Éjszakai műszak (Jungkook FF)

24. rész: Belegabalyodva I.

Mia szemszöge

- Szerintetek a prof tényleg annyira szigorú, mint ahogy mondják? – kérdezi Ty, miközben az előadóterem felé sétálunk.

- Én már mindenfélét hallottam az idősebbektől, akiket már tanított. – mondja Audrey.

- A barátom haverja végzett már az óráján, érdeklődtem is tőle jegyzet után. – mondja boldogan Hazel, amit megmosolygok.

- Hazel, neked van egyáltalán olyan ismerősöd, akitől nem tudsz jegyzetet kérni? – nevet fel Matteo, mire a lány elgondolkodik.

- Nem, szerintem nincs. – válaszol őszintén, mire felnevetünk, s a terembe érve keresünk magunknak helyet. Sokan nincsenek még bent, hiszen tíz perc van az óra kezdetéig, de mivel volt egy órás szünetünk két előadás között, ezért kicsit előbb indultunk vissza a kampusz parkjából.

Halkan beszélgetünk és találgatunk a tantárgyról és annak követelményeiről, hiába volt már ezelőtt két óránk a professzorral. Amikor az idősebb úr belép a terembe, minden beszélgetés abba marad, hiszen az előadó kikötötte, hogy nem tűri, ha nem figyelnek rá, s ezt a legelső találkozásunk alkalmával le is szögezte. Mialatt körbeér a katalógus, a prof az alkotmányjog és a közigazgatási jog közlekedési vonatkozásait kezdi elmélyülten ecsetelni számunkra, miközben mi keményen jegyzetelünk.

A nap zárásaként nincs is jobb, mint egy tömény jogi óra egy fárasztó egyetemi csütörtökön. Az egy órás szünetünk kivételével egymás után ültünk be az előadásokra, így óra végéhez közeledve már nagyon leszívottnak érezzük magunkat. Pláne, hogy este negyed hét van, s reggel nyolc óta ülünk a padokban.

Váratlanul megrezzen a padra helyezett mobilom, de mivel nagy jegyzetelésben vagyok, még nem tudok rá nézni, hogy ki keres. Amikor a prof egy könnyedebb témához ér, rápillantok a készülékemre.

Taehyung: A kampusz előtt várlak. 😊

Elmosolyodom az üzenetre, s míg tudok, gyorsan vissza is pötyögök neki.

Mia: Hamarosan megyek! 😍

Ezután igyekszem újra a professzorra szentelni a figyelmem, amit pár perc múlva újra rezgő mobilom zavar meg. Először nem foglalkozom vele, hiszen hamarosan vége az órának és szabadulok, azonban nem úgy látszik, hogy abba hagyja az írogatást, ameddig nem válaszolok. Még szerencse, hogy viszonylag hátrébb ültünk az előadóban.

Taehyung: Siess kérlek! 🥺

Taehyung: Szeretném már látni a lüke fejed. 😕😏

Taehyung: Jó na, nem vagy lüke, de el sem tudod képzelni milyen hosszú napom volt 😭

Taehyung: Ki szeretném már kapcsolni az agyamat, és melletted mindig olyan jól érzem magam... 😔

Taehyung: Most miért nem válaszolsz?! ☹️

Taehyung: Törődj velem kéééérlek 😢

Elmosolygom magam az üzenetek láttán, de igyekszem leplezni, nehogy feltűnő legyek így óra végéhez közeledve. Gyorsan visszaírok neki.

Mia: Órán vagyok, Tae! Különben meg ne gyerekeskedj! 😝

Gyorsan jön is a válasz:

Taehyung: Akkor majd felnőtteskedem! 😉😏👀

Fejemre kell fogjak, miközben már nem tudom színlelni a mosolyom sem. Nem írok vissza, de kijelzővel lefelé fordítom a készüléket, hogy az utolsó percekben tényleg figyelhessek, ha már Tae elvonta a figyelmemet.