Beépülve

11. Lecke

Alex szemszöge

Végre sikerült megszereznem a kulcsot Nate szobájához, el se hiszem, hogy a takarítónő annyira ostoba, hogy őrizetlenül hagyja éjszakára a kulcsokat a cselédszoba bejárata melletti rejtett rekeszbe akasztva, barom, mindenki ott keresné először. Nem számít, le akarom tudni ezt a dolgot és a lehető legkevesebb időt tölteni Sashával, mert rohadtul idegesít a jelenléte. Feszülté tesz, hogy itt van, ismerem, tudom, hogy egy idióta, hamar elveszíti a fejét és a nagy szája miatt, félek, minden borul, amit öt év alatt felépítettem. Blunt az a vén fószer nem bírt magával és be kellett újra szerveznie. Tudta nagyon jól, hogy direkt vállaltam el ezt a melót, senkihez sem akartam közel kerülni, Rose nagynénit se akartam veszélybe sodorni azzal, hogy Angliai bevetéseket vállalok, egyre többen ismerték az arcom, így a hozzám közel állókat veszélybe sodortam volna. Francba, mit kezdjek egy ilyen lánnyal, mint Sasha? Mindent tudok róla, mert igaz, hogy ott hagytam Őt, de sokszor utána néztem, mit csinál, hogy él. Elégedett voltam, mikor láttam, hogy felnőtt, egyetemre jár és nem depressziós a régi káros hatások miatt, amik érték. Elkell ismernem, hogy élőben teljesen más, mint azon a pár képen, amiket láttam róla az adatbázisban, valahogy sugárzik, határozott és vonzó lett, mégsem hagyta el azt az irritáló szokását, hogy ész nélkül beszél, és nyíltan féltékenykedik. Tartok tőle, hogy hamar magára fogja valamelyik fiút haragítani, és annak nagyon nem örülnék, mert könnyen kicsinálhatják a törékeny kis lelkivilágát. Gondolataimba elmerülve fordultam be a boltív alatt és láttam Sashát, ahogy Ryan ajtaja előtt topog, majd nyúl a kilincsért. Nekem sem kellett több, azonnal oda ugrottam és nagyot rántva bal karján, eltávolítottam az ajtó közeléből. Szinte azonnal megfordult, bár mintha megszédült volna, mégis rám nézett. Szorosan tartottam karját, majd elkezdtem húzni a szobája felé. Természetesen túl szép lett volna, ha hagyja magát, de hát persze, ez Sasha Tailor, soha semmi se túl egyszerű vele kapcsolatban. Rángatózott, csapkodott, meg is rúgott egyszer, de szerencsére nem sikítozott, talán tudta, hogy azzal magát is bajba sodorná, mégse lehet annyira ostoba, mint régen. Benyitottam a szobába, majd magam mellett lendítettem előre a lányt, aki a szoba közepéig bukdácsolt, majd nemrég szabadult karját markolászva, dühösen nézett rám. Becsuktam az ajtót magam mögött, felkapcsoltam a villanyt, ami az egész szobát fénybe borította. Én felvoltam készülve a hírtelen jött fényre, de a velem szemben álló kis méregzsák már kevésbé.

- Bassza meg, mi a szar van már? Mit rángatsz engem? Hogy képzeled?! – kérdezte dühösen, egyre erősödő hangon, miközben szemét dörzsölte.

- Ne hangoskodj! – fogtam be száját hírtelen, mire összerándult, hisz pillanatok alatt értem oda hozzá. Szemei kikerekedtek, majd elütötte kezemet arcától.

- Esküszöm, ha még egyszer hozzám érsz, elintézem, hogy Herold kinyírjon. Normális vagy? Baszki rendesen fáj a karom, idióta állat – morogta, miközben karját szorongatta.

- Mit terveztél tenni Ryan szobája előtt? Elmentek otthonról? Hajnali kettő van és te be akartál menni Tessa mostoha bátyjához – karjaimat keresztbevontam magam előtt és vártam a választ.

- Az Ryan szobája volt? Fenébe... akkor én most megyek és köszönök Nate-nek. Ha megbocsájtasz – indult el újra a kijárat felé, mintha ott se lennék. Sóhajtottam egyet és az ajtó elé léptem, meggátolva a távozásban. – Állj félre, addig, amíg ilyen rohadt kedves vagyok – morogta, mélyen szemembe nézett, szinte ölni tudott volna azzal a tekintettel, méreg zöld szemei csak úgy szórták a szikrákat, de nem igazán hatott meg.

- Elmondod, hogy mi történt? Pár órája hagytalak itt, akkor minden rendben volt és...– kezdtem el a kérdezést, de láttam, hogy már nyúl is a kilincsért kicsit se foglalkozva azzal, hogy az ajtóban állok, meg van őrülve? Megragadtam csuklóját, ami vékonyabb volt, mint amire emlékeztem közelebb rántottam magamhoz és szabad kezemmel arcát felém fordítottam. – Fejezd be, mi az isten van veled? Olyan vagy mint egy veszett kutya. Ne bosszants fel, és szépen mond el, hogy mi történt – mondtam kicsit komolyabban, mire éreztem, hogy kicsit újra összerezzent. Arcát megpróbálta elfordítani, de nem hagytam neki, erősen szorítottam állánál. Ekkor éreztem meg a cigi és bor szagot.