Coffee House - Larry ff.

harmadik

Ma nem kellett forgatásra mennem, viszont tegnap megígértem Louisnak hogy találkozunk, eléggé bűntudatom van, mert számít arra, hogy ott leszek, viszont tegnap, amikor elköszöntünk egyáltalán nem volt a fejembe, hogy másnap csütörtök lesz és nekem akkor nem kell mennem. Talán nem haragszik meg, remélem...A tegnapi, Oliviaval való beszélgetésünk után, ma az volt az első, hogy lebeszéljünk Jeffel egy találkozót. Egyből reggeli után felhívtam és megbeszéltem vele, hogy délután 2-kor találkozunk vele a kedvenc éttermében. Olivia a beszélgetés előtt még átjött és megbeszéltük, hogy pontosan miket is fogunk a menedzseremnek mondani, hogy biztosan engedjen nekünk és abba hagyhassuk ezt az egész színjátékot, így is túl sokáig húztuk, a médiában hivatalosan már több mint 6 hónapja járunk.
- Szia Jeff – köszöntem neki mikor odaértem.
- Sziasztok, na, halljam, miről lenne szó. H azt mondta a telefonba, hogy eléggé sürgős. – a második mondatot már Olivianak mondta.
- Igazából az a helyzet, hogy már nagyon unjuk ezt a színjátékot – kezdte Olivia – haza akarok menni a gyerekeimhez meg a férjemhez, szerintem Harrynek is jobb lenne, ha végre élhetné a szabad életét, mert így, hogy elvileg velem jár, nem találhat magának senkit, aki igazán szeretné.
- Figyeljetek srácok ez nekem is nehéz, nekem is vannak a fejem felett emberek, nem dönthetek csak úgy el valamit egyedül. – sóhajtott egyet.
- Eredetileg 4 hónapról volt szó, azt pedig már bőven túlléptük – kezdtem el én is érvelni – figyelj Jeff, ezt nem akartam elmondani, de az az igazság, hogy megismertem valakit. Vagyis próbálom megismerni, de így nem megy. Kérlek, az sokkal nagyobb port kavarna a sajtóban, ha lencsevégre kapnának, egy fiúval miközben elvileg barátnőm van.
- Oké, legyen. Holnap délután felbontjuk a szerződést. Úgy jó nektek? – kérdezte fáradtan. Feladta. Tudta, hogy hajthatatlanok vagyunk.
- Tökéletes – mondtuk szinte egyszerre Oliviaval.
Miután elbúcsúztunk Jefftől, Oliviaval még egy kicsit elmentünk sétálni. Nagyon jól szórakoztunk, néha-néha átkaroltam, vittem a táskáját, ami számára elég nehéz volt. Még el akartam ugrani a kávéházba, de inkább elvetettem, mert eléggé fáradt voltam már, meg a ruhám se nagyon tetszett és Lou előtt nem akarta rosszul kinézni. Amint hazaértem láttam, hogy az internet tele van lesi fotókkal, volt olyan, amikor az étteremben voltunk, készült olyan kép is, amikor sétáltunk és átkaroltam Oliviat, remélem, Louis nem fogja látni ezeket a képeket, mert akkor meglesz rólam a véleménye.
Elhatároztam, hogy holnap elhívom randizni, lesz, ami lesz, de megteszem. Ő túl tökéletes ahhoz, hogy ne vigyem el randizni, vele jól akarom csinálni, meg akarom hódítani, hogy menthetetlenül egymásba szeressünk. Az elmúlt pár napba gondolataim csak körülötte forogtak, annyira különleges, hogy másra nem is tudok gondolni, teljesen elveszi az eszemet, kell nekem. Soha nem éreztem még ilyet, hogy pár nap beszélgetés után, ilyen sokat gondoljak valakire, de a kisugárzása annyira megfogott. Imádok benne mindent, a hangját, a szemét, azt, ahogyan beszél, még az akcentusát is imádom, amitől sokszor nem értem azt, hogy miről is beszél, de már nem beszélgetnék rajta kívül senki mással. Meg kell ismernem, mert ha nem teszem, szerintem örökké bánni fogom, még az is lehet, hogy rosszul sül el az egész, de akkor se tudok csak úgy elmenni mellette.
Délután 6 körül nekiálltam egy kis sajtos tésztát készíteni, hisz imádom, és gyorsan kész van. Egy kicsivel többet csináltam, mint szoktam, hogy holnap is tudjak még mit enni, mert a forgatás után biztos vagyok benne, hogy már nem lesz erőm főzni. Miután kész lett megvacsoráztam és leültem a tv elé. Egy sztárokkal foglalkozó műsor ment benne, már éppen kapcsoltam volna át egy másik csatornára, amikor meghallottam a nevemet. A ma készült fotókról beszéltek és olyanokat mondtak, hogy milyen szépek vagyunk együtt, meg hogy biztos sokáig együtt leszünk. Megemlítették Olivia férjét is akiről egy bennfentes elvileg azt mondta, hogy nagyon szomorú, amiért elvesztette Oliviát. Undorító, mit össze nem tudnak beszélni csak azért, hogy nézettségük legyen, de már nem is húztam magam fel rajta, hiszen tudtam, hogy már vége ennek a színjátéknak. Már elég a saját kis életemre koncentrálnom, a munkámra, a barátaimra és Louisra, ha minden jól megy. Egy nagy sóhaj után inkább kikapcsoltam a tv-t, mert el is ment a kedvem tőle, ezután, a kis beszéd után már nem akartam sehova se kapcsolni, mert nem szerettem volna belefutni még egy ilyen kedves műsorba, ahol hazugságokkal tömik az emberek fejét, szegények, pedig el is hiszik. Gyorsan letusoltam, majd bebújtam az ágyamba, hogy holnapra kipihent legyek.
