Coffee House - Larry ff.

tizedik

Az a további két nap gyorsan elszaladt, én jártam a forgatásokra, Louis pedig intézte az anyukájával kapcsolatos dolgokat. Ma csütörtök van, délután 1 óra, én pedig éppen várom a vasútállomáson az én szépségemet. Felajánlottam neki, hogy érte megyek Doncasterbe, mivel ma nem forgatunk, de nem engedte meg. Épp most gördül be a vonat én, pedig azt nézem, hogy melyik ajtón száll le Louis. Látom, hogy épp szenved a csomagjaival, hisz ő jóval többet vitt mint én, mivel majdnem másfél hétig otthon volt. Odasietek hozzá és még mielőtt bármit mondanék karjaimba zárom és egy igazán szerelmes csókban részesítem.

- Hiányoztál drágaságom - súgom a fülébe.

- Te is nekem Hazza. Nagyon - nagyon - mondja, nekem pedig hatalmasat dobban a szívem, ahogy kiejti a szavakat.

- Na gyere segítek - mondtam neki, majd egyik táskáját a hátamra dobom, bőröndjét a kezembe fogom, másik kezemmel pedig az övé után nyúlok, amint észreveszi egyből ujjaim közé fűzi sajátjait. Kiléptünk az állomásról és egyből fotósok álltak minket körbe, elfelejtettem, hogy ez már nem Doncaster.

- Csak hajtsd le a fejed és ne válaszolj semmire - mondtam neki, ő pedig úgy tett. Mikor odaértünk a kocsihoz őt egyből beültettem, csomagjait pedig a csomagtartóba raktam. Én is beültem mellé, majd semmivel se foglalkozva jártam ki a parkolóból és hajtottam rá az útra.

- Ne haragudj. Nem így terveztem, nem gondoltam, hogy megtalálnak. - mondom neki bűntudatosan, hiszen tényleg nem így terveztem.

- Semmi baj édesem, nem te tehetsz arról, hogy ennyire pofátlanok - mondja, de nekem csak egy szó ragadt meg a fejemben. Édesem.

- Baj lenne, ha inkább hozzám mennénk? Nem hiszem, hogy követnek, de semmiképp sem szeretném, ha megtudnák merre laksz - igazából így már egy picit örülök, hogy így alkult a dolog.

- Nem, persze. Csináljuk azt, amit te mondasz, én ezekben a dolgokban nem vagyok túl jártas - vakarta meg a tarkóját.

- Ugye jól vagy? Rád ijesztettek? - kérdeztem rá aggódva.

- Persze, jól vagyok, csak még szokatlan. De kénytelen leszek hozzá szokni, nem? - nevetett fel, hogy oldja a feszültséget.

- Nagyon remélem - mosolyodtam el én is.

Még kb 5 percet utaztunk az autóba a rádiót hallgatva, amikor leparkoltam a házam előtt.

-A csomagjaidat kivegyem? - kérdeztem, hisz nem tudom mit szeretne, nálam aludni vagy hazamenni.

- Szerintem elég az egyiket kivenni, a többit majd munka után haza viszem - mondta, de nekem még mindig nem volt világos mit szeretne.

- Nálam alszol? - kérdeztem rá, minden mindegy alapon.

- Ó, én azt hittem este haza viszel, de igen szívesen, vagyis akkor be kell vinni a bőröndöt is, mert abba van a pizsamám - mondta nekem.

- Ha csak a pizsama miatt kell kivenni akkor azt tudok adni a ruháim közül, ha az megfelel - feleltem. Kicsit reménykedtem, hogy azt mondja oké, mert nagyon szeretném látni rajta a saját ruháimat.

- Jó rendben, akkor nem kell. - mosolyodott el.

- Na, gyere menjünk be, még úgyis csak a garázsomat láttad - mosolyogtam rá vissza.

Kivettük az egyik kisebb táskáját a csomagtartóból, majd bementünk a házba.

- Hát üdv nálam, kérsz valamit? - adtam arcára egy puszit.

- Egy pohár víz, jól esne. Mást nem kérek, otthon ettem - felelte mosolyogva.

Kimentem a konyhába és töltöttem neki vizet. Miután megitta körbevezettem az egész házba, majd a melegre hivatkozva megkért, hogy had foglalja el a fürdőt. Adtam neki egy pólót és egy melegítőt. Már 20 perce eltűnt a fürdőbe, amíg vártam rá letelepedtem a nappaliba a tv előtt. Hallottam, hogy nyílik a fürdőajtó, majd egy eszméletlenül aranyos Louis került a látókörömbe, akin lógtak a ruháim, elmosolyodtam ez édes látványon.

- Bújj mellém, gyere - mondtam neki, hisz már nagyon hiányzott a közelsége. Nem is szólt semmit, csak piruló arccal mellém bújt. Fejét vállamra hajtotta, kezeit pedig derekam köré fonta.

- Hiányoztál édesem - súgta fülembe.

