Coffee House - Larry ff.

kilencedik

Reggel egyedül ébredtem, ami egy kicsit elszomorított, jó lett volna még egy kicsit nézni a szuszogó Louist, sorsomba beletörődve kezdtem el kimászni az ágyból, viszont ekkor kinyílt az ajtó és az én csodám lépett be rajta, kezében egy tálcával. Az ételt, amit kettőnknek hozott lerakta az éjjeliszekrényre, majd felém hajolt és egy édes csókot nyomott ajkaimra.

- Jó reggelt – vigyorgott rám – készítettem magunknak reggelit.

- Szia édes. – köszöntöttem én is – miért kapom ezt a csodás kiszolgálást? Mit tettem?

- Itt vagy velem és ez nekem bőven elég – mondja. A kávéházas eset után reménykedni se mertem abban, hogy valamikor majd Louis ébreszt engem egy tálca reggelivel, annyira hálás vagyok a sorsnak.

- Köszönöm, gyere ülj ide, együnk- húztam lábam közé.

Miután hozzám préselte magát, magunk elé raktuk az ételt és megreggeliztünk. Mikor végeztünk lementem a konyhába és elmosogattam, addig Louis felöltözött, Körülbelül 5 perce tevékenykedtem, amikor megéreztem apró karjait a derekamra fonódni, majd egy sóhaj után megszólalt.

- Nem akarom, hogy hazamenj – motyogja, de alig értek valamit, mert arcát lapockáim közé fúrta.

- Csak 3 nap Lou, nem sok és aztán ismét egy városba leszünk – próbáltam nyugtatni, de nekem is elég nehéz őt itt hagynom, főleg úgy, hogy ő is hangoztatja, mennyire nem akarja, hogy elmenjek.

- Tudom – sóhajt fel, majd elenged és felsétál az emeletre.

Pár perccel később végeztem a mosogatással, majd kezeimet megtörölve indultam utána. Az ágyába találtam rá, ahol a takarók közé bugyolálta magát, nem szóltam semmit csak mellé ültem és tincsei közé vezettem ujjaimat.

- Londonba minden szabad percemet veled fogom tölteni, ígérem – szólaltam meg végül.

- Te is dolgozni fogsz és én is, reggeltől estig a kávéházban vagyok és csak a hétvégéim szabadok és a hét közepén egy nap – sóhajtott fel – csak olyan rossz, hogy most mindig együtt vagyunk és holnaptól már alig fogunk találkozni.

- Ez nem igaz Louis, ha kell, majd munka után találkozunk – próbáltam bíztatni.

- Mindegy Harry. – mondta, majd kezeit kitárva várta, hogy átöleljem. Természetesen azonnal magamhoz vontam és szorosan öleltem - Ne haragudj, nem szeretném elrontani az utolsó közös napunkat – sóhajt fel.

- Nem rontottál el semmit, bébi – mondtam, majd egy apró csókot nyomtam a nyakán lévő puha bőrre.

A nap további részében már nem történt semmi extra, még elmentünk sétálni a közeli parkba és közösen főztünk egy kis ételt, hogy még tudjak enni, mielőtt indulok. Most Louis szobájában vagyok és pakolom össze a dolgaim miközben ő az ágyon ül és figyeli minden mozdulatomat. Hamar végeztem, hisz nem hoztam magammal sok mindent. Már este 7 volt szóval ideje lenne indulnom, így is addig húztam az időt ameddig csak lehetett. Odaléptem mellé majd az ágyról felhúzva vontam őt szoros ölelésbe. Arcomat nyakhajlatába fúrtam és mélyen magamba szívtam illatát, hogy amíg nem találkozunk addig is velem legyen.

- Kérhetek valamit? – szólt halkan.

- Bármit – válaszoltam én is suttogva.

- Itt hagynád nekem az egyik pólód? – hallottam hangján, hogy zavarban van.

- Egy feltétellel.

- Mi lenne az? – kérdezi kíváncsian.

- Ha én is megkapom az egyik pólód. – mondtam, de erre már nem is kaptam választ csak kibontakozott karjaim közül és szekrényéből kivett egy pólót, majd nagy mosollyal az arcán a kezembe nyomta. Én sem szóltam semmit csak a táskámhoz léptem és kikaptam belőle egy pólót.

- Köszönöm Harry – mosolya őszinte volt, aminek nagyon örültem – kikísérlek. Lassan mentünk le a lépcsőn, Louis kezemet szorongatta, minden pillanatot ki akart élvezni, olyan volt, mintha nem is 3 napra válnánk szét, hanem minimum 3 hónapra.

- Add át a családodnak az üdvözletemet, anyukádnak, pedig jobbulást, üzenem nekik, hogy még találkozunk – mondtam Louisnak.

- Átadom – felelte halkan. Nem bírtam tovább nézni szomorú arcát, ezért karjaimba zártam.

