Beépülve

10. Csak egy pohár bort akartam!

Akárhogy is próbáltam nem sikerült álomba ringatnom magam, erős késztetést éreztem egy jó pohár bor és egy szál cigi társaságához. Nem igazan tanultam Tessa rossz szokásairól, ezért fogalmam sincs, hogy lehet-e ezeket a „jó" szokásaimat nyíltan véghez vinni, ezért vártam, míg minden kinti zaj elcsendesül, és bíztam benne, hogy a személyzeten kívül mindenki nyugovóra tért. Szép lassan kimásztam túl méretes ágyamból és magamra kaptam szürke melegítő alsómat, pántos háló felsőmet pedig egy fekete kapucnis pulóverrel takartam el, melynek zsebébe a doboz cigit és az epres öngyújtómat tettem. Gyorsan felkaptam fekete tornacipőmet és a lehető leghalkabban kinyitottam a szobám ajtaját. A zár hangos kattanása ketté szelte a helyiségben tartózkodó félelmetes csöndet, kicsit meg is rándult a vállam, megálltam lenyomtam újra a kilincset és szép lassan kikukucskáltam a résnyire nyitott ajtómon. Az előtérben elhelyezett kandallóban már csak pislákolt a tűz, de így is adott egy kellemes sárgás fényt az egész térnek, így körbe tudtam nézni, sehol senki! Oké akkor nyomás. Nem akartam sokat szerencsétlenkedni és sok időt a szobámon kívül tölteni csak a konyhát kerestem és egy nyugodt helyet kint, ahol pár percre kicsit élvezhetem a magányt. Nem érzem magam függőnek, de egy ilyen „kellemes" nap után igazán kijár nekem a lazítás. Halkan lépegettem a folyosón, ami kellemesen ki volt világítva és imádkoztam, hogy senkivel ne kelljen összefutnom, de pillanatokon belül lépteket hallottam és már le is buktam. Szembe jött velem egy fehér chefkabátos gömbölyded férfi, kedves arccal közeledett felém, mintha ismert volna.

- Kisasszony, maga mit keres itt ilyen késői órán? – kérdezte hangosan, mire mutatóujjam a saját szám elé raktam, ezzel kérve Őt a csendre.

- Kérem, ne kiabáljon! - suttogtam, mire óvatosan bólintott – Csak nem tudtam aludni, és őszintén a konyhát keresem, megéheztem – hazudtam, mire a férfi mosolyogni kezdett.

- Én Leonard vagyok a fő chef ebben a házban. Kérem, mondja meg, hogy mit enne és én már el is készítem Önnek.

- Nem kell! Csak mondja meg merre találom a konyhát, nem kell elkészíteni semmit, hisz magának már rég pihennie kéne Leonard, vagyok már elég nagy ahhoz, hogy egy szelet kenyeret megkenjek – erőltettem mosolyt az arcomra, mire elkomorodott, aztán eszembe jutott, hogy itt én parancsolok – Leonard, ha azt mondom, hogy nem akkor nem, megértette? Mutassa meg, hogy merre van a helyiség és már mehet is aludni! – mondtam határozottan, sajnáltam a férfit, nagyon kedvesnek tűnt, de nem fogok könyörögni senkinek, mégiscsak egy nagy személy vagyok ebben a házban.

- Értettem, elnézést kérek Tessa kisasszony, kérem! A folyosó végén talál egy lépcsőt, azon lemegy és egyből balra lesz egy hatalmas ajtó, ott találja a konyhát, fogyasszon bátran mindent, amit talál, és ha segítségre lenne szüksége, a falon talál egy telefont, hívjon fel, mellé lesznek írva a telefonszámok – mosolygott kedvesen, mire megveregettem a vállát.

- Mi ma nem találkoztunk, rendben? – kérdeztem és picit megszorítottam a vállát.

- Értettem! Akkor jó éjt, kisasszony – nyelt egy nagyot és már ott sem volt, gyorsan szedte apró lábait.

