Beépülve

2. Túl szép napnak indult

           

Gondolataimba merülve hagytam el az egyetem épületét, kellemes idő volt, és szippantottam egy mélyet a „friss" Londoni levegőből. Combközépig érő fekte ruhám és magas telitalpú bőrszínű szandálom jó választás volt, hisz kivételes alkalmak egyike volt, hogy sütött a nap, élveztem is, ahogy a sugarak simogatják bőrömet. Nekitámaszkodtam az egyetem kerítésének, hátitáskámból előhalásztam a cigimet és rá is gyújtottam. Igen tudom, káros szenvedély, de nehéz nem rászokni valamire, ha ilyen az ember múltja, szerencsémre megálltam a nikotinnál, legtöbben már drogelvonón feküdnének, ha annyi mindent átéltek volna, mint Én. Az embereket figyeltem, jó érzés volt, hogy mindenki nyárias öltözékben jelent meg, színes ruhák mindenhol, vidám arcok. Észre se vettem, de mosolyogni kezdtem, a város csak úgy vibrált a szememben.

-        Örülök, hogy neked ennyire jó kedved van, Én épp a túlélésért küzdök és tuti, hogy pót vizsgáznom kell...- barátnőm lépett mellém, hatalmas karikák a szeme alatt, egyenlővé tették egy panda kinézetével. Sóhajtott egy nagyot, én továbbra is mosolyogtam.

-        Meg lesz az! Ne legyél pesszimista, mellesleg mondhatnám, hogy én megmondtam, de nem vagyok ilyen barátnő. – utaltam a tegnap délutánra mikor is arra kértem, hogy ne vizsga előtt legyen elhajlás, de makacs, mint az öszvér. – Gyere, menjünk, igyunk egy kávét, közben szépen elmeséled, hogy mi volt tegnap este, mivel még semmit nem tudok –karoltam át vállát és elindultunk együtt a kedvenc kis kávézónkba. Lisa csak morogni tudott, ereje nem nagyon volt a beszédhez, majd a koffein megteszi a hatását.

Áthaladtunk a Hyde Parkon, és leültünk a tó melletti kis kávézónkba. Sokan voltak a parkban, gyerekek és kutyák mindenhol. Eufórikus érzés járta végig a testem, végeztem az egyetemmel a diploma miatt nem kell aggódnom az idő gyönyörű és Én boldogan várom a Latte macchiatómat. Lisa még mindig a vizsga miatt morgott.

-        Sasha ne fordulj meg, de a pincér csávó, aki hozza a kávénkat eszméletlen helyes, majd figyeld meg, ha ideér – barátnőmet kicserélték, ragyogni kezdett, haját tekergette pajkosan és vállam fölött figyelte a közeledő személyt. Nem veszem már komolyan ezeket a felindulásait, neki mindenki helyes, akinek van két szeme és szája, mellesleg valahogy nem éreztem késztetést pasizáshoz, úgyhogy nem foglalkoztam senkivel. Megérkezett a fiú, fekete nadrág és fehér ing volt rajt, szépen betűrve, magas volt, de arcára direkt nem néztem, csak barátnőm ragyogásával voltam elfoglalva. Kész van ez a csaj. És pszichológus akar lenni, mi lesz vele, ha csak jóképű páciensei lesznek?

-        Töröld le a nyálad Lisa, lassan elázik a terítő – jegyeztem meg halkan, mire úgy elvörösödött a lány arca, hogy nevetni kezdtem, de a következő pillanatban arcomra fagyott a mosoly, mivel a pincér úgy tette le a poharam, hogy a teljes tartalma az ölembe borult, szerencsére nem volt forró, mivel hideg tejjel kértem, de azonnal felpattantam. Nem voltam dühös, csak meglepett, soha nem fordult elő ez még velem. Lisa kikerekedett szemekkel nézett végig fekete ruhámon, amit teljesen eláztatott a kávé.

-        Hölgyem kérem, bocsásson meg, ez az első napom, izzadt a tenyerem és kicsúszott a kezemből a tálca, azonnal hozok egy vizes ruha anyagot, amivel letörölheti magát – szólalt meg először a pincér, de hangja annyira ismerősen csengett, hogy azonnal elkapott egy nagyon ismerős érzés. Ránéztem és a lélegzetem is elállt. Sípolni kezdett a fülem, szédülni kezdtem és minden vér kiszállt az agyamból. Végtagjaim zsibbadni kezdtek, és majdnem elájultam. A fiú nem más volt mint egykori társam, Alex. Kinézete szinte semmit nem változott, azon kívül, hogy velem együtt felnőtt, férfi lett. Szőkés haja még mindig kócosan lógott mogyoróbarna szemébe, amivel engem figyelt.

-        Sasha jól vagy, sápadtnak tűnsz? – kérdezte barátnőm aggodalmasan. Nem tudtam elszakadni a pillantástól, ami elragadott a jelenből. Teljesen leblokkoltam. Alex tekintetét elkapta enyéimről és a ruhámra szegezte azt. Azonnal vissza tértem a valóságba.

-        Jól vagyok, csak hírtelen álltam fel és megszédültem. Ki megyek a mosdóba, rendbe szedem magam. Nincs semmi baj, előfordul az ilyen, fiatalember – mosolyogtam erőltetetten az előttem állóra, kinek szája szélén ott volt egy halvány huncut mosoly. Lassan hátat fordítottam a jelen lévőknek és besétáltam a mellékhelyiségbe. Miközben próbáltam kidörzsölni nedves törölközővel a makacs foltot, szívem hangosan zakatolt. Gondolataimba szinte bele szédültem. Miért jelent meg hírtelen és miért pont most? Lehet, hogy össze kevertem valakivel, rég láttam már. Túl reagálom a dolgot, szokás szerint. Gondolataimból, az ajtó zárának kattanása szakított ki. Felpillantottam és szinte meg se lepődtem az ajtóban álló személyén. Ex társam, a szuper kém, az ügyetlen pincér, Alex állt előttem. Nem szólaltam meg, nem akartam tudomást venni róla, mostam tovább a ruhámat. Léptei hangosodtak, ahogy közeledett, behunytam szemeim, nem akartam elhinni, hogy ez meg történhet.

-        Rég láttalak, Sasha – hangja nyugodt volt és kedvesen csengett, szemeim kinyitottam és a falon lévő tükörre néztem, ami közvetlen előttem volt. Mögöttem állt, az a huncut mosoly még mindig ott bujkált szája sarkában.

-        Miért vagy itt Alex? – kérdeztem halkan, pontosan a fiú szemébe nézve.

-        Segítened kell, újra szükségünk van Rád – lépett egy lépést közelebb. Megéreztem az illatát és újra feltörtek az emlékek, annyi minden éltünk át, tönkre tett az MI6, és Alex is, mégis egy részem boldog volt, hogy újra láthatom Őt.