Sasha Tailor túlélő. Egy hét évvel ezelőtti traumát próbál feldolgozni, amit az MI6 miatt kellett átélnie. Felnőtt nő ként újra kell találkoznia az ügynökséggel, ezzel együtt talán rég nem látott társával is, de rá kell jönnie, hogy újra csak csalin...
Az út további részében csöndben ültünk, és a tájat csodáltam, gyönyörű, egzotikus növények szegélyzeték az utat, ami feltűnt, hogy nagyon kevés a ház a szigeten, azok is olyanok voltak, hogy már azért is fizetni kéne, ha ránéz az ember. Gondolom, Herold kiadja a szigetet másoknak is, így azért lehet élni. Amint megérkeztünk a saját villánkhoz nem is csodálkoztam azon, ami elém tárult. Csodálatos villa közvetlen a parton, modern és letisztult. Amint megállt az autó, újra remegés lett úrrá rajtam, szinte vacogtam, tudtam, hogy ez a pár nap nem lesz gyalog galopp, de mindent meg kell tennem azért, hogy kibírjam ezt az egész „családi vakációt". Nate nagyon gyorsan pattant ki mellőlem meg is lepődtem, majd a következő tettén még jobban. A fiú az ajtómhoz rohant és kinyitotta azt, a sofőr kissé meglepődött, hisz megelőzte Őt is. A hírtelen napfény miatt hunyorognom kellett, nem láttam jól az arcát, de meg mernék esküdni, hogy mosolygott. Kiszálltam a járműből majd megpillantottam közvetlen mellettünk Heroldot és a többieket, akik büszkén figyelték a kisebbik Kim fiú kedves gesztusát. Mindent értek... ez az egész csak színjáték, így próbálja magát vissza édesgetni „apám" kegyeibe, és ahogy látom sikerül is neki.
- Remélem jó volt az utatok, mi nagyon jól szórakoztunk - veregette hátba a mellettem álló fiút Herold, meglepően felszabadult volt.
- Herold! Szerintem az Ő autójukban nem volt rejtett rekesz a kis flaskáknak – nevetett Ryan miközben elhaladt dühös anyja mellett. Szóval ezért ilyen felszabadultak ezek ketten, iszogattak útközben, de jó is nekik, Én meg halálra untam magam ezzel a jégszoborral.
- Kellemesen telt a mi utunk, sikerült kicsit beszélgetni Tessával – Nate hangja kedvesen csengett, mikor rám nézett szemei kedvesen csillogtak. Hohoho....nem kis pályás a srác, Oscart neki!
- Igen? Örülök, hogy jól kijöttök, tegnapi nap után féltem, hogy rossz lesz a kapcsolat kettőtök közt, de látom, hogy felül tudtatok kerekedni ezen az egészen – indult el Herold a villa felé, és büszkén nézte kis „családját". Amint hátat fordított nekünk tekintetem azonnal a mellettem állóra emeltem, kinek arca visszatért a jól megszokott flegma stílusba. Felhúztam szemöldököm, és épp kezdtem volna a kis mondani valóm, mire csak leintett és ott hagyott. Mi a...? Nem elég, hogy erőszakos, de felsőbbrendűnek is érzi magát a kis pöcs. Kezdek kicsit kiborulni rá, lehet, hogy a következő haláleset áldozata Ő lesz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amint beléptem a villába meglepően kis létszámú személyzet várt minket, összesen hárman voltak, egy szakács és két szobalány. Meghajoltak, köszöntöttek minket, meg kell szoknom ezt a hajolgatást, ez ilyen ázsiai dolog lehet. Az egyik szobalány mellém lépett, mélyen meghajolt, nem nézett a szemembe.
- Kisasszony kérem, kövessen, meg mutatom a szobáját – követtem szépen csöndesen, egészen a szobámig. Hatalmas volt és természetesen óceánra néző ablakokkal rendelkezett a szoba. Behozták a bőröndömet és már vetődtem is le az ágyra, amint magamra hagyott a szobalány, kinek nevét nem is tudom. Szét terültem a hatalmas ágyon, miből kellemes öblítő illat áradt, minden csillogott villogott, kellemes melegség töltött el a szoba hangulata miatt. Arcom párnámba temettem és próbáltam össze szedni a gondolataimat, az elmúlt napok rohanása miatt még gondolkodni se tudtam. A szüleimre és barátaimra gondoltam, igaz csak pár napja jöttem el, mégsem hívott senki, bízom benne, hogy anyuék jól vannak, és az a mocskos Blunt betartotta az ígéretét. Legbelül mindig is tudtam, hogy nem teljesen legális a munkájuk, de soha nem törődtem vele, ritkán vagyok velük, mégis szeretem őket és ez fordítva is így van. Csak miattuk vállaltam el ezt az egészet. Jó lenne egyszer velük is eljönni ide, apának biztos tetszene az óceán, anya imádna sütkérezni a napon. Valamiért a gondolatuktól összeszűkült a gyomrom és erős hiányt éreztem egy hatalmas ölelésre. Össze gyűrtem takarómat és ölelgetni kezdtem, kézzel-lábbal kapaszkodtam a puha anyagba. Szerettem volna feltöltődni lelkileg. Csukott szemmel, mosolyogva ölelgettem a takarót, és elképzeltem, hogy most épp mindenkit ölelek, akit szeretek.
