Beépülve

31.Újabb titkok

Mondhatjuk úgy is, hogy nem aludtam túl kellemesen, annyi minden kavargott bennem, hogy szinte képes lettem volna felrobbanni. Nem segített a helyzeten Alex kis akciója sem az imént. Folyamatosan visszagondoltam a barlangban történtekre, a férfiak arcát láttam magam előtt és újra gombóc jelent meg a torkomban. Bármire feltud készíteni az MI6, harcra, bevetésre... de az emberölésre nem. Ez az egy dolog, amit nem lehet megszokni, látni, ahogy kialszik az utolsó fény is az áldozatok szemében. Megígértem magamnak, hogy nem esek szét, de talán megengedhetem magamnak, hogy egy kicsit kiboruljak. Egy hete vagyok ezzel a családdal és körülbelül minden napra jut egy életveszélyes helyzet, fenyegetés. A valódi Tessa már rég halott lenne vagy valahol bezárva, és ha mindez nem lenne elég, itt van Alex is, bár most Ő a legkisebb problémám, bármennyire is vonzódtam hozzá, első körben magamra kellett összpontosítanom, hogyan élem túl ezt a bevetést, mivel bebizonyosodott, hogy senki védelmére nem számíthatok. Pár óra ágyban vergődés, szenvedés után úgy döntöttem, hogy egy takaró társaságában kiülök az erkélyemre és elszívok egy szál cigit. Kényelmesen elhelyezkedtem, betakaróztam, nem volt hideg mégis jólesett a puha anyag ölelése és melegsége, mintha biztonságot nyújtana. Csendesen figyeltem a halkan hullámzó vizet, a hold ezüsthidat festett a víztükörre mely bevilágította a természetet, kellemes sós levegő simogatta bőrömet. Muszáj volt picit kikacsolnom az agyam, pihennem kellett ahhoz, hogy jól tudjak teljesíteni, tudom, hogy az alvás a legjobb módszer, de most valahogy nem akart álom jönni a szememre. Halkan szívtam be a nikotinnal kevert levegőt, majd nagy sóhajjal fújtam ki. Gondolataim a combon lőtt férfi szavai körül jártak, Ryan Kim parancsára vigyenek ki a reptérre... mi a terve a fiúnak? Miért akarja Heroldot tönkretenni? Tudja nagyon jól, hogy megviselné a szívét, ha a lányával történne valami. Mi köze van az emberkísérletekhez Heroldnak és a Kim fiúknak? Vajon sikerült bármi infót találnom a fiúk gépein? Hatalmas zűrzavar keletkezett a gondolataimban, egyszerűen nem tudtam mibe keveredtem. Elnyomtam a cigarettát, majd szorosan magam köré vontam a takarót, végtajgaim sajogtak, nyakam lüktetett, a testem még csak most kezdte feldolgozni az elmúlt napok történéseit. Kezdve a fulladással, egészen a barlangban történtekig. Az első napon ha Nate nem ment meg, valószínűleg rövidre fogtam volna ezt a nyaralást... Ezért sem értem, hogy mi folyik itt, Ryan küldte azt a búvárt, ebben biztos vagyok, Nate nem volt beavatva? Vagy ez csak egy csel volt, hogy közelebb kerüljek a fiúhoz, aki „megmentett"? Megbízni senkiben sem bízhatok, ez az egy, ami fix, soha egyetlen embernek sem hihetek, amíg itt vagyok, egyedül Alex a kivétel, Ő az egyetlen támaszom, igaz sokszor bosszantó támasz. Gondolataim mély bugyraiból egy halkan a villához közeledő autó szakított ki. Fényszórói nem világítottak, véletlenül sem akart feltűnést kelteni, hátrébb húzódtam teraszom falának védelmébe, nehogy meglásson bárki. Az autó motorja leállt, próbáltam kivenni, hogy kiül benn, de az amúgy is vaksötét mellett a sötétített ablakok nem segítettek ebben. Lehet, hogy a személyzet tagjai, vagy valamilyen belsős ember, aki éjszaka felügyeli a villát. Pár percig semmi nem történt, lassan kezdett az izgatottságom alábbhagyni, és indultam volna vissza a szobámba, mikor az autó zárjának halk kattanása csapta meg a fülem. Visszafordultam óvatosan figyeltem.

