Éjszakai műszak (Jungkook FF)

4. rész: Ki vagy te?

A következő pár napban nem találkoztam vele. Hétfőn és kedden reggel, illetve munka után is bementem a kávézóba, de nem láttam. Szerdai szabadnapomat a lakásom takarításával és rendrakással töltöttem, ami rendkívül gyorsan elrepült. Tegnap este sem találkoztam vele, mielőtt bejöttem volna a munkába. Ennyire össze-vissza járhatunk mindketten, vagy csak szimplán ennyit szánt nekünk az élet? Két jó hangulatú beszélgetést, hogy majd utána azon kattogjon az agyam?!...

Elhatároztam, hogy nem fogok ezen többet agyalni. Miután elmosogattam, gyorsan lezuhanyoztam, hogy ne egyszerre kelljen készülődnöm. Előtte még egy keveset sikerült tévéznem is, ami kellő kikapcsolódást nyújtott meló előtt. Kora délután Avery felhívott telefonon, hogy szeretne összetrombitálni egy találkozót a csajokkal, mikor lenne jó nekem. Felajánlottam a vasárnapi napot, amit le is okézott a többiekkel, így csapunk majd egy csajos talit. Valószínű, hogy ebédet, mivel hétfőn mindenkinek kelni kell a munka miatt. Mostanában régen ruccantam már ki a barátnőimmel, és hiányoznak is.

Nem tudom miért, a szokottnál kicsit korábban kezdek el készülődni, ezáltal előbb is indulok el. Semmi szándékosság nincs bennem, viszont lehetséges, hogy tudat alatt reménykedek abban, hogy ha előbb megyek, akkor összefuthatok azzal a sráccal.

Ah, ugyan Loretta, felejtsd el! Nem jó hamis reményekbe kapaszkodnod. Csak éld tovább az életed, és kész. A pasik jönnek-mennek, bár eddig még egy sem volt túl kitartó velem. Egyszer majd megjön az igazi, aztán anya is boldog lehet. Csak addig tuti milliószor felhánytorgatja még előttem a pasi és a gyerek témát.

A lábaim automatikusan visznek a kávézóhoz, mire felpillantok elgondolkodottságomból, már nyúlok is a kilincs után. Érdekes módon most van pár üres asztal, így az egyik szimpatikusnál helyet is foglalok, épp a fal mellett. A pultot messziről szeretném elkerülni, legalábbis akkor biztos, amikor magassarkúban vagyok – és legtöbbször abban vagyok.

Kikérem a macchiato-mat, és kérek mellé pár kekszet elvitelre. Valamiért ma nagyon édesszájú vagyok. Amíg nem érkezik meg a kávém, addig a kirakatot bámulom. De nem az embereket, csak szimplán bámulok ki a fejemből. A héten gyorsan cserélődnek a szállóvendégek, szóval biztos vagyok benne, hogy rengeteg munkám lesz a következő két éjjeli műszakomban. Már tegnap is alig tudtam valamit pihenni, pedig az még a hétvége előtti naphoz tartozott.

- Tessék, a rendelésed. – teszi elém Jason a kért italt, és elcsomagolva a sütiket is.

- Köszönöm szépen. – mivel egyszerre hozta magával a számlát, ezért fizetek is, majd tovább indul a dolgára. Megfogom a kanalat és kevergetni kezdem a sötét folyadékot.

- Hogy te mindig máshova ülsz... - hallok meg egy ismerősen csengő hangot, mire felnézek.

- Szia! – vidulok fel, amikor meglátom édes mosolyát, miközben ő egyszerre leül velem szembe. – Nem tudom, szoktál-e ebbe a kávézóba járni, ugyanis elég sokszor tömve van a hely. Mindig oda ülök, ahol van szabad asztal. – mondom elgondolkodottan, mire nagyobb mosolyra húzza ajkait. Csak most látom meg alsó ajka alatt díszelgő pici anyajegyét.

- Hm, egyszer talán jártam már itt, és igazad van. – mondja ő is, hasonlóképp gondolkodó fejet vágva, mint ahogy én. – Akkor is csak a pultnál volt hely, ahol egy csinos hölgy mellé ültem, azt hiszem. – mondja továbbra is ugyanúgy, mire kicsit szégyenlősen, de mosolyogva hajtom lejjebb a fejem, megkeverve a kávét. – Végre elcsíptelek. – mondja, mire felkapom a fejem.

- Ezt hogy érted? – kérdezem, ugyanis nem teljesen értem.

- Direkt korábban jöttem, mivel múlt alkalommal is pont az előtt érkeztem, mielőtt elrohantál volna. De annak örülök, hogy munkába siettél, és nem előlem menekültél. – mondja, mire ismét csak el kell mosolyodjak.