Egy percig néztem távolodó alakját, és kifújtam a bent tartott levegőt. Oké megkeressük a konyhát, most már minden rendben lesz. Követtem az útvonalat, amit a chef mondott és benyitottam a konyhába, felkapcsoltam a lámpákat. Hatalmas volt, inkább üzemi konyhának mondanám, semmi barátságos nem volt benne, fehér falak, króm dolgozó felületek, tisztaság, sehol egy morzsa vagy paca. Körbe néztem és láttam egy ajtót, benyitottam, egy kisebb helyiségbe vezetett, ahol lefelé vezetett egy szűk lépcsősor. Lesétáltam a lépcsőn és egy pincébe értem. Hatalmas hordók mindenhol, jellegzetes pince szag csapta meg az orrom, mégis hatalmas volt a tisztaság. Ameddig a szem ellátott hordók és palackozott  borok sorakoztak, néhol egy kis asztalszékekkel. Pince falai téglából voltak, ahogy a padlózat is. Szép volt nagyon, valahogy úgy éreztem, hogy minden egyes téglának meg van a maga kis története, voltak régebbi és újabb darabok is. Szemben velem egy bárpult volt, bárszékekkel és töménytelen mennyiségű rövid itallal. Nem vagyok híve a rövid italnak és én csak egy pohár borért jöttem, úgyhogy közelebbről megvizsgáltam a bor tartó szekrényt, ahol sorakoztak a jobbnál jobb borok. Száraz fehér, gyöngyöző bor, tökéletes, kerestem a bárpultban egy boros poharat és már töltöttem is a bort, szerencsére nem parafa dugós üveget választottam, hanem egyszerű csavarost, imádom ezeket. Kiöntöttem a bort, vissza csavartam a kupakját és visszahelyeztem, mintha mi sem történt volna. Olyan kellemes gyümölcsös illata volt, mintha szőlőlevet öntöttem volna ki, boldogan elindultam a borocskámmal felfelé a lépcsőn, de ekkor halk motoszkálást hallottam a pince másik végéből. Félhomály volt, és elég messze volt a hang forrása, de biztos voltam benne, hogy valaki van itt rajtam kívül. Kortyoltam egy nagyot az italból, majd leraktam a bárpultra a maradékot és elindultam a hang irányába. Nem féltem, mivel tudtam, hogy én vagyok itt a Jani, ezért bárki is az, nem bánthat. Lebuktam a hordók mögé és úgy közelítettem meg a hang forrásának helyét. Újabb puffanás hallatszott, de ezután egy halk nyögés társult hozzá. Kicsit elgondolkodtam, hogy lehet, nem kellene beleütnöm a dolgom, hátha a személyzet szerelmes párjai járnak ide, rosszalkodni, de őszintén eszméletlenül kíváncsi természet vagyok, és nem jellemző rám, hogy annyiban hagyom a dolgokat. Közeledtem és a hordók között megpillantottam két alakot, az egyik a földön feküdt a másik mellette állt. Nem voltam benne biztos, de alkatilag az álló személy egy srác lehetett, viszont a földön fekvő törékeny nőnek tűnt. A férfi felrángatta a nőt és egy hatalmas pofont kevert le neki, újra a földre esett és hallottam, ahogy szipog, de nem mer megszólalni. Nekem se kellett több, azonnal felálltam és megindultam feléjük. Utálom az erőszakot, köszönhető drága Ridernek... meg ízlelhettem közelről is jó párszor évekkel ezelőtt. Épp emelte fel újra a nőt, mikor oda értem, és egy hatalmasat löktem rajta, majd a sértett fél újra a földre esett. Ekkor vettem észre, hogy Aliz rogyott össze mellettem, arca piros volt, szája vérzett. A szobalányom! Mi a...? Elborult az agyam, és még a boromat se ittam meg! Felnéztem az előttem tornyosuló állatra. Magas izmos srác volt, fekete haja szemébe lógott, eltakarva sötét szinte fekete szemeit, bőre barna árnyalatú és makulátlan volt. Láttam a meglepettséget arcán, amit kihasználtam és hatalmas pofont kevertem le neki. Oldalra fordította fejét, majd visszanézett rám, de nem nézett a szemembe.