A vezetőülés mögül Ryan lépett ki, telefonját szorongatta, majd ingerülten kócos hajába túrt. Nem voltam közel hozzá, de esküszöm így is éreztem azt a feszültséget, ami belőle áradt. Testtartása merev volt, mozgása darabos, mintha nemsokára felakarna robbanni az idegtől. Pár pillanat múlva nyílt a villa ajtaja és Nathaniel rontott ki rajta, hasonlóan dühös volt, mint a testvére. Meg sem állt az autó mellett ácsorgó fiúig, lökött rajta egy hatalmasat, minek hatására Ryan a kocsi ajtajának nyomódott, Nate azonnal megmarkolta a fiú pólójának a nyakát, és rántott rajta egyet, durván visszalökve az autóajtónak bátyját. Hallottam, ahogy az üveg megrepedt, szemeim kikerekedtek. Mi az isten történik épp? Az idősebb Kim fiú lehámozta öccse ujjait magáról, majd dühösen lökött rajta egyet. Ryan mondott valamit, majd fenyegetőn felemelte mutató ujját nyomatékosítva magát, nem hallottam Őket, sajnos túl messze voltak. Nathaniel határozottan állta a fenyegetést és feszülten mondott valamit az előtte állónak, mire az csak halkan nevetett és megveregette öccse vállát. Láthatóan nem segített a kisebbik Kim fiúnak megnyugodni, dühtől remegve figyelte Ryant, aki kikerülve Őt, ott hagyta az autó mellett és besétált a villába. Hallottam, ahogy nyílik majd csukódik az ajtó, Natahniel dühösen emelte fel jobb kezét és teljes erővel belebokszolt a berepedt ablaküvegbe, ezzel még több pókháló szerű repedés jelent meg az ablakon, de nem igazán hatotta meg. Biztos voltam benne, hogy megsérült a keze, de nem láttam jelét annak, hogy érdekelte volna. Vajon mi történt, miért kaptak így össze ezek ketten? Egyébként milyen a kapcsolatuk? Soha nem próbáltam figyelni Őket testvérekként. A dühös fiú elindult a part felé, ezzel veszélyeztetve a lebukásomat, így gyorsan fogtam a kis takarómat és halkan besiettem a szobámba, függönyt magam elé húztam és így figyeltem a fiú alakját, pár pillanatig a hullámokat figyelte, majd öklére nézett és végig simított a véres felületen. Dühösen leengedte kezét és hirtelen hátra pillantott egyenesen az ablakomra, nagyot nyeltem, olyan érzésem támadt mintha engem nézett volna, de az kizárt, sötét is volt és a függöny mögé nem láthat be, mégis nagyon fullasztó volt, ahogy irányomba meredt. Úgy éreztem, hogy egyenesen a szemembe néz, testem mintha megfagyott volna, szinte elvesztem pillantásában, még úgyis hogy messze volt tőlem. volt valami fenyegető abban a tekintetben, ahogy engem nézett, mégsem hátráltam meg, valamiért hívogatott, magával ragadt. Kifújtam a bent tartott levegőt és megerőltetve magam elkaptam tekintetem a fiúról, elléptem az ablaktól és az ágyamhoz sétáltam. Megmagyarázhatatlan érzéseket keltett bennem ez a pár másodperc, valahogy olyan érzésem támadt, hogy nem kell Tőle félnem, mégis az agyam erősen ellenkezett, nagyon messziről el kell kerülnöm Őt.  Ágyamba vágódtam, mely halk reccsenéssel fogadott, takarót a fejemre húztam és hosszú percekkel később végre elért a várva vált alvás.