Éjszakai műszak (Jungkook FF)

12. rész: Bonyodalmak

Mia szemszöge

A lájtos fejfájásom mellett csengő szóra ébredek. Rápillantok az órára, hogy mégis melyik korszakban járunk, majd kikászálódok az ágyból, mivel Matt még nem ért haza az utazásból, anyuék meg már péntek este mondták, hogy ma elmennek bevásárolni. Nyár révén hazaköltöztem egy kis időre, hiszen jövőre diplomázom, eleget leszek még a lakásomban. Felkapom a köntösömet, hogy azért mégse pizsamában nyissak ajtót így vasárnap fél egykor... Kicsit elhúzódott az italozgatás, annyira jól éreztük magunkat, plusz segítettem Kellynek hazavinni Lo-t, mivel annyira kiütötte magát, s mi ennyivel később értünk haza.

- Jövök már! – battyogok egyre gyorsabban, mert szinte ráfeküdt valaki a csengőre. Kinyitom az ajtót, de amint megpillantom, hogy ki áll a másik felén, próbálom rávágni a falapot, de ez kudarcba fullad a gyenge másnaposság miatti lassú reflexeimnek köszönhetően... Lábával megakadályozza, hogy becsukódjon az ajtó, én meg gyenge vagyok a nagyobb erőkifejtéshez így „korán reggel".

- Jó reggelt, úgy látom most keltél. – vigyorog, beljebb nyomja velem együtt a falapot és már bent is van a házban... csodálatos.

- Megmondtam, hogy nem vagyok rád kíváncsi, Aaron! – próbálom összeszedni magam a kómából.

- Semmi szia, vagy neked is szép napot? – kérdez vissza, majd mint a jógyerekek, nekidől a konyhapultnak.

- Nem érdekelsz, menj el innen! – mutatok az ajtó felé kezemmel, ami valószínűleg nem tetszik neki. Megkomolyodnak vonásai, majd seperc alatt előttem terem.

- Hát, pedig engem te érdekelsz, és tudjuk, hogy nem számít a te véleményed. – mondja, majd rásimít az arcomra, de azonnal elütöm a kezét.

- Ne érj hozzám! Számtalanszor elmondtam már, hogy vége, miért nem vagy képes felfogni? Megcsaltál, te basztad el! Ráadásul elég hosszan is húztad, amit nem lehet ráfogni mondjuk egy „részeg voltam" estére. Szóval kopj le!

- De kinyílt a csipád. – fogja össze két ujjával államat, elég erősen, mire ráfogok a kezére... azonban semmit sem érek el vele. – Csak nem találtál már másik játékszert? – kérdezi, én meg teljesen ledöbbenek. Ez volt eddig a legaljasabb beszólása.

- Ellenben veled, én nem játszadozom másokkal! – próbálok szabadulni, de csak annyi sül ki belőle, hogy közé és a fal közé szorulok.

- Hát nem is tudod, milyen jó érzés játszani... - mondja vigyorogva, majd ajkait erőszakosan az enyémhez nyomja. Nem bírom levakarni magamról, és a küzdésem is haszontalannak bizonyul, ezért érzem, hogy egy könnycsepp indul útnak a bal szememből, melyet gyorsan követ egy a másik oldalon is. – Addig úgysem szabadulsz tőlem, amíg én úgy nem gondolom! – mondja, de nem merem kinyitni a szemem. – Nézz rám, ha hozzád beszélek! – szól erőteljesen, így megrezzenve nyitom ki könnyáztatta szemeimet. Ez a tag teljesen megzakkant! Csak tudnám mitől, mert hogy én semmi rosszat nem tettem ellene, az is biztos.

- Szia kicsim, megjöttünk! – hallom anyu hangját a bejárat felől. Megváltás! Aaron csak elnéz külső irányba, majd vissza rám.

- Majd találkozunk... cicám. – mondja, amitől hányni tudnék, majd végre kifelé indul. Hallom, amint köszön a szüleimnek, kiknek válasz köszönése meglepettséget sugároz. Elhagy az erőm, ezért lecsúszom a fal mentén, és a hideg parkettára kuporodom. Gyorsan letörlöm a könnyeimet, legalább azt ne lássák rajtam.

- Mia kincsem, merre vagy? – hallom anya hangját egyre közelebbről, mire megemberelem magam és felállok.

***