- Aranyos – hallatszott Ryan hangja az ajtóm irányából, melyre szemeim azonnal kipattantak. A fiú az ajtómban támaszkodott és karba tett kézzel bámulta lényem.
- Ryan...te mit keresel itt? Kopogásról hallottál már? – engedtem el takarómat és felültem az ágyon.
- Nemsokára szervírozva lesz az ebéd, de mivel a személyzet létszáma alacsony engem küldtek, hogy szóljak, és milyen jó döntés volt. Legalább láttam azt az arcodat, amit eddig még nem. Nem vagy te olyan kemény, szeretnél egy ölelést? – jött az ágyamhoz szét tárt karokkal. Éreztem a gúnyt szavai mögött, ezért csak felhúztam szemöldököm.
- Örülök, hogy jól szórakozol, most már elmehetsz – biccentettem fejemmel az ajtó irányába.
- Régen rossz lenne, ha követném az utasításaidat hugi – ült le mellém, mire azonnal odébb ugrottam. – Na, mesélj csak, hiányzik anyukád? – nézett a szemembe, de tudtam, éreztem, hogy nem őszinte ez az egész.
- Ryan, mit keresel itt? Te is fenyegetni akarsz? – kérdeztem nyugodtan tőle.
- Is? – meglepődött, majd mintha meg értette volna halkan kuncogni kezdett. – Nate nem bírt magával mi? Revansot vett a tegnapi miatt, jellemző rá. – tekintete csuklómra tévedt, ami még mindig vörös volt – Ejnye, ez a fiú, nem tudja, hogy hogy kell bánni egy lánnyal – nézett újra a szemembe. – Nekem nem célom meg félemlíteni téged, szeretnék jóba lenni veled, Herold lánya vagy, akár tetszik akár nem. Nate még gyerek és nehezen viseli, ha valaki ujjat húz vele.
- Feltűnt – morogtam halkan. A fiú mosolyra húzta ajkait, majd felállt.
- Szeretnénk elmenni búvárkodni délután, csatlakozol? Ígérem jó lesz – nyújtotta kezét kedvesen felém. Búvárkodás? Imádom... mindig is nagy álmom volt ilyen csodás helyen felfedezni a vízi élővilágot. Mégis ahogy a fiú kezére néztem elfogott egy nagyon furcsa érzés, biztos elakarok menni velük? Vacillálásom közben Ryan már nyúlt is gyengéden a kezemért és felhúzott az ágyról, ezzel kirángatva engem gondolataimból. Közel voltam hozzá, megint. Vele valamiért mindig ilyen helyzetbe kerülök. Mély barna szeme fürkészte a tekintetem.
- Benne vagyok – szólaltam meg hirtelen, és elhúztam a kezem tőle. Szemei kedvesen csillogtak, majd hajamba simított, ami nem kicsit lepett meg.
- Jó döntés hugi – mondta, majd magamra hagyott. Meg simogatott, mint egy kis állatot, lekezelő mégis kedves, nem tudom hova rakni ezt az egészet Ryannel. Az biztos, hogy sokkal udvariasabb és kedvesebb, mint testvére.
Gyorsan átöltöztem és a két fiú személyiségén gondolkoztam, valami nem stimmel, annyira különbözőek. Magamra kaptam egy kellemes nyári ruhát, és az étkezőbe sétáltam. Szerencsére az ebéd zavartalanul zajlott, tökéletes család módjára beszélgettünk, és ettünk. Miután mindenki befejezte vissza vonultam a szobámba, elő halásztam a fürdőruhámat és készülődtem a búvárkodásra, annyira izgatott vagyok! Félre rakom azt, hogy ennyi seggfej vesz körül és élvezni fogom ezt a nyaralást!
