Valamiért iszonyú félelem jár át, hogy valaki bent jár a lakásomban. Még szerencse, hogy felvetettem a sütit Taenek, és feljött velem... nem tudom, mit csináltam volna ebben a helyzetben. Lassan lépdelünk egyre beljebb, mire váratlanul egy csörömpölés és vele együtt szitkozódás hallatszik. Egyből felismerem.
- Ez Aaron... - ismételt gombóccal a torkomban súgom halkan Tae fülébe. És mellé hozzáteszem magamban, hogy éppen a Taevel közös, hülyéskedős képeinket sodorta le a komódról, mert arról jött a hang. Tettem ki párat a baráti körös képeim mellé, hiszen annyira összenőttünk már mi ketten. Miért nem bír Aaron békén hagyni?! Ezzel már túl messzire ment, hogy betört a lakásomba... az eddigieken felül is.
- Most nyírjam ki, vagy ráér akkor, ha nem látod? – morog halkan, felém fordulva Tae, mire gyengéden a felkarjára fogok, szemeibe nézve. Mordul még egy halkat, majd a hang irányába irányítom. – Te mégis mi a redvás fenét művelsz itt? Ugye tudod, hogy ez jogtalan behatolás?! – kel ki magából egyszerre Tae, amint belép előttem a szobámba és megpillantja Aaront. Én pedig megpillantom a komódon pihent összes fényképemet, melynek mindegyike darabokra törve hever a földön. Sőt, még a kis sminkes tükröm is ripityára törött, amit még anyutól kaptam a tizenhatodik szülinapomra, amikor kezdtem belejönni a sminkelésbe.
- Már miért lenne jogtalan, amikor van kulcsom hozzá?! – húzza gúnyos vigyorra a száját, de amikor megpillant minket, azonnal leolvad róla a mosoly. Gondolom főként azért, mert Taevel kell szemeznie, mivel engem a háta mögött tart. Jobb kezével érinti alkaromat, hogy megbizonyosodjon róla, biztonságban vagyok mögötte.
- Aaron, ehhez semmi jogod nincs! – emelem meg én is a hangomat, már elegem van ebből az alakból! Erre az exem olyan szemekkel néz rám, mintha meg akarna fújtani egy kanál vízben.
- Azt csinálok, amit akarok, te kurva! – vágja hozzám, mire megint zsugorodni kezd a szívem. Miért kínoz, miért nem hagy végre békén??
- Ne merj így beszélni vele! – förmed rá Tae. – És húzd el a beled innen, mielőtt kihívnám a rendőrséget!
- És mit mondanál nekik? Hogy betörtem a saját kulcsommal? – nevet fel kísértetiesen. Kiráz tőle a hideg.
- Menj el, mielőtt kiverném belőled még a szart is. Biztos érzed, hogy képes vagyok rá. – mondja kimérten az előttem álló, mire nyakán meglátom kidagadni a főerét. Kicsit ijesztő őt így látni, szinte olyan, mint a bomba a robbanás előtt. Ki tudja, mennyi kell még neki, hogy tényleg robbanjon is...
- Nagynak hiszed magad, de majd meglátjuk, ki nyer a végén. – sziszegi Aaron, amit ismét nem értek. Még mindig azon az elméleten van, hogy mindez csak egy kibaszott játék? Ez már tényleg orvosi eset...!
Nem szól többet, elmegy Tae mellett, vállával direkt erősen meglökve a másikét, míg rajtam olyan becstelenül néz végig, hogy ismételten kiráz tőle a hideg. Megmozdulni sem bírok, a lábaim a földbe gyökereztek. Ám mielőtt észhez térhetnék, Tae az éppen távozó után szalad.
- Aaron! – állítja meg, mire csak annyi telik tőlem, hogy megforduljak, ezzel tudván végignézni a jelenetet. – A kulcsot! – mondja ellentmondást nem tűrő hangon, kezét a másik felé nyújtva. Csodával határos módon az exem átnyújtja neki a kulcsot, majd hangos ajtóbecsapással elhagyja a lakásomat. A volt közös lakásunkat... miért nem vettem el tőle korábban a kulcsot... akkor ez most nem történt volna meg... - Hé, jól vagy? – cirógat végig a karomon, mitől végig fut rajtam a borzongás... ezúttal a kellemesebbik fajta.
- Nem tudom... - válaszolom megtörten, majd azonnal Taehyung mellkasába fúrom az arcom, szorosan átölelve őt, miközben csitítani próbál.
أنت تقرأ
Éjszakai műszak (Jungkook FF)
أدب الهواةLora szereti a munkáját, bár mellette viszonylag kevés a szabadideje. Egy napon, az éjszakai műszak megkezdése előtt, a kedvenc kávézójában egy teljesen ismeretlen férfi foglal helyet az asztalánál. Hamar megtalálják a közös hangot egymással, s talá...
