Éjszakai műszak (Jungkook FF)

18. rész: Érdekes éjszaka

Lora szemszöge

Szerencsére a munka lefoglalta nagyjából a gondolataimat, ugyanis tényleg rengeteg a teendő az elmúlt nappal. Már hajnali fél egy körül járunk, a korábbi kávé pedig szerencsésen felkeltett a kábulatból, amit Jungkook okozott. El sem hiszem, hogy azért képes volt szobát kérni, hogy tudjon beszélni velem. Ez nonszensz, hiszen LA-ben van háza, ki tudja, lehet, hogy a szomszéd utcában lakik, ő mégis kivett egy hotelszobát... Az eszem eldobom tőle.

Nem sokkal később meghallom a lift ajtó nyitódását, amire felfigyelek. Éjszaka senki nem szokott járkálni, esetleg a fiatalabbak jönnek be későn egy buliról, vagy csavargásról, de az nem jellemző, hogy az éjszaka közepén valaki elmenjen.

- Szia, Lora! – jelenik meg hirtelen előttem Jungkook, mire ülő helyemben megugrom, annyira megijedek a váratlan hangforrástól.

- Jézusom Jungkook, a frászt hozod rám! – szidom le.

- Bocsi, nem direkt volt. – könyököl ismét a pultra.

- Mi szél hozott erre, nem tudsz aludni? – kérdezem tőle, de közben ugyanúgy csinálom a munkám.

- Ami azt illeti, nem is nagyon próbáltam. – gondolkodik el. – Az agyam még nem kíván aludni menni. – mondja, majd felvesz a pultról egy Long Beachről szóló prospektust, majd lapozgatni kezdi. – Tudod, sokszor megesik, hogy mindenféle hülyeség környékezi meg az elmémet. Most például tudod, mire gondolok?

- Nem, de biztos elmondod... - vágom közbe halkan, miközben összesítem a tegnapi recepciós ívet.

- Jártam már a Long Beach-en, azonban az egyik utcára mindig is kíváncsi voltam. Szerinted a Béke utca mennyire lehet békés? Főleg szezonban? – kérdezi halál komolyan, mire én megállok a munkában, és lefagyott fejjel nézek rá. – Oké, látom ezen még te sem gondolkodtál. – jegyzi meg, tovább böngészve a prospektust, mire diszkréten elröhögöm magam, próbálva nem hangosnak lenni. Reakciómra egy mosoly jelenik meg ajkain, ezért gondolom most örül a fejének, hogy meg tudott nevettetni, mert tudja, hogy még mindig haragszom rá (egy kicsit). – Na jól van, gondolom ennyi elég is volt belőlem, hagylak dolgozni. – mondja hirtelen, s pár röpke másodperc alatt el is tűnik a szemem elől, mielőtt még bármit is mondhattam volna...

Hát, ez most érdekes volt... Lejött, megnevettetett, aztán el is ment. Gondolom az a célja, hogy eloszlassa a haragomat, de ennél azért többet várnék el tőle. Fejemet enyhén megrázva temetkezek bele ismét a munkába. Mindez egészen jól megy, pontosan fél háromig.

- Loretta Santos! – hallok kiabálást a lépcső felől, mire egyrészt szívbajt kapok, másrészt egyszerre felpattanok, hogy elhallgattassam az illetőt. Még felveri az éjszaka közepén a vendégeket, na, abból senki sem jönne ki jól... pláne én. A lépcső irányába sietve senkit sem látok, csak akkor észlelem, ki randalírozik, amikor befordulok a sarkon.

- Jungkook, mi a francot művelsz? – kiabálok rá halkan. – Felkelted a szállóvendégeket.

- Végre itt vagy! – mondja, majd megragadja a kezemet, és behúz a lépcső alá, ahol az egyik alagsor ajtaja is található.

- Jungkook, engedj el! – fújtatok halkan. – Mit képzelsz, mit csinálsz? – esek neki újra, hiszen az előző kérdésemre sem válaszolt.

- Tudod, rájöttem valamire ebben a pár hétben. Mégpedig arra, hogy kibaszott gyenge lettem miattad. – mondja a szemembe, mire meglepődöttségem kiül az arcomra is. – Egyszerűen lépni sem merek, pedig képes vagyok harcolni azért, aki meg is érdemli. Már pedig te ilyen nő vagy. Szóval ne is álmodj róla, hogy békén foglak hagyni! Kerül, amibe kerül! – mondja egyre közeledve hozzám, mire már teljesen közé és a fal közé szorulok.