Éjszakai műszak (Jungkook FF)

22. rész: Belebonyolódva

Taehyung szemszöge

Az utcán sétálgatunk, kerülve egy nagyot a kávézó körül. Amíg Jungkook és Lora előttünk beszélgetve sétálnak, addig mi pár méterrel lemaradva tőlük, néma csendben lépkedünk egymás mellett. Még érzem, hogy kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát, ezért nem is sürgetem. Persze jó lenne vele beszélgetni, de ami késik, nem múlik. Valamiért kíváncsi vagyok erre az egész dologra ezzel a vadbarommal kapcsolatban. Mármint, hogy mi történt és meddig fajul (mivel említette, hogy egyre durvább), illetve, szívesen segítenék neki lekoptatni azt az idiótát. Persze, csak ha hagyja.

- Tényleg köszönöm, hogy segítettél. – szólal meg pár pillanat múlva.

- Igazán nincs mit. Nem bírom, ha valaki kezet emel egy nőre. – mondom őszintén, mire ismét elhallgat. – Figyelj, tudom, hogy nem ismerjük egymást, de szívesen segítenék helyre tenni a tagot. – mondom halkan, végig őt nézve. Szavaimra elgondolkodik. – Persze nem erőszak, csak felajánlás. – teszem még hozzá.

- Úgy gondoltam, hogy el tudom intézni magam is. Sem a szüleimnek, sem a bátyámnak nem engedtem, hogy segítsenek. Azonban most már kezdem belátni, hogy nem fog menni egyedül. Lora sem hatott rá, mondjuk azt tudtam is, hogy ha egy nő akad ki előtte azt nem fogja fel. – informál még mindig a földet bámulva, elgondolkodva.

- Szóóóval... ez egy burkolt beleegyezés akart lenni? – szökkenek elé szembefordulva vele, így én most hátrafelé sétálok. Tettemre felnéz rám, majd elmosolyodik. Sokkal jobb érzés mosolyogni látni.

- De hogyan tudnál segíteni? – kérdez rá.

- Azt még egyelőre én sem tudom. De kezdésként többet kellene tudnom a témáról, hogy tisztában legyek vele, mi volt eddig. – mondom szemébe nézve, mire ismét felfelé görbülnek ajkai. Istenem, azok a gödröcskék...

- Vigyázz! – ránt el gyorsan, így csak utána tudom realizálni, hogy háttal majdnem nekimentem egy kukának.

- Uh, köszi. – nevetek fel. Látszólag kezd jobb kedve lenni, mert továbbra is mosolyog.

Végre betérünk a kávézóba, így egyszerre helyet is foglalunk az egyik fal melletti asztalnál. A lányok egymás mellé ültek, mi pedig velük szembe. Én ritkán voltam még ebben a kávézóban, hiába tudom, hogy Kook egyfolytában ide jár, ezért végignézem a kínálatot. Nem sokkal később kikérjük a kávékat, ami mellé mindenkinek kérek egy sütit is, így beszélgetésbe is elegyedünk. Azonban közben látom, hogy a velem szemben lévő a felkarjaimon díszelgő tetoválásaimat vizsgálja, mivel a kabátot levetve egy hófehér rövidujjú póló takarja testemet.

- Taehyung? – szólal meg egyszer csak Mia, amikor a másik kettő egymással beszélget.

- Tessék?

- Ne haragudj, de muszáj megkérdeznem. Te voltál az egyik táncos a...

- Igen, én voltam. – direkt nem hagyom, hogy végig mondja, hiszen tudom, hogy mire gondolt, és ebben a kávézóban sokan vannak. Erre viszont Lora felfigyel.

- Miért nem hagytad, hogy végig mondja? – kérdez rá, gyanús szemekkel végigmérve. Összenézek haverommal, mielőtt válaszolok.

- Vannak szabályok, amik a klubra és a klubban érvényesek. De ezt nem egy kávézóban fogjuk megdiskurálni veletek, bocsi. – válaszolok őszintén, közben vállat rántva, mire mindkét lány ráncolt szemöldökkel néz rám, ami mosolyra késztet. – Ha ennyire kíváncsiak vagytok, meg fogjátok tudni, de nem itt. – mondom, csak azért is húzva az agyukat, mire felhorkantanak. Erre meg Kook kuncog fel.