Éjszakai műszak (Jungkook FF)

26. rész: Boldogság és mámor

Lora szemszöge

Ma otthon vacsorázunk anyuékkal, ahol hivatalosan bemutatom Kookot. Eszméletlenül izgatott vagyok, hiába tudom, hogy a szüleimnek is ugyanúgy tetszeni fog párom, mint nekem – a vonzalomtól eltekintve, persze. Jungkook mesélte, hogy apa szimpatizál vele a munkaügyük kapcsán is, anyutól meg pláne nem tartok, hiszen mióta rágja már a fülemet a hapsi témával, tuti nem fog akadékoskodni. De az izgatottságomat nem bírom visszafogni, nagyon kíváncsi vagyok a reakciójukra, s remélem minden rendben is fog menni.

Gyorsan lezuhanyozom, mielőtt neki kezdenék a készülődésemnek, hiszen hét órára vagyunk hivatalosak, s előtte Kook háromnegyedre értem jön. Amint végzek a fürdéssel, rápillantok a telefonomra, hogy lássam, mennyire kell sietnem, ugyanis hajat is mostam, ami random ötlet volt. Ekkor látom, hogy pár perce írt szerelmem.

Kook: Édesem, mit vegyek fel?

Aranyos, hogy megkérdezi, mosolyogva pötyögöm be a választ.

Loo: Elegánsat ❤️

Most elképzeltem, ahogy megforgatja szemeit, hiszen semmi konkrét segítséget nem mondtam neki. Halkan fel is kuncogok, majd ráteszem a telómat töltőre, s elkezdek végre készülődni. Egy enyhe sminket varázsolok magamra, illetve a hajamat is behullámosítom, aztán jöhet a ruha és az ékszerek. Kikeresem a szekrényből a blézeremet, majd felkapom a cipőmet is. A ruhámhoz passzoló retikülbe beteszem a legszükségesebb dolgaimat, s amint ezzel végzek, jelez is a telefonom, hogy üzenetem érkezett.

Kook: Két perc és ott vagyok! ❤️

Loo: Megyek. ❤️

***

Az este fantasztikusan telik. Anya mióta itt vagyunk, úgy néz ránk, mintha romantikus filmet nézne... látom a szemein, és emiatt sokszor mosolygok magamban. Apa roppant mód szóval tartja páromat, hiszen eddig mindig csak a munkáról beszéltek, ha a fiúk árut vittek, így most kifaggatja őt mindenről, ami érdekli. Jungkook pedig már az első pillanattól fogva éppen olyan közvetlen és elragadó, mint az első találkozásunkkor velem is volt. Elképesztő, komolyan úgy beszélget a családommal, mintha már rég ismerné őket. Ráadásul roppant formális is, hiszen egyrészt emlékezett rá, hogy mi a szüleim foglalkozása, így ő is egy elegáns fekete színű nadrágban, ingben és zakóban jelent meg, hiába jöttünk házhoz, és nem egy étterembe - mellesleg szüleim is hasonlóképp csinosan vannak felöltözve, mint mi. Másrészt pedig hiába mondják neki a szüleim, hogy nyugodtan tegeződjön velük, Jungkook ragaszkodik a formalitáshoz.

Ami nagyon tetszett még az este folyamán, az az volt, amikor megérkeztünk, bemutattam Kookot, majd a nappaliba érve Bobby úgy rohanta le szerelmemet, mintha egy nagydarab csontot hozott volna neki. Elkönyveltem, hogy kutyusunknak is szimpatikus a barátom, Kook pedig olyan hévvel dögönyözte a jószágot, mintha egész nap erre várt volna. Jó érzés volt látni azt a pillanatot. Amúgy szuper volt látni apa arcát is, amikor meglátta a számára ismerős alakot, majd realizálta, kit is hoztam haza magammal.

Hazafelé menet egyfolytában fogja a kezem, néha el-elhintve rajta pár puszit, ami megdobogtatja szívemet. Örülök, hogy jól ment a vacsi, bár tudat alatt tudtam, hogy könnyen megszeretik őt a szüleim. Kookot nem lehet nem szeretni. Hálás vagyok az előző exeinek, hogy kiállhatatlanok és idióták voltak, így most enyém lehet ez a csoda itt mellettem.

Amint leparkolunk a háztömb előtt, és leállítja a motort, ki is száll, hogy kinyithassa nekem az ajtót. Hiába mondják, mégsem haltak még ki az úriemberek. Kézfejét nyújtja, amit el is fogadok, így kisegít a járműből, majd becsukva az ajtót simít derekamra, magához húzva, amit egy lágy, de szenvedélyes csók követ. Mikor elválik ajka az enyémtől, homlokát a sajátomnak dönti, mire szusszanok egyet.