Beépülve

Testvéri beszélgetés

Álmomból halk kopogás szakított el. Először fel sem akartam fogni, hogy mi történik, de a kopogás egyre erősödött, majd az ajtónyílása csapta meg a fülem. Takarómat lekaptam a fejemről és hunyorogni kezdtem, mivel nagyon világos volt a szobámban, szinte megvakultam. Éreztem hogy az ágyam oldala picit megsüllyed, kellemes virág illat csapta meg az orrom, ezt az illatot egy emberhez tudtam kapcsolni, a tökéletes Christinához.

- Jóreggelt Tessa – köszönt halkan és óvatosan végig simított a karomon.

- Őőőő...neked is – motyogtam még félig kábán – Mit csinálsz itt? Baj van?

- Nem, nincs, csak aggódtam érted a tegnapi után és szerettem volna látni, hogy jól vagy e, illetve valaki még megőrül a kíváncsiságtól, de nem engedtem be hozzá amíg nem ébredsz fel – mosolygott kedvesen. Én két kezemre támaszkodva felültem és még mindig kábán bámultam a mellettem ülő lányra. – Nate itt áll az ajtód előtt, már egy órája zaklat engem, hogy jöjjek minél előbb és nézzek Rád, nem mert bekopogni, aggódik, hogy haragszol Rá a tegnapi miatt. Ezért is vettem a bátorságot és bejöttem, remélem nem haragszol, aggódtunk mind.

- N...Nate? – nyögtem halkan, és azonnal kipattantak szemeim, jobb mint a hidegzuhany –Itt az ajtóm előtt? – kérdeztem nagyon-nagyon halkan az ajtó felé mutatva. A lány halkan nevetett és igenlően bólogatott, majd gyorsan felállt és a szekrényemhez sétált, nagyon otthonosan mozgott. Láttam ahogy a ruháim között turkál és két darabot az ágyamra dobott.

- Gyorsan kapd ezeket fel – mutatott a farmer sortra és a fehér egyszerű rövid ujjú felsőre, amit az ágyra dobott – Nemsokára reggelizünk, de előtte szeretném, ha picit megnyugtatnád. – intett fejével az ajtó irányába.

- Várj Christi, kicsit lassíts – másztam ki az ágyból – először is senki nem jöhet be, szeretnék lezuhanyozni és összeszedni magam – jelentettem ki határozottan, nem szeretem, ha az emberek megmondják, mit csináljak. Láttam, hogy aggodalom ült ki az arcára.

- Én sajnálom, igazad van, megint túlpörögtem... mindig ezt csinálom, folyton beleszólok mindenki életébe, David próbálja szabályozni ezt, de látod nem sikerül neki – sütötte le szomorúan a szemét.

- Ugyan semmi baj, csak nem vagyok túl kedves reggeli személyiség, nekem kell egy kis időt, míg magamhoz térek, kérlek, adj pár percet és utána már másik Tessa fog veled beszélgetni. – erőltettem mosolyt arcomra, majd a törülközőm után nyúltam és elindultam a fürdőszobám felé – Mond meg Nate-nek, hogy majd reggeli után beszélünk, addig nyugodjon meg, jól vagyok. – kértem a szemébe nézve, de meg sem mozdult csak kedvesen mosolygott – Christina?! – szólítottam újra, majd mintha magához tért volna fejéhez kapott.

- Néha nem értem a célzást, már itt sem vagyok. – nevetett harsányan és kiment a szobámból. Nagyon furcsa és érdekes lány, cuki de közben mintha kicsit butuska lenne. Fújtam egy nagyot és beköltöztem a zuhany alá. Nem időztem sokat, a víz alatt mégis jól esett bőrömnek a meleg felfrissülés, minden egyes izmom sajgott még mindig, de már sokkal jobb volt a helyzet, mint este. Szép lassan tisztult az agyam is, a Kim fiúk veszekedése ugrott be, vajon mi történt akkor? Valahogy kiderítem. Miután eleget áztam a zuhany alatt, a csaphoz sétáltam és letöröltem a tükrön lévő párát. A lány, aki visszanézett Rám, valahogy mintha nem is Én lettem volna. Annyira meggyötört ez a pár nap, szemem alatt karikák, testemen apró lila foltok éktelenkedtek, nyakam még mindig piros volt. Az alapozómért nyúltam, eltakarni minden egyes jelét annak, hogy elvagyok gyengülve. Miután egész szépen összeszedtem az arcom, törölközőt tekertem testem köré, és kiléptem a fürdőből, mivel nem vittem be magammal semmilyen ruhát vagy fehérneműt. Hajam vizesen omlott vállamra és hátamra, de nem zavart, a meleg idő miatt fél óra alatt megszáradt magától. Ahogy elhagytam a fürdőt ismerős illat kúszott az orromba újra, az egész szobában ott terjengett. Ez már nem a lány illata volt. Megálltam a fürdőajtóban, a törölközőmet szorosan fogtam mellkasomnál, és dühösen fújtattam egyet.