Sasha Tailor túlélő. Egy hét évvel ezelőtti traumát próbál feldolgozni, amit az MI6 miatt kellett átélnie. Felnőtt nő ként újra kell találkoznia az ügynökséggel, ezzel együtt talán rég nem látott társával is, de rá kell jönnie, hogy újra csak csalin...
Vészesen közeledett a vacsora időpontja, és teljesen be voltam feszülve a gondolattól, hogy az egész kis „családommal" fogom tölteni ezt a kis időt. Tartottam az idősebb Kim fiútól, hisz a fiatalabb finoman szólva is utál, akkor gondolom Ő sem különb, illetve Susan, elég félelmetes, Herold pedig álomvilágban él. Ha pszichológiailag elemeznem kéne ezt a családot, elég szép kis eredmény jönne ki. Két agresszív fiú, egy szívtelen és rideg anyuka, és egy dekadens nevelő apa, nem hiszem, hogy ez lenne a tökéletes család modell, de nem is azért vagyok itt, hogy ezzel foglalkozzak. Magamra öltöttem az ajándékba kapott ruhát, ami egy fekete földig érő egybe részes volt, combközépig felvágva, felső része szinte teljesen zárt, háta félig nyitott, egész kellemes darab. Felkaptam egy hozzá passzoló fekete magassarkút, egy kis sminket és már indultam is a vacsorára...ami fogalmam sincs, hogy merre van! Körbe pillantottam a nappaliban, de sehol nem találtam egy lelket sem, jellemző...Halkan, majd hangosabban szólítottam a szoba lányomat, de semmi nem történt, tehát nincs a közelben. Hát Sasha, hajrá ezt is megoldod, mint minden mást. Elindultam az egyik irányban, a folyosók kihaltak voltak, halk fény borította be azokat és csak a cipőm kopogása a márvány padlón törte meg a csendet. Olyan határozottan mentem az ismeretlen felé, hogy nem vettem észre a talpam alatt lévő kisebb színt különbséget. Akkora lendülettel vetődtem a kemény és hideg padló irányába, hogy tudtam, szét fogok kenődni azon, innen már csak felmosni fognak engem. A pillanat tört része alatt kapott utánam egy erős kar és húzott vissza, megmentve az eséstől. Eddig összeszorított szemem, megmentőmre emeltem. Közel voltam hozzá talán túl közel is, hisz mellkasához húzott, karomat még mindig erősen szorította. Fejemet fel kellett emelnem, hisz magasabb volt nálam az illető, amint meg pillantottam az arcát, azonnal tudtam, hogy Ryan az.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arcáról semmi negatív dolgot nem tudtam leolvasni, kedvesen csillogtak szemei, ajkait mosolyra húzta. Egy pillanat alatt felmértem minden porcikáját az arcának, tökéletes bőr és gyönyörű szemek, pici nózi és eszméletlen szexi ajkak. Haja sötét színben lógott szemébe, így adva annak egy sejtelmes ragyogást a félhomályban. Nyeltem egy nagyot, mikor illata az orromba kúszott, friss és férfias volt. El is feledkeztem magamról, de Ő időközben elengedte a karom és töretlenül mosolygott tovább rám. Amint magamhoz tértem hátráltam pár lépést, újra a gyilkos lejtőre léptem, de most háttal annak, így elkezdtem hátra fele borulni, de a reflexeimnek köszönhetően meg kapaszkodtam a fiú nyakkendőében és meghúzva azt rántottam magammal a tulajdonosát is. Szegény erre gondolom nem számított, mivel eddig mosolygós arca meglepettségtől és fájdalomtól torzult el. Míg én fenekemet és hátamat ütöttem meg, Ő térddel érkezett közvetlen felém, elhiszem, hogy kellemetlen lehet. A helyzetünk elég zavarba ejtő volt, felettem támaszkodott egy ember, akit életelemben először látok élőben, és a bátyám lesz a jövőben, és nem mellesleg a tesójával együtt nagyon jóképű. Akaratom ellenére éreztem, hogy arcomba vér száguld és teljesen elvörösödök. A fiú halkan kuncogni kezdett, de nem állt fel, helyette mélyen a szemembe nézett.
