. Gyors átöltözöm és bújhatunk is be az ágyba. – szerintem elakarta mondani, hogy hol a fürdő, de én nem törődve semmivel dobtam le magamról a pólómat és a farmeromat, hallottam, hogy gyorsabban veszi a levegőt, de gyorsan magamra kapkodtam az alvós ruháimat és már az ágyban is voltam.

- Nem jössz? – kérdeztem rá, mivel nem igazán akart elindulni az ágy felé.
Mikor mozgásra bírta a lábait befeküdt mellém, de éreztem, hogy zavarban van.

- Szeretnél beszélgetni vagy inkább majd reggel? – kérdeztem tőle kedvesen.

- Inkább, majd reggel, szerintem most aludjunk.

- Rendben Lou, jó éjszakát. – hagytam rá, hisz nem akartam erőltetni semmit.

- Jó éjt, Harry. Még egyszer köszönöm, hogy itt vagy, sokat jelent – mondja el őszintén.

- Semmiség, bármikor megtenném érted.

20 perce próbálok elaludni, hallgatom Louis szuszogását, szívesen nézném hogyan alszik, de a másik irányba fordulva pihen. Hallom, hogy elkezdetett mocorogni, de gondolom csak egy kényelmesebb pozíciót keres álmában.

- Alszol? – hallom meg vékony, rekedtes hangját.

- Nem, te felébredtél? Minden oké? – nem akarok túl anyáskodónak tűnni, de túlságosan is azt szeretném, hogy minden rendben legyen vele.

- Nem aludtam még. – mondja, ami őszintén meglep. – Hozzád bújhatok? – néz rám a válla felett.
- Persze – tárom ki a karjaimat és egyből közéjük fészkeli magát.

- Köszönöm – motyogja a mellkasomba.

- Aludj – mondom neki, majd tincsei közé nyomok egy csókot. Miután megbizonyosodtam róla, hogy most tényleg alszik én is nyugodt szívvel hajtottam álomra a fejem.

***********
Sziasztok!

Ismét itt a következő rész, remélem tetszik. Személy szerint imádtam, ezt a részt írni. A fiúk is kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz.
Jó olvasást! Remélem jössz még!

Léda<3