Coffee House - Larry ff.

tizenkilencedik

Fél év múlva

Hát ide is eljutottunk, épp pakolom a bőröndjeimet hiszen több hónapra Los Angelsbe fogok költözni. Jól vagyok. Néha. Többnyire. Vannak jobb és rosszabb napjaim, inkább így mondanám, az utóbbi időben több a jó, kicsit elterelődött a figyelmem, hisz még itt Londonban elkezdtük átbeszélni a történetet. Volt egy-kettő felolvasós délutánunk is, egyre közelebb érzem magamhoz a szuperhős karaktert. Azóta egyébként nem hallottam Louisról, a telefonszámát lecserélte és közösségi életet sem élt, teljesen elzárta magát tőlem, a családjával sem beszéltem azóta. Úgy érzem ennek tényleg vége, nem akarom magam tovább kínozni, már régen feladtam, de mindig volt bennem egy kis remény. Úgy vagyok vele, hogy új város, új élet, új emberek és kitudja, lehet találkozok ott egy emberrel aki teljesen le fog venni a lábamról. Mondjuk kicsit nehéz elképzelni, mert a rosszabb napjaimon még mindig Louis pólóját ölelgetem zokogva, de nagy reményekkel vágok neki ennek a több hónapos kalandnak.

Még utoljára körbenézek a házban, hogy biztos mindent elraktam és egy nagy sóhajtás után bezárom az ajtót. Bőröndjeim már az autóban vannak, elindulok a reptér felé, betartom a sebességhatárt, hisz minden percét ki akarom még élvezni annak, hogy itthon vagyok. Becsekkolok, átnézik a bőröndöket, majd felszállok a repülőgépre. Egy idős néni ül mellettem, aranyosnak néz ki, talán majd beszélgetek is vele.

Nem is említettem, de elkezdtem dalokat írni, párat felvettem demonak és van egy kiadó aki szívesen dolgozna velem, de nem vagyok benne biztos, hogy akarom, félek túl sok dolgot vennék így a nyakamba. Kicsit attól is tartok, hogy az embereknek esetleg nem tetszik az amit csinálok, lehet úgy vannak vele, hogy én egy színész vagyok, ne akarjak még énekelni is. Mindenesetre irogatom magamnak a dalokat és átgondolom mit szeretnék, amíg a forgatás tart úgyse szeretnék semmi komoly dologba belevágni.

- Elnézést, fiatalember. Tudna nekem segíteni? - zökkent ki a gondolataimból a nemrég említett idős néni.

- Persze, miben lehetek a segítségére? - érdeklődöm mosolyogva, hogy jó benyomást tegyek rá. Szeretem, ha kedvelnek az emberek.

- Itt van ez a gép és szeretnék rajta valamilyen filmet nézni, de egyszerűen nem értek hozzá. Keresne nekem egy romantikus filmet? - kérdezi gondolkodva. Meg is értem, hogy nem ért hozzá, sokszor még nekem is fejtörést okoznak ezek az elektronikai dolgok. Pontosan ezért, nem is vagyok olyan aktív a közösségi oldalaimon.

- Szívesen segítek, ennek az a címe, hogy Szerelmünk Lapjai. Nekem az egyik kedvenc filmem, egy nagyon szép szerelmes történet. Jó lesz, ha azt elindítom? - ajánlottam neki egyből a legkedvesebb filmemet, a cím hallatán elmosolyodott szóval szerintem nyert ügye van a filmnek.

- Igen, az tökéletes. Köszönöm szépen...

- Harry. A nevem Harry és igazán nincs mit, ha tudok még valamiben segíteni akkor nyugodtan szóljon csak. - mondom neki mosolyogva.

- Köszönöm szépen mégegyszer, kedves Harry - megsimítja az arcomat köszönésképp és most már teljes figyelmét a filmnek szenteli.

Többet már nem beszéltünk az út alatt, mert nem sokkal később el is aludtam, aztán én is filmet néztem. Pár óra múlva meg is szólalt a hangosbemondó, miszerint pár perc múlva le fogunk szállni, szóval be kell kötnünk magunkat. Miután sikeresen levergődtem a repülőgépről és összeszedtem a bőröndjeimet a nekem bérelt autó felé kezdtem menni. A sofőr maga előtt tartott egy táblát amin a nevem szerepelt, tehát elég hamar megtaláltam. Elmondtam neki a bérelt házam címét és bő harminc perc múlva már az újdonsült lakásom előszobájában álltam. Első dolgom volt körbenézni a házban, hisz még csak képeken láttam, kicsit hasonlít a londoni házamra, nem akartam, hogy még a ház is rátegyen a honvágyamra. Miután felfedeztem minden szobát a házba, elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből a gardróbba, minden gondosan összehajtogattam és felakasztottam. Felhúztam az ágyneműmet és bedőltem az ágyba. Kicsit jó most így semmit se csinálni, egy kicsit leültem és gondolkodtam, annyira hálás vagyok az életnek azért, hogy most itt lehetek és híres színészekkel dolgozhatok. Letusoltam, majd egy kicsit nyáriasabb ruhát felvettem és elindultam a városba egy kicsit körbenézni. Hihetetlen ez a hely, a nyüzsgés és hogy mindenki milyen kedves, bár nekem mindig London lesz a kedvenc városom. Betértem egy közeli étterembe és az étlapot kezdtem bogarászni, amikor egy ismerős alakot véltem felfedezni a pincérek között, szívem kihagyott egy ütemet és úgy éreztem, végre megvagy Lou! Egyből felpattantam és a fiúhoz igyekeztem majd megragadtam vállait.

