Beépülve

23. Ajándék

23. Fejezet

Iszonyú lassan telt el a nap, semmi másra nem vágytam csak a társam óvó közelségére, nem értettem, miért éreztem ekkora szükségét Alexnek, de valamiért hiányzott. Évekig nem láttam, nem tudtam róla semmit, mégis pár napja újra visszatért az életembe és hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom a dolgot. A tény, hogy „menyasszonya" van, nem izgat, tudom, hogy nem képes érzelmileg kötődni senkihez, így nem éreztem féltékenységet, legalábbis akkor még nem. A házban dolgozó alkalmazottak sürögtek forogtak, el is felejtettem, hogy este lesz egy kis családi buli a parton, ahova jön a Kim testvérek barátja Bob is, bárki legyen Ő, és remélhetőleg Alexék is megjönnek. Az ágyamon feküdve olvasgattam, mikor kopogtattak az ajtómon és választ nem várva már nyílt is az.

- Tessa, alszol? – lépett be óvatosan Herold, majd szemei felragyogtak, mikor megpillantott.

- Csak pihenek, készülök az estére – mosolyogtam kedvesen majd felültem az ágyamon.

- Hoztam neked egy kis ajándékot, tudod, soha nem volt lányom, és most szeretnék mindent bepótolni, remélem nem zavar, ha elhalmozlak néhány kis aprósággal – mosolygott és háta mögül előhúzott egy dobozt. Elém helyezte az ágyra, majd leült mellém, várva, hogy kinyissam.

- Apa... nem kell ajándékokkal elhalmoznod, e nélkül is érzem a szereteted– simítottam végig karján, de Ő csak a doboz felé biccentett. Habozva bár, de felnyitottam. Egy nyári mini ruhát rejtett, amitől finoman szólva kirázott a hideg. Teljesen az ellentéte volt annak, amit képviselek. Nyitott is volt, kb mindenhol és tele volt flitterrel, szörnyű darab volt, de megpróbáltam elővenni a legszebb mosolyom és eljátszani, hogy őszintén tetszik a ruhadarab.

- Tetszik? – kérdezte „apám".

- Persze, ez gyönyörű, sose láttam még ehhez foghatót – hazudtam és kedvesen mosolyogtam, belül pedig a rosszullét kerülgetett.

- Jaj, de örülök, képzeld a bátyád Ryan választotta, azt mondta, hogy beszélgettetek és mutattál neki ruhákról képeket, amiket nagyon szeretnél és köztük volt ez is, azonnal megszereztem neked.

- Ez a Ryan milyen előzékeny és kedves, igazi jó testvér – mormogtam, közben pedig arra gondoltam hányféleképpen tudnám megfojtani azt a kis férget ezzel a ronggyal.

- Bízom benne, hogy este ebben leszel – Herold kérésére felkaptam a fejem, levert a víz, fel kell vennem ezt a ruhát? Ma este?? Minimum egy csillám prostinak fognak nézni, és nem hiszem, hogy túl kényelmes lesz mozogni benne, mert egy kisebb szellő és már kint is van a fenekem, mély levegőt vettem és óvatosan bólintottam, ezzel jelezve, hogy felveszem a ruhát. Herold megölelgetett, váltottunk pár szót, majd magamra hagyott. Amint becsukta az ajtót az ágyamra csaptam egy nagyot és dühösen a földre dobtam a ruhát. Szórakozik velem ez a kis köcsög, és nagyon jó benne az a baj. Ryan Kim... kezdesz az idegeimre menni, azok mellett, hogy gyilkos még egy idióta is. Próbáltam megbarátkozni a ruha gondolatával, és nem rosszul lenni a tudattól, hogy már pedig ebben kell lennem egész este. Iszonyú lassan jött el a parti ideje, én a tükörben nézegettem magam és újonnan kapott „csodás" ruhám, amiben szinte mindenem látszott, de akkor is büszkén fogom hordani, ezzel is bosszantom a tesómat. Hajamat laza kontyba fogtam és egy leheletnyi sminket tettem fel arcomra, a meleg miatt nem érdemes túl sminkelnem magam, mert csak megsülne az arcom. Utolsó simítások után már indultam is a villa előtti partszakaszra, ahol már vártak a többiek. Ahogy kiértem a levegőre, kellemes levegő csapott meg, felfrissített egy pillanat alatt, csak arra kellett figyelnem nehogy ruhám alja kicsit magasabbra emelkedjen, de szerencsére volt elég súly rajt hála a flittereknek. A parton egy kisebb sátrat húztak fel, melynek nem volt oldala, és pálmalevéllel díszítették mindenhol, igazi mediterrán hangulatú volt, hatalmas ülőgarnitúra szettek helyezkedtek el alatta, köztük pedig kis dohányzó asztalok, a sátor oldalában a bár, és az előre elkészített tengeri ételek kaptak helyet. Kellemes zene szólt, nem túl hangosan, de élvezhető volt, főleg, hogy fiatalos populáris zenék voltak. Herold és Susan az egyik fotelben ültek, szemben velük pedig Alex és a kis menyasszonya foglalt helyet, háttal nekem. A fiúk és a haverjuk egy másik boxban ült. Amint „apám" meglátott, azonnal felugrott és felém sétált.