Éjszakai műszak (Jungkook FF)

23. rész: Minden frankó

Lora szemszöge

Éppen anya irodája felé tartok, kezemben két kávéval. Az egyiket neki viszem, hiszen megígértem, hogyha elkészül az áttervezés, meglátogatom egy kávéval, amit a kedvenc kávézómból viszek, s megnézem a helyet, ahol ezentúl dolgozni fog. Még azért kell egy ici-pici idő a nyitásra, hiszen a névtábla még nincs kész, illetve még egy-két papír ügyletet is le kell rendeznie.

Lassabban lépdelek a megfelelő utcába érve, szememmel az üzlethelyiségek között a megfelelő után kutatva. Nagyjából az utca felénél meg is találom, melynek kirakat része fel is keltette a figyelmemet. Amúgy semmi rikító vagy kihívó, pusztán egy szép, figyelemfelkeltő plakát van az egyik oldalon, míg az ajtó másik oldalán pár könyv, egy szemüveg, pár toll, illetve egy lámpa díszeleg az ablakban. Számomra már ez is egy kellemes érzést juttat bensőmbe, ahogy megláttam az irodát. Kíváncsian lépdelek az ajtó felé, majd benyitva nézek egyszerre körül, ámulva az egyszerűen, mégis ízlésesen kialakított irodán. A helyiségben főképp a barna, a bézs, illetve a fekete és a fehér színek uralkodnak. Minden bútor, berendezés a legmodernebbek közé tartozik, melyek a kényelmet is maximálisan szolgálják.

- Kincsem, hát végre benéztél! – kerül látóterembe az anyám, ki elém érve egyszerre meg is ölel.

- Hiszen mondtam, hogy jövök. – kuncogok fel. – Tessék, hoztam neked kávét, ahogy jó múltkorában megígértem. – nyújtom át mosolyogva a papírpoharat.

- Köszönöm Lora. – veszi el tőlem, mosolyogva. – Gyere, megmutatok mindent! – mondja izgatottan, ami rám is átragad.

Anya régi álma volt egy saját könyvelőiroda, ezért most nagyon izgatott és ambiciózus, főleg, hogy egyre közelebb kerül ahhoz, hogy megnyithasson. Vidáman vezet körbe a nem olyan nagy épületrészen, de szerintem a nem megszokott, általánostól eltérő kisebb méret teszi otthonossá. Anya elmondása szerint mielőtt megérkeztem, azelőtt jöttek beszerelni a wi-fi hálózatot, és telepíteni a gépeket, tehát a dolgos munkásemberekkel is találkozom.

Anya szinte ragyog, olyan boldogan magyaráz. Izgatottsága rajtam is átsuhan, így már én is alig várom, hogy megnyithassa álmai irodáját, s elkezdhesse itt a munkát. Miután körbevezet, és megdicsérem a helyet, leülünk az irodában található kényelmes kanapéra, s beszélgetésbe elegyedünk. Kérdez a munkáról, a barátokról, érdeklődik Avery esküvője iránt is, hiszen telefonban csak nagyon felületesen meséltem, és anya híres arról, hogy kíváncsi a részletekre, mint például mi volt a kaja, vagy mi volt az uralkodó szín az asztalokon.

Rendesen el is beszélgetünk, amikor végre elhatározom magam, hogy felhozom a témát.

- Anya, igazság szerint valamiről beszélni akartam veled. – kezdek bele.

- Mondjad kincsem. – fordul felém teljes testével, ezzel jelezve számomra, hogy csak rám figyel.

- Van egy srác, akivel alakulóban vagyok. – harapom be alsó ajkam, elfojtva a nevetésem anyám reakciójától.

- Istenem, ez komoly? Mikor kezdődött, hogy néz ki, mi a foglalkozása, jól néz ki? Hogyan, hol és kivel és miért nem mondtad? – ad hangot egyszerre izgatottságának. Már jó egy ideje szeretné, ha megtalálnám a másik felemet.

- Nos, azért nem mondtam eddig, mert volt egy kis összezördülésünk, és biztosra akartam menni. Már két és fél hónapja ismerem, amiben volt egy három hetes mosolyszünet, mert hazudott nekem. – informálom, mire elhúzza a száját, de nem szól közbe. – Nagyjából egy hónapja járhatunk, és nagyon boldognak érzem magam mellette. Amúgy nagyon helyes, jó kiállású, és a személyisége rettentő elbűvölő.

- Hát, ha téged sikerült elbűvölnie, akkor minket is el fog. – nevet fel.