- Elnézést, segíthetek? - nézett rám a fiú igazán értetlen, barna szemekkel.

- Ne haragudj, összetévesztettelek valakivel - motyogtam, majd sarkonfordultam és kirohantam az étteremből, még az étvágyam is elment. Nem hiszem el, hogy egyszerűen nem tudok megszabadulni tőle, már mindenkiben őt látom és ebből elegem van. Elegem van belőle, elegem van magamból és abból is rohadtul elegem van, hogy elhagyott és valószínűleg ő boldogan éli az életét valaki mással, én pedig még mindig utána sírok. Idegességemben már nem is volt kedvem sehova se menni, öles léptekkel indultam el haza és zárkóztam be miután hazaértem. Otthon összedobtam egy kis rántottát, majd a tv elé leülve ettem meg. Még elindítottam egy filmet, mert úgy éreztem egyáltalán nem vagyok fáradt, illetve még mindig a délután történt eseményeken kattogtam, de a film végére már elaludtam, eléggé kimerített az utazás.

Reggel kómásan és fájó háttal ébredtem, nem volt jó ötlet a kanapén aludni. Ma délután felolvasunk pár jelenetet, szóval be kell mennem a Marvel los angelesi stúdiójába, de addig az egész nap az enyém, szóval elmegyek bevásárolni, mert nem igazán találtam itthon semmit. Elkészültem és el is indultam a legközelebbi boltba, már egy órája vásárolgatok amikor úgy érzem, hogy nagyjából mindent összeszedtem. Otthon kipakoltam a dolgokat és egy kicsit máris otthonosabban érzem magam, amit tegnap nem sikerült kipakolnom azt most megteszem, képeket és festményeket rakok a falra. Nagyon tetszik a végeredmény, jó végignézni a házon. Kicsit tartottam tőle, hogy majd nem fogom itt jól érezni magam, de eddig semmi probléma nem volt a hellyel, ez kicsit meg is nyugtatott, végre úgy érzem kezd egyenesbe jönni az életem. Alig várom már a délutánt, kíváncsi vagyok már a történet végére, Londonban már a történet háromnegyedét átolvastuk, szóval már tényleg csak a vége van hátra, talán 2-3 felolvasó délután lesz még, aztán elkezdik a tervezők megtervezni a szuperhős ruháinkat. Csodás lesz ez a film már nagyon várom a forgatásokat is, a legtöbb jelenetet itt fogjuk felvenni, de lesz olyan hogy New Yorkba kell utaznunk és az is lehet, hogy távolabbra is. Összekészülök és el is indulok a bérelt autómmal a stúdió felé, kicsit eltévedek, hisz ez a város nagyon nagy és még nem jártam erre, visszagondolva lehet, hogy tegnap inkább erre kellett volna mennem körbenézni, akkor nagyjából tudnám merre vagyok. Idegesen vettem elő a telefonomat, hogy a gps-t előkeresve találjam meg a végső úticélomat, nagy szenvedések után végre odaértem a stúdióhoz és a színészeknek fenntartott magán parkolóba le is raktam a kocsit. Kicsit kocogva indultam meg, hisz már egy kicsit késésbe vagyok, ahogy beléptem a hatalmas épületbe a recepcióhoz indultam, hogy megkérdezzem merre kell mennem. A recepciós hölgy kedvesen eligazított és már indultam is a lift felé. Nagy sietségemben nem vettem észre a szintén a lift felé közeledő fiút aki egy tálca kávét tartott a kezében, sikeresen összeütköztünk és az egyik kávé a pólómon landolt.

- Baszki - sziszegtem, hisz a forró folyadék égette a bőrömet - legközelebb figyelj már egy kicsit, légyszíves.

- Úristen, ne haragudjon rám Uram - kezdte el törölgetni egy szalvétával a pólóm, de én a hangja hallatára ledermedtem, zakatoló szívvel néztem fel, hogy végre megpillanthassam az arcát.

- Louis? - kérdeztem remegő hangon, egyből rám kapta a tekintetét és két kikerekedett szemmel találtam magam szemben.

- Harry...-suttogta, kezembe nyomta a kávékat amikre rá volt írva, hogy az Örökkévalókhoz tartoznak, majd az épület ajtaja felé kezdett rohanni.

**********************
3

Léda <3