Éjszakai műszak (Jungkook FF)

1. rész: Mindennapok

Egy újabb nap, melyet ismét egy erős kávéval indítok. A jó öreg kotyogós sosem hagy cserben, nem, mint azok a fránya kávéfőzők. Ideje lenne már vennem egy gépet, hiába vagyok megelégedve a hagyományos módszerrel. Kiöntöm a kis pohárba a fekete löttyöt, s hagyom hűlni egy csöppet, míg felöltözöm. Most már nem kell olyan meleg ruhákat előkaparnom, hiszen elkezdődött a tavasz, és amúgy is csak addig leszek a hűsebb levegőn, amíg felszállok a metróra, mely két megállót szállít a pályaudvarhoz, hisz onnan gyalogolva könnyen megközelítem a munkahelyemet.

Felveszek egy fekete harisnyát egy sötét szürke szoknyával, felülre a fehér ingjeim egyikét, majd a nyakamba kötöm az egyen sálat, melyet a munkahely megkövetel. Visszaballagok a konyhába, hogy elfogyasszam a reggeli kávémat, majd leellenőrzöm, hogy mindent belepakoltam-e a táskámba. Karórámat feltéve látom, hogy maradt még öt percem indulásig, így felveszem a kellemesen magas sarkú cipőmet, leakasztom a szövetkabátomat, majd magamhoz véve a cuccaimat indulok ki a lakásból, bezárva annak ajtaját. Hívom a liftet, majd beszállva nyomom meg a megfelelő gombot, hogy levigyen a földszintre. Pár pillanat múlva megállunk néhány emelettel lejjebb, ahol egy fiatal pár lép be a kis helyiségbe, majd tovább indul a felvonó, hogy legközelebb már a célállomásomon érkezzünk meg. A pár előttem száll ki, én pedig követem őket a lakóház kijárata felé.

Rövid metrózásomat követően kilépek a pályaudvar területéről, s utam célirányosan a kedvenc kávézómba vezet. Beérve a forgalmas helyiségbe, elvitelre kérek egy presszót, majd fizetés után távozom is. Nem sokkal később pedig átlépem az automata üvegfal vonalát, mely beenged a hallba. Cipőm kopogása a reggeli csendben hangosnak hat, amit még az enyhe visszhang is megbabonáz egy kicsit.

- Jó reggelt, hoztam neked kávét. – állok meg a pult előtt, munkatársamra mosolyogva, mire ő is felderül érkezésemre.

- Angyal vagy, köszönöm! – veszi el tőlem a felé nyújtott papírpoharat.

- Mindjárt jövök, csak lecuccolok. – mondom, s már indulok is a pult mögötti kis helyiséget nyitó ajtóhoz, hogy letehessem a táskámat és a kabátomat. Telefonomat és a határidő naplómat, meg persze a töltőmet elő véve sétálok vissza a pulthoz. – Minden rendben volt éjjel?

- Igen, nem sok mozgás volt. Egy pár egy vasúti baleset miatt olyan kilenc környékén ért ide, de minden szükséges dolgot elvégeztünk, esetleg érdeklődni fognak, mert máshoz szegényeknek már nem volt energiájuk. Ma több szobából is ki fognak jelentkezni, illetve lesz pár új vendég, és egy nagyobb csoport is. – informál, majd ásít egyet.

- Akkor ma is mozgalmas napom lesz. – mondom mosolyogva, közben a számítógép képernyőjét kutatva. Wendy közben kortyol párat az italból.

- Valószínű, igen. A könyvben megtalálod a továbbiakat. – mondja, majd ismét ásít.

- Jobb lesz, ha gyorsan elintézed azt a kosztüm elhozatalt, aztán mehetsz is aludni. – kuncogok fel. Nem hiába hoztam neki a kávét, hisz emlékeztem, hogy ma munka után a mosodába kell mennie.

- Attól félek, hogy a metrón fogok bealudni hazafelé menet. – mondja picit dörmögve.

- Rád telefonáljak esetleg, hogy ébren vagy-e még? – cukkolom.

- Nem kell köszi, talán majd a friss levegő egy kicsit felébreszt. – jelentkezik ki a rendszerből, s kezdi összepakolni a dolgait. Sokkal több dolgot nem kell megemlítenie, hiszen minden benne van a számítógépben, illetve az átadó könyvben. – Akkor szép napot neked, este találkozunk.

- Pihend ki magad, szia! – köszönünk el egymástól, s miközben hallom cipőjének visszhangját, addig bejelentkezek a rendszerbe.

A délelőttöm hamar el is repül, mely alatt pontosan hat vendég kijelentkezési papírjait rendeztem el, s bonyolítottam le az értékesítést. A megüresedett szobákba takarítást kértem, illetve a délután érkező csoport ügyében beszéltem az étteremmel, hogy biztosított legyen számukra a reggeli étkezés. Jeleztem a housekeeping számára is, hogy a harmadik és a hetedik emeleten egy-egy szobát pótágyazni szükséges. A szobák nyilvántartásával is folyamatosan haladok, ahogy zajlanak a kijelentkezések. Kettő óra révén hamarosan majd érkeznek az új szállóvendégek is, melyekhez szükséges nyomtatványokat már előre elkészítettem, s mindez a pult belsejében sorakozik jelenleg.