- Igen, ebben biztos vagyok. – mosolygok anyámmal egyetemben. – De ha nem haragszol, többet nem mondanék el róla, mert szeretném, ha majd személyesen ismernétek meg. – várom anyám reakcióját.

- Ó, szóval már tervezitek a bemutatkozást? – kérdezi továbbra is izgatottan.

- Igen, manapság egyre többet beszélünk róla, szóval szerintem hamarosan esedékes lesz. – válaszolok, mire anyu közelebb csúszik és magához szorongat örömében.

Miután anyuval kitársalogtuk magunkat, apu cége felé veszem az irányt. Kivételesen nem a kedvenc kávézómból viszek neki koffeinbombát, hisz mire odaérnék vele, arra kihűlne. Ezért a közelben lévő kávézóból hozok neki egy adagot, majd bejelentkezés nélkül megyek fel apa irodájába, hiszen a cégnél majdnem mindenki ismer. Az ajtójához érve kettőt kopogok, mire meghallom a hangját, hogy szabad, így be is lépek.

- Kicsim, micsoda meglepetés! – áll fel boldogan, hogy megölelgethessen ő is. Átölelem, majd átnyújtva a neki hozott kávét ültet le a vele szemben lévő székek egyikére.

Mivel már egy ideje nem láttam személyesen a szüleimet, bőven van beszédtémánk. Őt is informálom a „pasim van" dologról, de mégsem avatom be annyira, mint anyut. Apa is hasonlóképp örül, mint anya, s megjegyzi, hogy alig várja, hogy találkozhasson vele.

- Bírni fogod apa, ebben biztos vagyok. – mondom sejtetően mosolyogva. Persze ő nem tudja, ki lehet a lánya barátja, de én nagyon kíváncsi leszek a reakciójára, amikor meglátja mellettem Kookot. Idő közben Jungkook megjegyezte, hogy nyugodtan szólíthatom Kooknak is, ugyanis feltűnt neki, hogy mindig a teljes nevén szólítom.

- Alig várom, kislányom. – nyom egy puszit a fejem búbjára. – Viszont ha nem haragszol, kábé öt perc múlva jönnek a beszállítóim, és még elő kell keresnem a papírokat. – néz a karórájára közben.

- Értem, már megyek is. – szakadok ki gyorsan öleléséből, mire tréfásan utánam kap, és még szorosabban megölelget, mire felnevetek. – Nyugi, nem előled menekülök, de a munka az munka. – mondom ezt is nevetve.

- Tudom. Nagyon szeretlek, kincsem.

- Én is apa. – enged el, s visszasétál az asztala mögé. – Akkor további jó munkát! – búcsúzom el tőle.

- Szép napot Lora, aztán használd ki a szabadnapod!

- Úgy lesz! – mondom mosolyogva, majd kilépek az ajtón.

A lifthez megyek, megvárom, míg felér, aztán be is szállok az üres helyiségbe. A földszintre érve pittyen egyet, majd elkezd kinyitódni az ajtó. Azonban mögötte megpillantom Jungkookot, aki gyorsabban realizálva a helyzetet egyszerre mellettem terem és beljebb húz, mögötte Taevel, aki pedig megnyomja a gombot. Kook boldogan kap azonnal ajkaim után, mire megilletődöttségemben halkan felnyögök.

- Haver, ne már, pont az orrom előtt?! – nyafog Tae, mire elválunk és mindketten felkuncogunk.

- Bocsi Tae. – mondja, bár nem hinném, hogy meg is bánta volna. – Hát te mi járatban erre? – kérdezi, közben két kezével átkarolva derekamat, míg én mellkasán pihentetem a kezem.

- Apunál voltam, hoztam neki egy kávét és kicsit beszélgettünk. Szabadnapom van, megtehetem. – érintem orromat az övéhez, mire sunyi kis mosolyt ejt és kapok egy gyors szájra puszit.

- És mi lenne, ha a szabadnapodból egy picit majd rám is áldoznál? – kérdezi, majd megáll a lift, így ki is szállunk.

- Lehet róla szó. – mondom elgondolkodva.

- Ajánlom is. – kulcsolja kezét az enyém köré, majd szája elé emelve nyom rá egy puszit. – Viszont most találkozóm van az apáddal. – vigyorog.

- Igen, sejtettem. – kuncogok halkan, nehogy apa meghallja a hangom. – Majd írj. – váltok vele csókot, aztán ismét a felvonó felé veszem az irányt, elköszönve tőlük.

- Baszki Kook, tök nyálas vagy. – jegyzi meg Tae, mire majdnem hangosan felnevetek.