Beépülve

3. Az akta

3. fejezet

Még mindig a kávézó mosdójában voltunk, egy szót sem szóltam, vártam a fiú magyarázatát. Barna íriszei engem fürkésztek, de ismertem már ezt. Azt hitte, hogy egyből hátast dobok, ha meglátom és a lehengerlő pillantásaival majd levesz a lábamról, hát sajnos nem jött be neki. Egy másik szituációban biztos tetszene ez az egész, de jelenleg annyi emlék tört fel, és annyi fájdalom, amire egyáltalán nem volt szükségem. Látta, hogy hezitálok és közelebb lépett egy icit-picit. Hátrálni akartam, de a mögöttem lévő mosdókagyló megakadályozott. Szinte beleültem a csapba, mire Alex újra mosolyra húzta ajkait. Folyton ez a fölényes és gúnyos mosoly... szinte már el is felejtettem.

- Félsz tőlem? – kérdezte még mindig mosolyogva, ám enyhe meglepettséget is véltem felfedezni pillantásában.

- Nem félek, egyszerűen nem szeretnék belekeveredni semmibe, úgyhogy kérlek, úgy ahogy jöttél, úgy sétálj is ki az életemből, most.

- Ez most más – lépett közvetlen elém, arasznyi helyet hagyva kettőnk között – adj egy esélyt Bluntnak, tetszeni fog az ajánlata hidd el – nem néztem rá, a földet bámultam és vettem egy mély levegőt.

- Kértem, hogy hagyj. Majdnem meghaltam, többször is, nem emlékszel? – emeltem arcom az övé felé hírtelen. Remegtem, előjöttek azok a szörnyű emlékek, amik 7 évvel ezelőtt velem történtek.

- Mindenre emlékszek, és soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy bántottak akkor téged, de hidd el ez az ügy teljesen más, itt nincs veszély, vagyis csak minimális- mélyen szemembe nézett, egy darabig álltam a tekintetét, majd elkaptam, újra a földet kémleltem.

- Nem érdekel, Alex kérlek, menj el – próbáltam ellökni magam a csaptól, de Alex nem mozdult. Jóval magasabb és erősebb nálam, így szinte biztosra veszem, hogy ha ellökném magamtól, maximum kiröhögne, hogy ne csiklandozzam.

- Miattam, vagy az MI6 miatt szenvedtél? – kérdezte halkan mégis határozottan, úgy hogy két kezével megtámaszkodott mellettem a csapon, így már tényleg szinte beleültem abba. Direkt csinálja, össze akar zavarni, tudja, hogy mit éreztem iránta, és így akar manipulálni. A pillantása, közelsége és az illata majdnem elvette a józan eszem, de szerencsére megmenekültem mivel a következő pillanatban nyílt az ajtó, amin barátnőm lépett be. Természetesen álla a földet súrolta, mivel elég érdekes jelenet tárult elé. Tekintetem kapkodtam Lisa és Alex között, de a fiú csak mosolyogva figyelte kikerekedett szemeimet.

- Örülök, hogy sikerült megtisztítani a ruháját kisasszony, legközelebb óvatosabb leszek – mondta kedvesen, majd még egy pillantást vetett rám és kisétált szép nyugodtan a női mosdóból. Lisa le se bírta venni róla a szemét. Miután elhagyta a helyiséget, barátnőm csillogó szemekkel rohant hozzám, közben próbáltam kimászni a csapból.

- Ez mégis mi volt? Úristen...ti kavartatok a pincérrel? Ha ez jár a kiborult kávé mellé, mindennap ide jövök és kirúgom mindenki lábát –rázott vállamnál fogva, de nem sok mindent fogtam fel.

- Lisa, nem történt semmi. Udvariatlan és faragatlan volt a srác, de szerencsére rájött. hogy velem nem szórakozhat – húztam ki magam büszkén, holott belül még mindig remegtem.

- Nem történt semmi? Hát a srác rajtad volt konkrétan! Annyira szexi te jó ég...

- Felejtsd el! Mondom, hogy semmi nem volt! – borultam ki barátnőmre, akinek még mindig folyt a nyála.

Fél órával később hagytuk el a kávézót, Alexnek persze hűlt helye volt a mosdós incidens után, de nem is igazán bántam. Lisa persze ezen kattogott, és teljesen sokkos állapotban volt, hogy milyen bevállalós vagyok, egy idegen sráccal egy nyilvános wc-ben. Jézusom, miket ki nem néz belőlem, felháborító. Éreztem, hogy az MI6 és Alex nem hagyja ennyiben a dolgot, de nem érdekelt, ártani nem árthatnak, és nem fogok semmit elvállalni.