Reggel egy kicsit ismét megcsúsztam szóval nem volt időm bemenni Louishoz, de majd délután beszélek vele, hisz most remélhetőleg több megbeszélni valónk lesz, mint általában. A forgatáson nem volt semmi különös, ma forgattunk pár 18-as jelenetet Daviddel, az igazság az, hogy szerettem csinálni, mert ez volt az első ilyen jelenetem és szeretem feszegetni a határaimat. Új élmény volt, nem biztos, hogy lesz még olyan film ahol bevállalom a meztelenkedést, de így egy élménynek tökéletes. Amint a rendező elengedett minket, már mentem is átöltözni, hogy minél előbb a kávézóba érjek. Azt, hogy beléptem a kis helyiségbe, azt egy csengő jelezte, ami az ajtó felé van erősítve. A szívem a torkomban dobogott, amikor megláttam Louist, nagy mosollyal a pulthoz léptem.
- Szia Louis, a szokásosat szeretném – vigyorogtam rá, de ő még csak arra sem méltatott, hogy rám nézzen.
- Helló, okés készítem – határozottan flegma volt. Láttam, hogy kissé ideges mozdulatokkal készíti a kávémat, amitől egyre rosszabbul éreztem magam és hozzáteszem még mindig nem nézett rám – tessék, öt dollárt szeretnék kérni.
- Na jó, mi a baj? Tettem valamit? – mondtam, miközben elé raktam a pontos összeget és a szokásos borravalót.
- Hogy tettél-e? Ó dehogy, csak én voltam, megint hülye – ezután gúnyosan elvigyorodott – szeretnél még valamit, vagy?
- Tessék? Nem, köszönöm csak a kávéért jöttem és hozzád – próbáltam nyugodt maradni, de már kezdett felhúzni, hogy olyan undorral beszél velem mintha, valami csöves lennék.
- Hozzám? – tette fel a kérdést, meglepődötten.
- Igen, hozzád. Nem tudom miért vagy velem ilyen, de ha azért mert tegnap és ma reggel nem tudtam jönni, akkor ne haragudj – ezt már eléggé idegesen mondtam, kicsit meg is emeltem a hangom – illetve el akartalak hívni, hogy találkozzunk.
- Randira hívsz? – nevetett ki – a barátnőd örülne neki, hogy épp egy fiút akarsz befűzni? – tehát innen fúj a szél.
- Beszélni akartam veled erről is, de meg sem hallgatsz Louis. Kérlek, beszéljünk.
- Harry hagyj békén, tudom, hogy gazdag vagy és híres, de nem tehetsz meg akármit, ne legyél pöcsfej és menj haza a barátnődhöz! – itt már felemelte a hangját ő is. Nagyon felidegesített, hogy úgy beszél velem, mint valami kutyával, pedig nem is tudja az igazságot.
- Jézusom, Louis, azt sem tudod mi az igazság. Egyetlen egy randit akartam veled, ahol megbeszéltük volna ezt is. Egy randit, vagy ha jól sikerült volna, akkor akár többet. – ismét kinevetett, amivel nekem ismét egy tört szúrt a szívembe.
- Nem akarok veled randizni, egyszer sem, főleg nem többször. Ezzel a válasszal már meg vagy elégedve? – Ezután, a két mondat után, teljesen kiakadtam. Idegesen megfogtam a kávét és megfordultam.
- Tudod mit? Nem is érdekelsz. Nem is értem miért pazaroltam rád az időm, még ezt a szar kávét is csak azért ittam, hogy imponáljak neked, pedig közben elhányom magam tőle – hazudtam, és azzal a lendülettel a kukába hajítottam a kávét. Az ajtóból még visszafordultam és szembe találtam magam a könnyektől elhomályosodott tekintettel, már ebben a pillanatban megbántam, hogy így beszéltem vele, szívem szerint azonnal odafutottam volna hozzá és szorosan megöleltem volna. De nem tettem, a büszkeségem nem engedte. Azt mondta nem kíváncsi rám, nem akar velem randizni. Hát én se vele, azt hiszem az előbbi kis akciómmal tudattam is vele, hazudok tovább magamnak. A szívem darabokra tört, de nem érdekel. Nem ér ennyit ez a fiú.

*************

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket!
3 nap múlva jön a következő, mit gondoltok Louis és Harry megbeszélik majd a félreértést?
Ha elolvastad légyszi hagyj nyomot. Jó olvasást!

Léda<3