Beépülve

30. Megtörve

Alex szemszöge

Az egész napos „játék" valahogy nem kötötte le gondolataimat. Bármire próbáltam koncentrálni mindig Sasha jelent meg előttem, mikor Nate megfogta a kezét gyomrom akkorára zsugorodott, hogy féltem el is tűnik. Öklöm lüktetett, mégsem tehetek semmit, egyszerűen megbabonázott a lány, ami könnyen a küldetés bukásához vezethet. Én profi vagyok, a nagynénémen kívül soha senkihez sem kötődtem, most mégis itt van Ő. Elgyengültem és megcsókoltam, de nem tudtam uralkodni magamon, ahogy Bob erőszakosan párnáira tapadt a tábortűz körül, majdnem kikeltem magamból és mindenkinek golyót repítettem a fejébe. Ezek után el kellett tűrnöm, hogy a fiatalabb Kim fiú ölébe borulva a homokban hemperegjen, bugyiját megmutatva a nagyközönség számára. Persze, hogy eldurrant az agyam, mégis milyen viselkedés ez? Könyörgöm felnőtt nő, mégis ilyen ostoba balesetek történnek vele folyton. Azzal a tervvel látogattam meg este a szobájába, hogy egy alapos fejmosás után magára hagyom, mégsem sikerült a tervem. Sok mindenre rájött, így be kellett avatnom, nem terveztem, hogy az ellenség emberei ilyen hamar akcióba lépnek ezzel Heroldot fenyegetve, sajnos nem lett igazam. Sasha folyamatosan veszélyben van, mégsem tehetek semmit, mert az elmúlt öt évet nem dobhatom a kukába egy személy miatt. Mégsem bírtam uralkodni magamon, a közelsége, kipirosodott arca rettentően össze zavart, illata az orromba kúszott és teljesen elvette az eszem. Első találkozásunk óta feszült közöttünk az a bizonyos érzés, éreztem nála is, mégis Én voltam a gyengébb és beadtam a derekam, az a csók olyan volt számomra mintha áramot vezettek volna testembe, ha akkor nem állít meg biztosan nem tudtam volna visszafogni magam, és ez az, ami rettenetesen zavar! Ha ez így megy tovább biztos, hogy mindketten meghalunk, úgyhogy muszáj távol maradnom amennyire lehet.

- Kicsim, baj van? Meg sem szólalsz szinte egész nap. – kérdezte menyasszonyom, majd, mint akit fejbe vágtak, máris mosolyra húztam arcom, és vissza tértem a szerepemhez.

- Egy kicsit fáradt vagyok, ne haragudj szívem – csókoltam homlokon a mellettem álló lányt. Már vagy egy órája vártuk Nate-et és gondolataim főszereplőjét, mivel mi már beértünk a célba, Christie pedig megtalálta a fődíjat, ami egy gyönyörű gyémánt nyaklánc volt. Rossz érzés kerített hatalmába, vajon hol lehetnek? Ryan alig láthatóan, de mosolygott szinte egész nap, nem törődve semmivel.

- Christie örülsz a fődíjnak? – kérdezte az idősebb Kim fiú a mellettem állótól.

- Imádom, egyszerűen gyönyörű, nem okoztál csalódást, még mindig kitűnő az ízlésed – nézegette a nyakában lévő apró követ, mely egy vékony aranyláncon lógott. – De vajon mi tart ennyi ideig a többieknek? Lehet, hogy megint összevesztek valamin? – kérdezte aggódva a szőke lány.

- Szerintem élvezik, hogy kicsit kettesben lehetnek, Nathaniel elég közel került a húgunkhoz, biztos sok mindenről beszélgetnek és egyszerűen el repült az idő – magyarázta mindentudón a Kim fiú. – Bár kicsit féltékennyé tesz, hogy engem kerül Tessa...- a fiú arca szomorúságot tükrözött, mégse éreztem őszintének ezt a kijelentést. Pillanatokkal később halk rezgés törte meg a köztünk beállt csendet, Ryan telefonjáért nyúlt zsebébe.

- Nahát , pont az öcsém az – nézett a kijelzőre, majd mosolyogva füléhez emelte a készüléket – Szia öcsi, merre vagytok? – kérdezte érdeklődve, majd arca kíváncsiból hirtelen értetlenné vált – Micsoda? Ebben az esetben menjetek haza, otthon találkozunk – emelte el fülétől a telefont majd vissza rejtette zsebébe. Valamiért nagyon rossz érzés kerített hatalmába, vajon újra baleset érte Sashát? Esetleg össze kaptak a kisebbik Kim fiúval? Nem akartam kérdezősködni, tudtam menyasszonyom megteszi helyettem is.