Néha befut egy-két telefonos foglalás, vagy csak érdeklődés, természetesen ilyen esetben is igyekszem a legtöbb információt átadni az érdeklődő félnek. Az egyik vendégünk, ki üzleti útja közben szállt meg nálunk, azzal a problémával keresett telefonon, hogy nem működik rendesen az internet a szobájában, ezért oda szerelőt kérek, hogy mire az ügyfél visszatér a megbeszéléséről, arra már tökéletesen működjön, ezzel elkerülve az esetleges kellemetlenségeket.

Éppen a százhatos szoba vendégeinek intézem a holnapi fuvarjukat, amikor először meghallom, majd meg is pillantom a hallba érkező csoportot. A csoportvezető igyekszik rendbe szedni a fiatalokat, mielőtt a recepcióhoz érnének aszerint, hogy hogyan foglalták le a közös szobákat, ezzel is kicsit megkönnyítve a dolgomat. Közben lefixálom az időpontot és elköszönök a vonal túlsó oldalán lévő, középkorú férfitól, akivel leegyeztettem az adatokat.

- Jó napot! Harminckét főre volt foglalásunk, négy éjszakára. – köszön és informál az ötvenes éveiben járható hölgy, aki vezeti a fiatalságot.

- Jó napot, köszöntöm Önöket a Miramaar Hotelben! A nevem Loretta Santos, de szólítsanak csak Lorának. Milyen névre szól a foglalás? – kérdezek rá udvariasan.

- Dezsőfi Eszter Lilla. – válaszolja. Ó, ezek szerint magyarok, a kiejtéséből nem jöttem volna rá, annyira jól beszél angolul.

- Meg is van. – találom meg szinte egyszerre a rendszerben. – Szeretném elkérni a vouchert és egy személyi okmányt először öntől, s miközben átfutja a papírokat, illetve aláír, addig leellenőrzöm és kiosztom a szobákat. – kérem és közlöm vele kedvesen, majd a mögötte sorakozó fiatalok sorra adják oda az okmányaikat ellenőrzésre, illetve oda is adom nekik a kulcskártyájukat. Amint felosztásra kerültek a szobák, folytatom a tájékoztatásukat. – Köszönöm, a kártyát minden szoba megkapta, a tájékoztatóban megtalálják a szálloda Wi-Fi hálózatának jelszavát, a hotel szolgáltatásainak, mint például a wellness- és fitnesz részleg, illetve masszázs, továbbá az étterem, a mosoda, az üzletek nyitva tartását és a létesítményhez tartozó szabadidőpark lehetőségeit. Fel van tüntetve benne a recepció telefonszáma is, ha bármi probléma, vagy kérdés adódna, kérem, keressenek bizalommal engem, és a kollégáimat. Huszonnégy órás recepcióval állunk a vendégek rendelkezésére, és igyekszünk minden kérést maximálisan teljesíteni. A reggeli elfogyasztása nyolc órától tíz óráig lehetséges az étterem belső, külön termében. Távozás esetében tíz óra előtt el kell hagyni a hotelszobákat, és a kulcskártyákat leadva kitöltjük még a kijelentkezéshez szükséges nyomtatványokat, illetve rendezzük az anyagiakat. A szobáik a második emeleten vannak, ha esetleg van kérdés, szívesen válaszolok rá. – mosolygok a hölgyre és a csoportra. A vezető hátra fordul a társasághoz, de mivel senki nem szól egy szót se, visszafordul felém.

- Úgy látom, nincs kérdés, köszönjük szépen a tájékoztatást. – köszöni meg kedvesen.

- Kérem, ez a dolgom. – mosolygok. – Kellemes időtöltést és jó pihenést kívánok!

- Köszönjük! – mondja, majd elindulnak a lift irányába.

Neki is kezdek a nyilvántartásba vételnek, hiszen egy csoportot több időbe telik rögzíteni, mintha csak két, vagy esetleg négy főt kellene felvinnem a rendszerbe. Forgalmasan telik a nap, ugyanis azon kapom magam, hogy tíz perc múlva érkezik a váltás.

Az a jó a munkámban, hogy sosem unatkozok, mindig akad egy telefonhívás, egy kutatómunka, akár tájékoztatás vagy információcsere. Szeretem elégedettnek látni a vendégeket, s én mindent megteszek annak érdekében, hogy jól teljen a szállodában töltött idejük, és a jövőben szívesen válasszanak újra minket. Nem mondom, hogy nem fárasztó, mert eléggé le vagyok szívva műszak végére, de szeretem ezt csinálni. Azért tizenkét óra hosszú idő.

Amint Wendy megérkezik, szóban gyorsan leegyeztetjük a mai napot, aztán összeszedve a cuccaimat, elköszönve a lánytól, hazafelé indulok. A lakásomba érve egyszerre a fürdőt célzom meg, hogy minél előbb túl legyek rajta, s bebújhassak az ágyamba, ugyanis hamar eljön a reggel.