Beépülve

20. Apa

Akárhogy próbáltam, nem sikerült elaludnom. Zakatolt a szívem, elmémben millió gondolat száguldott, és egyik sem volt valami kellemes. Sokszor kerültem életveszélyes helyzetbe korábban, de mindig volt mellettem egy társ, akire számíthattam. Jelen esetben tök egyedül vagyok, és telefonálni se telefonálhatok, mert be vagyok tojva, hogy ezek az elmebetegek még a hívásaimat is ellenőrzik. Ha most felhívom Alexet, hogy megpróbáltak megölni és, hogy mocskos gyilkos állatokkal vagyok bezárva, nem tudhatom, hogy drága menyasszonya meghallja-e, vagy gyanús lenne-e, túl veszélyes egy telefonhívás most. Meg kell várnom Alexet és addig lapítok.

Órákig vergődtem az ágyamban, mire felpattantam. Rá néztem a falon lógó kis órára, mely hajnali 1 órát mutatott. A táskámhoz sétáltam, amibe eldugtam indulás előtt egy doboz cigit, felnyitottam a dobozt és elképzeltem, ahogy drága társam épp leszidja a fejem, hogy megint bajba keverem maga. Nem érdekel, ez az egy dolog, ami jelenleg meg tud nyugtatni, amúgy sem dohányzok túl sokat, főleg mostanában. Vékonyka hálóingemre felkaptam a számomra kikészített kis selyem köntöst, lazán megkötöttem azt, és kisétáltam a teraszomra. A szellő kellemesen fújt, az idő kicsit enyhébb volt, mint napközben, a közeli szigetekről apró fények köszöntek vissza. Csodálatos látványt nyújtott, mégis tekintetem oda tévedt, ahol pár órája Tom feküdt holtan. Összeszorítottam szemeim és próbáltam elűzni a szörnyű képeket elmémből. Herold biztos, hogy elmebeteg és a Kim testvérek is, szörnyetegek. Számhoz emeltem a szál cigarettát, majd kattant az öngyújtóm, de mielőtt meggyújtottam volna, zajt hallottam a teraszom mellől. Odapillantottam, Herold nézett  rám, szintén cigivel a kezében, egy pillanatra az ütő is megállt bennem. Farkas szemet néztem az „apámmal", Alex kérte, hogy ne cigizzek, erre pont előtte majdnem sikerült.

- Tessa! Gyere ide, de most azonnal! – mondta határozottan, mégis halkan, nehogy felrázza az egész házat. Úristen, most mi lesz? Megfog ütni? Vagy megöl? Hezitáltam, mire újra szólt. – Gyere már! – nem tétováztam, nem akartam a saját helyzetemen rontani ezért sebesen felkaptam papucsomat és át rohantam az Ő hálókörzetéhez tartozó teraszára, cigimet mélyen a köntösöm zsebébe rejtettem. Herold dühösen pillantotta meg lényem, amint látóterébe értem, és a vele szemben lévő kerti fotel felé biccentett, ezzel jelezve, hogy üljek le, de azonnal. Kettőnk között egy kis asztal volt, amin egy üveg ital volt és két pohár. Kissé feszengve, de próbáltam elhelyezkedni a kényelmes ülőhelyen, majd a velem szemben ülőre pillantottam.

- Szerinted miért hívtalak át? – törte meg a csendet, mire kissé meg ugrottam.

- Fogalmam sincs – válaszoltam félve, bár tudtam, hogy bizony atyai lebaszás következik most.

- Tehát édes lányom, hallottam, hogy otthon meglátogattad a boros pincémet méghozzá egyedül, mindezek mellett még dohányzol is, amiről nem tudtam – előre dőlt és zsebébe nyúlt, majd kivett egy doboz cigit belőle, kirakta az asztalra, rám nézett és folytatta. – Én is dohányzok, nagyon régóta, és hidd el, amíg még fiatal vagy addig próbáld meg letenni, mert egy idő után lehetetlen, nem vagyok szent, és nem is foglak megdorgálni ezért, de ha legközelebb szeretnél inni egy pohár bort és elszívni egy szál cigit szólj már nekem is! Jó lenne egy apa-lánya beszélgetést megejteni egy finom pohár bor társaságában – az elhangzottaktól köpni-nyelni nem tudtam. Most ez egy nagyon kedves fejmosás volt, vagy egy invitálás ivásra? A következő mozdulatával már tekerte is le a kupakot az italról majd mindkét pohárba töltött, egyiket elém tolta, másikat kezébe vette, és felém emelte. Koccintani akar? Egyáltalán mi ez? Meg akar mérgezni? kissé remegő kezekkel, de megemeltem a poharat és koccintottam vele. Ő nagyot kortyolt, Én csak úgy tettem mintha innék, az illata és színe alapján whiskyt tartalmazott a poharam. – Nyugodtam gyújts rá, engedd el magad, tényleg szeretném, ha jó lenne a kapcsolatunk, szeretnélek megismerni Tessa. – oké, akkor előveszem a cuki énemet, és beszélgetek vele, elmesélem a betanult történeteket, és máris közelebb kerülök hozzá. Kaptam az alkalmon, elővettem a cigimet és gondolkozás nélkül meggyújtottam.

- Köszönöm – emeltem poharam felé és kortyoltam egyet Én is, de most tényleg. Az erős ital marta a torkom, mégis kellemes melegséggel töltött el.

- Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon sajnálom, ami veled történt. Felelősnek érzem magam, és dühös vagyok, bele se merek gondolni mi történt volna, ha Nathaniel nem lát meg – szemébe néztem, őszinte aggodalom örvénylett tekintetében.

- Szerencsére ott volt Nate, és kutya bajom, látod? – húztam ki magam és mosolyodtam el biztatóan. Herold arca is kicsit enyhült, éreztetni akartam vele, hogy nem hibáztatom. Azt akarom, hogy megbízzon bennem és kedveljen, mert ezzel biztonságban tudhatom magam.

Az elkövetkezendő órában rengeteget beszélgettünk, nevettünk és megtanított füsttel karikát fújni, ami elég abszurd apa-lánya dolog, hisz a legtöbb apa biciklizni vagy úszni tanítja a gyereket, hát mi kicsit másképp működünk. Ha azt nem veszem figyelembe, hogy az „apám" egy maffiózó, egész kellemes személyiség, vidám és kedves. Komolyan érdekli, hogy ki az a Tessa és, hogy mit csinált eddig. Minden egyes szavam szinte itta, rengeteg kérdése volt, amikre sokszor a saját életemből merítettem a válaszokat. Láttam, hogy már eléggé be van csiccsentve, ezért ki kellett belőle szednem egy két dolgot, főleg, hogy ilyen jól alakult a beszélgetésünk. Épp kérdezni akartam valami komolyabbat, mikor teljesen váratlanul megszólalt.

- Tom...az a marha, remélem egy életre megtanulta, hogy a családomra vigyáznia kell! – nézte az óceánt, arca fáradt és sajnálattal teli volt.

- Mi történt vele? – kérdeztem ártatlanul.

- Ne aggódj semmi komoly, csak tudatosítani akartam vele, hogy ha legközelebb vízbe megy figyeljen jobban, remélem megjegyezte – nézett kedvesen rám. Mi van? Ez meg miről beszél? Kinyírták Tomot...úgy beszél róla, mintha még élne, itt valami nem stimmel.

- Apa – a megnevezésre rám kapta tekintetét újra, láttam, hogy jól esik neki – Tom...

- Tessa, hát te miért nem alszol? – szakított félbe egy mély hang kinek tulajdonosától a nem létező szőr is felállt a hátamon.