Éjszakai műszak (Jungkook FF)

19. rész: Másnap

Jungkook szemszöge

Enyhe fejfájásra ébredek. Kicsit megdörzsölgetem a halántékom és a homlokom, mielőtt kinyitnám a szemem. Azonban ahogy egyre éberebb leszek, kezdem felfogni, hogy nem is otthon vagyok. Gyorsan körülnézek, mire beugrik, hogy tegnap bejöttem Lorához, és kikértem egy szobát. Asszem sok volt a pia, amit a minibárból elfogyasztottam. Hát még a számlám mekkora lesz...

Rápillantok az órámra, ami fél tízet mutat. Francba. Fel akartam kelni, mielőtt Lora végez a műszakjával, hogy beszélhessek vele, de ezek szerint átaludtam az ébresztőmet. Ráadásul tízig el kell hagynom a szobát. Mondjuk azzal nem lesz gond, úgy sincs semmi holmim azon kívül, mint ami rajtam van. Ilyen az, ha valaki random gondolja úgy, hogy megszáll egy éjszakára. Basszus, és várnom kell estig, mert biztos lefeküdt a lány aludni. Nem baj, estig talán én is kijózanodom, úgyis elmegyek hozzá, hogy beszéljünk. Az tisztán rémlik, hogy megígérte, hogy beszélni fogunk, tehát remélem számít majd rám. Persze az nem biztos, hogy éppen ma, de számítson rám! Úgy értem, ő nem biztos, hogy éppen ma számít rám, de én menni fogok!

Már magamban is össze vissza hadoválok, inkább gyorsan megnézem a tükörben, mégis mennyire van szar fejem. De szerencsére elviselhető, ezért néhányszor kifésülöm kezemmel a tincseimet, kicsit megmosom az arcom, majd a telefonomat és pénztárcámat felkapva a recepcióhoz sietek, hogy kifizessem a „fogyasztásomat"...

Asszem, még szerencse, hogy csak telefonon hívtam fel az éjjel, mert nem tudom, mit cselekedtem volna, ha részegen meglátom őt. Nem akarom bajba sodorni, de valamit kellett már tennem, hogy felfigyeljen rám. Persze az ivászat nem volt betervezve, csak eluralkodtak rajtam az érzelmek és a gondolatok, így megkezdtem egy üveg bort, de már nem is tudom, összesen mennyi és hány fajta piát ittam egymás után...

A hotelból kiérve hívok egy taxit, amit a kávézóhoz irányítok. Mire oda ér, addigra én is kiérek onnan a kávémmal. Megígértem Taenek, hogy ma átmegyek segíteni, így is elpazaroltam már a napból bő két órát. Már korábban írt, viszont csak most írok neki vissza, hogy úton vagyok.

Tae: Mi történt? Azt hittem, már nem is jelentkezel.

Kook: Majd elmesélem.

A taxit is kifizetve indulok a bejárati ajtó felé, majd kopogás nélkül belépek, hiszen minek is kopognék, amikor évek óta így rontok be barátom házába. Szó nélkül helyet foglalok a konyhaasztal melletti széken, majd elterülök a bútordarabon, fejemet fogva.

- Hűha. – szólal meg Tae. – Elég szarul festesz. – ül le mellém a másik székre.

- Picit hasonlóan is érzem magam. – motyogom.

- Másnapos vagy? Lerí rólad az alkohol.

- Ja. – koppantom fejemet a falapnak és ott is hagyom.

- Mi a francot csináltál? – kérdezi, mire ránézek. Szemöldökeit az ég felé emeli, jelezve a döbbenetét. Elmesélek neki mindent, attól kezdve, hogy elváltunk egymástól az unszolása után. – Váo. – csak ennyit tud kinyögni utána. Pár percig némán nézünk egymásra, mire megszólalok.

- Csak ennyi? Váo?

- Most mit tudnék erre mondani, azt mond meg nekem. – háborodik fel.

- Mindegy, este úgy is beszélni akarok vele.

- Hát, ezek után kell is... - mondja motyogva, elfordulva tőlem. Mintha nem hallanám... - Le akarsz tusolni, mielőtt nekikezdünk? Csak mert neki kellene, hiszen fél tizenegy lesz.