- Te is nagyon hiányoztál kicsikém - mondtam neki, majd megcsókoltam. Percekig csak faltuk egymás ajkait, Louis kezecskéi egyre merészebb helyekre vándoroltak. Óvatosan elfektettem a kanapén és lábai közé másztam. Louis kezei a hasamat és a mellkasomat simogatták.

- Louh - nyögtem, hisz nem akartam túl messzire menni.

- Igen? - nézett fel rám elködösült tekintettel.

- Ne csináld - nyögtem fel újra, mert ajkai nyakamra tapadtak és óvatosan harapdálni és szívni kezdte.

- Nem tetszik? - szakadt el egyből a nyakamtól ijedten.

- Ó, hogy ne tetszene? - kezdtem el egyből nyugtatni - de még randizni se vittelek el.

- Igazad van, sajnálom - mondta most már a szégyentől piruló arccal.

- Hé, ne ne ne. Ne sajnáld, kérlek - kezdtem kétségbeesni - én csak nem akarom veled elsietni. Veled azt akarom, hogy tökéletes legyen - mondtam, majd ismét ajkaira tapadtam, hogy biztos legyen benne, hogy komolyan gondolom amiket mondok.

- Meg sem érdemellek - sóhajtott fel mosolyogva - na és mikor viszel el végre randizni édesem? - felkacagtam kérdésén.

- Hmm, mondjuk szombat, megfelel drágaságom? - kérdeztem pimaszkodva.

- Tökéletes - mondta, majd egy apró puszit nyomott számra.

Miután megbeszéltük a dolgokat, úgy gondoltam nem szállok ki Louis lábai közül ezért csak próbáltam óvatosan ráfeküdni, úgy, hogy ne nyomjam össze apró testét. Úgy tűnt, hogy nem igazán zavarta cselekedetem, mivel ujjait göndör tincseim közé vezette és finoman masszírozni kezdte fejbőrömet. Kezembe fogtam a távirányítót és bekapcsoltam a netflixet.

- Mit szeretnél nézni bébi? – tettem fel a kérdést, mert nekem nem volt semmi ötletem.

- Hmm, mondjuk a Beavatottat? Jól hangzik a címe, de még sosem láttam. – mondja.

- Tökéletes – indítottam el a filmet, majd egy csókot nyomtam hasára pólóján keresztül, erre csak édesen felkacagott. – csikis?

- Igen, úgyhogy ne csináld – mondta komolyan, de én nem foglalkozva ezzel halmoztam tovább puszikkal hasát – Neee!

Hallgattam édes nevetését és azt kívántam, bár ezt hallgathatnám egész életemben. Abbahagytam a puszilgatást és visszahajtottam a fejemet hasára, az ujjai ismét tincseim közé furakodtak és úgy simogattak. Ebben a két napban nem igazán tudtam aludni Louis nélkül, ezért elég fáradt voltam, körülbelül negyed óráig nézhettem a filmet, amikor elnyelt a sötétség. Mikor felébredtem akkor lehetett vége a filmnek, hisz már a stáblista pörgött. Óvatosan felnéztem Louisra, hogy ő mit csinál és egy szépséges mosolyt láttam.

- Felébredtél édesem? – kérdezi suttogva.

- Aha – hajtottam vissza fejemet pocakjára – jó volt a film? – kérdeztem, erre ő felnevetett.

- Igen, tetszett. Kár, hogy nem láttad – nevetett tovább.

- Holnap mikor mész dolgozni?

- 8-ra, de nekem is kell kinyitnom szóval legkésőbb fél nyolcra be kell érnem – felelte nyűgösen.

- Akkor mikor kelünk, fél hét? – kérdeztem rá, hisz nekem csak 10-re kellett beérnem.

- Körülbelül aha, de neked nem kell felkelned, ha csak később mész.

- Dehogynem felkelek, legalább munka előtt eltudok menni futni – simítottam meg arcát.

- Biztos vagy benne? – kérdezi félénken.

- Hát persze – mondtam neki, majd egy cuppanós puszit nyomtam arcára – elmegyek letusolni, addig menj fel nyugodtan lefeküdni.

- Rendben, de megvárlak.

- Jól van drágaságom – mosolyodtam el, majd felkeltem róla, a szobámba felkaptam egy pólót és egy alsógatyát, aztán besétáltam a fürdőbe.

Mikor kellőképen kiáztattam magam, megtörölköztem, felöltöztem és besétáltam a szobámba. Úgy tűnik Louis mégsem tudott megvárni, ezért halkan bebújtam mögé és magamhoz húztam. Kicsit fenekével akaratlanul is hozzám dörgölőzött amivel nekem okozott egy kis kellemetlenséget a nadrágomban, de pár perc múlva sikerült megnyugodnom és ismét átléptem az álmok világába.

*************
Sziasztok!
Sajnálom egy picit megcsúsztam ezzel a résszel, de rengeteg dolgom volt a napokban. Remélem nem bánjátok és ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. Ha elolvastátok, légyszi jelezzetek.
Remélem jössz még! Jó olvasást! 

Léda<3