- Nemsokára találkozunk drágaságom. – mondtam neki, majd egy kicsit engedve a szorításomon hajoltam ajkaira. Gyengéd csókban forrtunk össze, percekig csak csókoltuk egymást, mintha soha nem akarnánk elszakadni egymástól.

- Ha hazaértél felhívsz? – kérdezi félénken.

- Természetesen.

- Szia Hazz, nagyon fogsz hiányozni – láttam, hogy szemibe könnyek gyűltek, ezért nyomtam még egy utolsó csókot ajkaira.

- Te is nekem Lou. – mondtam neki és végül elindultam autóm felé, cuccaimat bedobtam a hátsó ülésre és beültem a kocsiba. Még egy utolsót intettem neki, majd gázt adva indultam el.

Este 9 óra előtt pár perccel parkoltam le a házam előtt, kivettem a táskámat és besétáltam a házba. Egy nagy sóhaj után ledobtam a táskát a földre, majd elmentem zuhanyozni. Miután mindennel végeztem fél 10 volt, írtam egy üzenetet Louisnak, hogy mit csinál, mert ha véletlenül elaludt nem akartam felébreszteni. Az üzenetre választ nem kaptam, csak annyit láttam, hogy a telefonom csörögni kezd és Louis neve villog a képernyőn.

- Szia édes – köszöntem neki, de hangom fáradt volt.

- Szia Hazz, minden rendben volt? – kérdezi aggódva – még csak most értél haza?

- Minden oké volt, még gyorsan letusoltam azért hívlak csak most – mondtam neki.

- Csak aggódtam, hogy miért nem hívsz.

- Minden rendben Lou – nyugtattam - Mit csinálsz?

- Már én is ágyban vagyok, holnap korán be szeretnék menni anyuhoz. Holnap mikor végzel? – kérdezi félénken.

- Fogalmam sincs, 6-7 körül már végzek szerintem, de felhívhatsz forgatás közben is, maximum nem tudom felvenni – mondom neki, hisz nem szeretném, hogy ha esetleg baj lenne ne merjen felhívni.

- Megharagudnál, ha most letenném? Holnap neked is és nekem is korán kell kelnünk és... - kezd el magyarázni, de közbeszólok, mert pontosan tudom, hogy nem lerázni szeretne.

- Nyugi Lou, nem haragszom meg. Aludj csak majd holnap beszélünk. Szép álmokat drágaságom. – köszönök el tőle.

- Szép álmokat Hazz – mondja, majd leteszi a telefont.
Kicsit még forgolódok, mert igaz, hogy csak kétszer aludtunk együtt Louisval, de hiányzik a kis teste karjaim közül, végül magamhoz ölelem a tőle kapott pólót és így végre sikerül elaludnom.

Reggel mikor felébredtem furcsán éreztem magam saját szobámba, hiányzott, hogy mindennek Louis illata legyen. Lassan felöltöztem és reggeliztem, majd elindultam munkahelyem felé. A kis kávéházba nem mentem be, hisz nem Louis készítené az italomat és így már nem is tűnik annyira jónak. A forgatásra belépve üdvözöltem mindenkit és köszöntem meg a rendezőnek, hogy el tudott engedni néhány napra. Még a fodrászszékbe ülve küldtem egy gyors üzenetet Louisnak, hogy legyen szép napja, aztán elraktam a készüléket a táskámba és nekiálltunk a forgatásnak. Ma pár jelenetet vettünk fel Emmaval, a legtöbb felvételen dohányoztunk, illetve Tom és Marion első csókját kellett eljátszanunk. Volt egy rövid szünetünk, de csak egy kis evésre jutott időm, illetve ránéztem a mobilomra és láttam, hogy Louis írt, hogy nekem is legyen szép napom, erre válaszul csak egy képet küldtem neki magamról, ahol eszem az ebédemet és egy szívet írtam még utána.

Délután 5 körül végeztünk, ami még koránnak is számított, ezért a forgatási helyszínről kilépve kaptam kezembe a telefont és tárcsáztam Louis számát.

- Szia Hazz – köszöntött engem vidám hangon – hogy ment a forgatás?

- Szia Lou, jól ment, nem volt sok jelenet csak hosszabbak voltak, ezért egypárat újra kellett vennünk – meséltem neki fáradt hangon.

- Igen, pár kép velem is szembejött az interneten, tudod, nem tetszik, hogy más csókolgat – mondta, de hallottam hangján, hogy nem gondolja komolyan.
Amíg hazaértem addig telefonáltam Louisval, majd miután letettük még pár dolgot el kellett intéznem, elszaladtam boltba, illetve főztem is. Hamar este lett, ezért főzés után letusoltam és be is feküdtem az ágyamba, még írtam Louisnak, hogy legyenek csodaszép álmai és végül én is álomra hajtottam a fejem.

************
Sziasztok! 
Meg is hoztam a következő fejezetet, remélem elnyeri a tetszéseteket. Mint mindig, most is szeretnélek titeket megkérni arra, hogy valahogy jelezzétek, ha elolvastátok.
Remélem jössz még! Jó olvasást! 

Léda<3