Coffee House - Larry ff.

tizenhetedik

1 hét telt el a brits óta, azóta kerüljük egymást, pontosabban én kerülöm Louist, ő próbál békülni, de egyszerűen nem megy. Nem tudok rá úgy nézni, mint azelőtt, tudom, hogy szeret és azt is tudom, hogy hiányzok neki, ahogy ő is nekem, de szükségem van egy kis időre. Ma volt az utolsó forgatási nap itt Londonba, holnap után megyünk Olaszországba, ott is felveszünk pár jelenetet és azzal véglegesen is lezárul a forgatás. Későn végeztünk és még el is mentünk Daviddel egyet enni, éjjel egy óra van amikor átlépem a házam küszöbét. Louis a kanapén alszik, gondolom meg akart várni csak nem sikerült neki. Karjaimba vettem apró testét és felvittem a szobánkba, ami mostanra már csak az ő szobája lett, én átcuccoltam a vendégszobába. Leraktam az ágyra és betakartam nehogy megfázzon, majd halkan becsuktam az ajtót és a vendégszobába indultam. Elővettem a bőröndömet és egy utazóstáskát és elkezdtem pakolni.

Reggelire palacsintát csináltam, hagytam Louisnak is, hiába haragszok rá, attól még ő a szerelmem, nem hagyhatom étel nélkül.

- Jó reggelt - mondta álmosan.

- Szia. Csináltam palacsintát, egyél - raktam elé az ételt. Szemei felragyogtak egyből.

- Nekem csináltad? - mosolyodott el.

- Tulajdonképpen magamnak csak hagytam neked is - löktem oda neki, arcáról egyből eltűnt a mosoly, ami miatt összeszorult a szívem.

- Azért köszi - mosolyodott el keservesen.

Felmentem a szobába és a táskámba pakoltam még azokat a cuccokat amik Louis szobájába voltak. Ezt a pillanatot választotta Louis, hogy belépjen a szobába.

-Mit csinálsz? - fehéredett el.

- Holnap Olaszországba utazunk a forgatás miatt. Valószínűleg pár nap alatt végzünk, de lehet, hogy tovább maradok - válaszoltam neki, miközben a dolgaimat pakoltam.

- Ohh értem - hajtotta le a fejét - hiányozni fogsz. Ugye majd beszélünk?

- Ha lesz időm ja - mondtam, majd behúztam a cipzárt a táskámon.

- O-oké - szökött ki egy könnycsepp a szeméből, letörölte, majd a fürdőbe rohant. Fájt, hogy megbántottam, rettenetesen, kezdek elgyengülni. Talán magammal kellene vinnem... Nem! Ki van zárva, de ha hazaértem le fogunk ülni és megbeszélünk mindent.

Egész délután sorozatoztam, este nyolc körül gondoltam egyet felkaptam a párnámat és a takarómat, majd átmentem Louishoz. Lepakoltam az ágyra és vártam, hogy végezzen a fürdéssel. Negyed óra múlva egy szomorkás Louis lépett ki a fürdőből, de amint meglátta a cuccaimat felragyogott az arca.

- Aludhatok veled? - kérdeztem rá azért, hátha elküld a fenébe.

- Hát persze hogy aludhatsz - mosolyodott el őszintén.

- Akkor letusolok és jövök - mondtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. 10 perc tusolás után kiléptem a fürdőből és befeküdtem Louis mellé. Nem öleltem át, nem bújtam hozzá közel csak mellé feküdtem tisztes távolságba.

- Jó éjt Lou - mondtam neki, majd az ellenkező irányba fordultam és lehunytam a szemem.

- Álmodj szépeket - súgta Louis és ő is elhelyezkedett kényelmesen.

Egy órája forgolódok az ágyba, de nem tudok aludni, minden mindegy alapon Louis felé fordultam aki nekem háttal aludt. Szorosan mögé feküdtem, kezeimet pedig derekára kulcsoltam.

- Hazz - szólalt meg remegő hangon.

- Azt hittem alszol - motyogtam nyakába. Hagytam, hogy megforduljon karjaim között és fejét mellkasomra rakja.