Coffee House - Larry ff.

huszonegyedik

Percek óta csókoljuk egymást, nem tudok elszakadni tőle, de amikor már egyikünk sem kap levegőt, muszáj megszakítani a csókunkat. Pihegve bújik még mindig hozzám, szerintem ő is próbálja felfogni mi történik.

- Jól vagy? - kérdezem mikor már percek óta nem szólalt meg.

- Azt hiszem - bólogatott, hogy azzal is megerősítse azt amit mondott.

- Hiszed vagy tudod? - akadékoskodtam, mert nem akarom, hogy rosszul érezze magát.

- Tudom - pillant fel rám hatalmas kék szemivel, én pedig rámosolygok és egy utolsó puszit nyomok szájára. Ő is elmosolyodik és elenged.

- Azt hiszem mégse kell megágyaznom a vendégszobába - sóhajt egyet drámaian, de az apró mosoly ott van az arcán - készítek valamit, hogy tudjunk vacsorázni, rendben?

- Oké Lou, addig én letusolok, jó? Vagy segítsek? - érdeklődöm tovább.

- Nyugodtan tusolj le, mire kész leszel az étel is kész lesz - mosolyog rám.

Elindultam a fürdő felé és fejemben ismét lejátszottam a ma délután történteket. Még csak két napja vagyok Los Angelesbe, de már most sokkal jobban érzem magam, mint az elmúlt fél évben Londonban. Hihetetlen, hogy megtaláltam és nagyon örülök annak, hogy úgy néz ki még sincs minden veszve. Gyorsan letusoltam és amikor kiléptem a fürdőszobából finom illatok csaptak meg, csak egy nadrágot vettem magamra, hisz nagyon meleg volt.

- Hmm, isteni illatok vannak - öleltem át a derekát hátulról - mi készül?

- Taco és csemege kukorica, a kedvenced - mosolyog rám hátra, nyomok egy puszit arcára és amíg elkészül az étel leülök a nappaliba filmet nézni.

Körülbelül 20 perc múlva megjelenik Louis az étellel és a kanapé előtt lévő asztalra teszi őket. Jó étvágyat kívánunk egymásnak, majd a filmet nézve esszük meg a vacsoránkat. Amíg Louis letusolt addig én elpakoltam a koszos edényeket és tálakat, Louis a konyhaajtóba áll, rajta az én hatalmas lila köntösöm, amit annyira szeretek.

- Tudnál nekem adni pizsamát? - kérdezi piruló arccal.

- Persze, gyere - lekapcsolom a villanyt, hiszen végeztem a pakolással és a gardrób felé tereltem. Adtam neki pizsamát, majd a beléptünk a szobámba.

- Nyugodtan feküdhetsz a jobb oldalra, tudom, hogy az a kedvenced - simítom meg a karját, majd válaszát meg sem várva feküdtem le a bal oldalra. Ő is mellém kuckózott, de nem mert közel jönni hozzám, pontosan ezért nekem hátat fordítva feküdt. Nem igazán gondolkodtam egyből mögé feküdtem és átkaroltam derekát, még egy utolsó puszit nyomtam a nyakára és elhelyezkedtem kényelmesen.

- Mi lesz most velünk Hazz? - kérdezi pár perc némaság után.

- Mit szeretnél, mi legyen? - kérdeztem vissza, hisz az én részemről egyértelmű volt, hogy mit akarok, csakis őt.

- Én nem tudom, téged akarlak csak félek, nem bírnám ki ha mégegyszer elveszítenélek - amennyire csak lehet hozzám bújt, talán azért, hogy érezze tényleg itt vagyok.

- Ha akkor nem mész el már házasok lennénk Louis. Én most sem bírtam ki, hogy elmentél, mindig mindenről te jutottál eszembe, fél év elteltével is - magyaráztam neki és pár szót erősebben meg is nyomtam, hogy érezze mindent komolyan gondolok.

- Tényleg meg akartad kérni a kezem? - kérdezi meghatódottan.

- Igen, Londonban van a gyűrű, megtartottam, mert legbelül még reménykedtem abban, hogy egyszer tényleg az ujjadra húzhatom - simogattam közben oldalát és mélyen magamba szívtam illatát.