Beépülve

12. Kutakodás

Kopogtatásra keltem, majd választ se várva, nyílt is az ajtó. Szemeimet nagy nehezen sikerült kinyitnom, láttam, ahogy Aliz sündörög a szobámba, majd elhúzta a sötétítőket, így a nap sugarai konkrétan megvakítottak. Halk káromkodás közben fejemre húztam a párnám és próbáltam tovább aludni. Pillanatok múlva hasított belém, hogy én Tessa vagyok. Kipattantak szemeim, majd hirtelen felültem, kicsit meg is szédültem. A szobalányom ijedten kapta felém tekintetét, és közelebb jött hozzám.

-          Jó reggelt Tessa! – köszönt mosolyogva, bár láttam, hogy nagyon erőlteti ezt a dolgot. Rá emeltem tekintetem, arca picit piros volt, de sikerült szépen elfednie alapozóval a csúnyább foltokat.

-          Ne aggódj, nem fogok senkinek szólni a tegnapi miatt, nem kell megfeszülnöd. De megígérem, hogy semmi bajod nem fog esni miattam – mosolyogtam rá kedvesen, láttam a megkönnyebbülést rajta, most már őszinte volt a mosolya. – Mennyi az idő? – kérdeztem unottan miközben ki másztam az ágyamból, hajam még nedves volt picit, ami nem volt valami kellemes érzés mikor fedetlen vállamra borult. Újra eszembe jutott a tegnap este.

-          Kilenc óra múlt nemrég. A család már korán megreggelizett, elakartak búcsúzni Herold úrtól, mielőtt elutazik. – mondta miközben szedte ruháimat a fürdőszoba padlójáról, természetesen még mindig csurom víz volt mindegyik. Furcsán nézett rám, amit meg is értek.

-          Próbáltam kimosni, de meguntam és ott hagytam, van vele valami baj? – kérdeztem flegmán, holott tudtam, biztos bolondnak néz.

-          Természetesen nem baj, de egész nyugodtan hagyd csak rám a ruhák, illetve a szobád tisztán tartását, ezért is vagyok a szobalányod – mosolygott, majd elkezdte csavarni a vizet ruháimból.

-          Tudsz valamit a görcs ikrekről? Terveznek valamit? Számítsak arra, hogy hátba döfnek késsel? – kérdeztem nyugodtan, mire megfagyott szegény lány.

-          Hogy mondhat ilyet? Hiszen testvérek, nem fogják magát bántani...

-          Engem nem, de aki a közelemben van azt igen mi? – gúnyolódtam a tegnap estére utalva.

-          Sajnálom, nem szabadott volna megtudnia, de Will nem bírta magában tartani és ezért nagyon sajnálom, tényleg saj...

-          Elég legyen! Ne mond még egyszer, hogy sajnálod, unalmas. Mellesleg nem tettél semmit, de ha még egy ilyen van és nem szólsz azonnal kirúgatlak téged és Willt is, megértetted? – léptem be a fürdőbe, fali tükörbe szemügyre vettem magam. Ahhoz képest, hogy milyen izgalmas éjszaka van mögöttem egész jó színben voltam. Gyomrom összerándult a gondolattól, hogy Alex már nincs itt, majd eszembe jutott, hogy van egy küldetésem, méghozzá annak a szemétnek a szobájába kell bemennem. – Nate a szobájában van? - kérdeztem hirtelen a szobalányt.

-          Lent van az udvaron Ryannal együtt készülnek elmenni valahova. - válaszolta, majd belém hasított, hogy ez egy nagyon jó alkalom átnézni a szobáját, hátha itthon hagyta a notebookját.

-          Aliz most hagyj magamra, szeretnék egyedül lenni – utasítottam.

-          De a reggeli...

-          Majd eszek később, menj! – mordultam rá, már ott sem volt, vitte magával vizes ruháimat. Megmostam az arcom és összeszedtem minden bátorságom a mai akciómhoz. Szűk, kék farmer és egy egyszerű fehér póló volt a választásom, mivel tornacipőm csurom víz volt, és apám valahogy nem rakott a 100 darab magas sarkú közé egyet sem, ezért belebújtam egy fekete tutyiba, ami még kényelmesnek bizonyult. Be kell szereztetnem egy cipőt, basszus milliárdos vagyok. Fogtam a kulcsot, ami a fiókomban volt az adathordozóval együtt és farzsebembe rejtettem azokat.  Nem szórakoztam, kinyitottam az ajtómat, gyorsan körbe néztem, sehol senki, elindultam drága bátyám ajtaja felé. Szerencsére megjegyeztem, hogy tegnap nem jó ajtót akartam betörni. Először kopogtam, semmi válasz, lenyomtam a kilincset, be volt zárva. Őszintén a pulzusom az egekben volt, szívverésem majdnem megsüketített. Körbe néztem újra, senkit nem láttam, elővettem a kulcsot, és már kattant is a zár. Bent voltam, amilyen gyorsan csak lehetett becsuktam az ajtót és háttal nekidőltem. Azt megtanultam az első bevetésemen, hogy nem szabad lassúnak lenni és hezitálni. Kifújtam a bent tartott levegőt, magamra zártam az ajtót és mikor sikerült megnyugodnom körbe néztem. Szürke falak, fekete bútorok, makulátlan tisztaság és rend. Mindenből a legmodernebb, mondanom se kell, az egész szobába nagyon erős intenzív férfi parfüm illat terjengett. Ezt az illatot tudtam párosítani a „bátyámmal". A szobából nyílt egy fürdő, gardrób és egy dolgozó szoba. Azonnal a dolgozó szobába vettem az irányt. A hatalmas íróasztalon ott volt a notebook, éljen! Felnyitottam a méregdrága készüléket és bekapcsoltam azt.