Coffee House - Larry ff.

negyedik

Tudom, hogy elcsesztem, oké? Tisztában vagyok vele, de annyira felidegesített, hogy úgy beszélt velem, elküldött úgy, hogy meg se hallgatott. Akarom őt, de az életem nem szokványos, és amíg ezeket a dolgokat nem beszéljük meg, nem lehet köztünk semmi. Bár valószínűleg már amúgy se lesz semmi, hisz látni se akar. Csalódtam magamban, sokkal nyugodtabban kellettem volna lereagálnom a helyzetet, de Louis olyan ellenséges volt, csak vágta hozzám a sértéseit és én is sértésekkel válaszoltam. Úgy gondolom az lesz a legjobb, ha hagyok magunknak egy kis teret és időt, hogy mindketten lenyugodjunk, egy kis ideig nem keresem és, ha utána se akar látni, akkor tiszteletben kell tartanom a döntését, bár azt hiszem, én tele sírnám a párnám, de az, hogy ő mit akar az sokkal fontosabb.

~.~

Az életemet ugyanúgy éltem, ahogy eddig, azokat a dolgokat csináltam, mint eddig, kivéve egyet, nem mentem többet a kávézóba. 2 hét telt el az ominózus veszekedés óta. Néha forgatásról hazafelé láttam Louist és volt, hogy ő is észrevett engem, de úgy mentünk el egymás mellett, mint az idegenek. Az első pár nap borzalmas volt, de sokat segített az, hogy kb minden nap forgatásra mentem és legalább ott elterelődött a gondolatom. Niallel is találkoztunk párszor, próbált tanácsot adni, de legtöbbször inkább megkértem, hogy ne beszéljünk róla. Úgy éreztem, hogy nem vonom meg magamtól többet azt az isteni kávét, amit a kis kávéházban készítenek, szóval összekaptam magam és lementem, ahogy beléptem a kis csengő egyből jelzett, hogy megérkeztem. Ismét a szőke lány állt a pultba, ahogy megláttam nagy mosolyt varázsoltam az arcomra, bevallom egy kicsit örültem, hogy nem Louis szolgál ki.

- Szia, egy latte-t szeretnék, itt fogyasztom – még sose ittam meg itt a kávét és úgy éreztem, hogy már itt az ideje.

- Egy olyat, amitől elhányod magad? – kérdezett vissza a lány, de láttam rajta, hogy nem igazán gondolja komolyan, az apró mosoly az arcán is ezt bizonyította.

- Nem. Én azt nem gondoltam komolyan, te is tudod, hogy isteni a kávétok – próbáltam tovább oldani a feszültséget.

- Úgy hallottam nagyon kiborultál, de gondolom nem a kávétól – válaszolt, de közben már a rendelésemet készítette – Louis elmesélte, hogy mi volt. Hidd el őt is bántja, hogy úgy beszélt veled.

- Ó, szóval bántja? – ez felmelegítette a szívem – Be kell, hogy valljam volt némi igazság abban, amiket a fejemhez vágott, de kicsit felidegesítettem magamat én is.

- Igen, azzal tisztában vagyok, mikor Louis elmesélte mi történt, megmondom őszintén kicsit bántott amit a kávénkról mondtál – nevetett fel, majd lerakta elém a kért italt – 5 dollár lesz, mint mindig.

- Esküszöm nem gondoltam komolyan – feleltem, majd leraktam a teljes összeget a pultra – Louis holnap dolgozik?

- Igen, bár szerintem még nem áll rá készen, hogy találkozzatok, tudod nagyon kiakadt, hogy egy idegen ilyeneket vágott a fejéhez, csak mert nem akart vele elmenni randizni – mondta a lány nyersen.

- Igen, rendben. Megértem. Akkor talán majd máskor. Szia.

Letörten indultam el a városba sétálgatni, ezt tényleg nagyon elcsesztem. Azért reménykedem benne, hogy Louis egyszer majd megbocsát és, ha barátokként is, de el tudom neki mondani az igazságot. Útközben csatlakozott, hozzám az egyik testőröm, mert Jeff felhívott és kicsit idegesen közölte velem, hogy ne járkáljak egyedül. Mióta pár éve egy férfi ki akart rabolni a nyílt utcán, azóta nem igazán örül neki, ha csak egymagamba sétálgatok. Épp egy szűk utca mellett mentünk el, amikor elfut előttem az a három férfi, akik nem hagyták békén Louist. Benéztem az utcába ahonnan jöttek és láttam, hogy valaki fekszik a földön, egyből odasiettem és akkor láttam meg, hogy a fiú a földön az bizony az én kék szemű angyalom.