- Gondolom te vagy Tessa, az új családtag – mondta ki az egyértelmű dolgot. Hangja mély volt és szinte kirázott a hideg kellemes orgánumától. Én nyeltem egy nagyot és halványan bólintottam egyet – Ha már mindenképp szerettél volna elesni megtehetted volna egyedül is, és majdnem meg fojtottál, jól indul a kapcsolatunk – nevetett, de nem éreztem semmi fenyegetőt, vagy gúnyt a hangjában, viccelődött csak. Szép lassan felállt és kezet nyújtott, amit elfogadtam majd felhúzott gyengéden a földről. -Ryan vagyok, és ha jól tudom akkor a mostoha bátyád, örülök, hogy végre találkoztunk Tessa.
- Sajnálom az előbbit, reflexszerűen nyúltam utánad – próbáltam magyarázkodni, mivel elég kellemetlenül éreztem magam – Én is örülök, hogy meg ismertelek Ryan – néztem a föld felé, mert éreztem, hogy arcom még mindig vörös.
- Nem ütötted meg magad nagyon? – kérdezte kedvesen, mire nemlegesen ráztam meg a fejem.
- Meg kell még ismerkednem ezzel a házzal, talán akkor elkerülöm az ilyen veszélyes helyzeteket.
- Lesz még rá időd ne aggódj, segítek majd. Viszont most sietnünk kell, mert szerintem ránk vár az egész család – emelte karját, utalva arra, hogy karoljak bele. Vonakodva de elfogadtam a kedves gesztust. Amennyire féltem tőle, annál kellemesebb csalódás ez a srác. Nem bízom benne, mégis kellemes az aurája és a szemei is őszintének tűnnek, talán Nate az egyetlen tesóm, aki nem örül nekem, vagyis remélem. Mindenesetre, ha csak egy pillanatra is de melegség öntött el Ryan mosolyától.
Némán sétáltunk a kihalt folyosón, nem tudtam mit mondhatnék, még mindig kellemetlenül éreztem magam a kis balesetünk miatt.
- Gondolom meglepett, mikor Herold meg keresett, hisz 21 évig nem is tudtál róla semmit – kezdte el ezt a kínos témát.
- Meglepett, de örültem is neki, mindig is megakartam ismerni az igazi apámat – magyaráztam úgy mintha érdekelne a dolog.
- Anyád biztos sok pénzt kapott ezért – mosolygott még mindig, de éreztem, hogy ez a beszélgetés olyan irányt fog venni, ami nem biztos, hogy kellemes lesz számomra, kezd kibújni a szög a zsákból.
- Nem tudok róla, elengedett, hisz jogom van látni apámat.
- Persze értem. Mesélj milyen érzés egy luxus prosti lányának lenni? – kérdésétől egy pillanatra megálltam, de Ő csak haladt tovább és nem hagyta, hogy megálljunk.
- Látom sokat tudsz rólam és anyámról – erőltettem mosolyt magamra – És neked milyen érzés egy gazdag nevelő apán élősködni? – rá néztem, láttam, hogy arca el komolyodik, megállt és szemembe nézett.
- Keményen megdolgoztam azért, hogy ott legyek, ahol vagyok, nem Herold pénze segített. De neked hiába is mondanám, hisz úgy tudom, hogy nem vagy valami eszes
- Nate mondta, hogy szeretsz feleselni, és igaza is volt. Unalmas volt ez a ház eddig, de úgy érzem, hogy most már lesz kivel mókázni – mosolygott újra kedvesen és kinyitotta a mellettünk lévő hatalmas fa ajtót, ami az étkezőbe nyílt. Az egész díszes kis család ott volt, Alex és Christina is. Herold arca felragyogott amint meglátott minket bevonulni, össze karolva drága bátyámmal.
