The Truth Untold | Lucas ff. ✔

The Beginning

Jelenleg egy padon ülök a város közepén és nézem a csillagokat, az életen filozofálgatok és közben csak pörögnek a gondolatok a fejemben.
A kezemben egy üveg bor nyugszik, amit aznap bánatomból kezdtem meg a hotelszobámban.
A szél fúj, de nem annyira, hogy engem is magával vigyen. A csillagok ragyognak a sötétkék égen, én pedig még mindig magányosan ülök itt.
Amikor a csillagok figyelése elindított egy végtelen gondolatot a fejemben annyira elvonta a figyelmemet, hogy nem vettem észre, hogy valaki leült mellém. - Megkérdezhetem mit csinál egy fiatal hölgy az utcán ilyenkor? - hirtelen összerezzentem, a tudtától, hogy észre sem vettem egy másik embert leülni mellém. Az első reflexem az volt, hogy lecsekkoljam a kinézetét. Végül sikerült megállapítanom, a maradék józan eszemmel, hogy ez bizony nem egy krípi 40 éves. Kellemes csalódásomra egy körülbelül velem egykorú fiatal férfi ült le mellém és megjegyzem nem volt csúnya, sőt inkább nagyon is jóképű volt. Azonban még ő is lehet veszélyes, akár egy trükk a családom felől. Ezért résen kellett lennem ... Azaz kellett volna, hát igen volt már bennem pár korty bor.
- Tudod, ez a kérdés eléggé személyes, ha bele gondolsz! -mondtam neki egy nyugodt hangsúllyal. Aztán folytattam tovább a mondanivalómat. - Miért kérdeznéd meg egy embertől, hogy mit csinál, hogyha nem is ismerd? Mi van akkor hogyha igazából semmi közöd hozzá? Vagy igazából, hogyha találkozol egy idegennel akkor miért is érdekel, hogy mit csinálnak? Nem tudom ez olyan fura. – Mondtam a fiatalembernek a szépen megcsiszolt mondataimat, amiket az alkohol hozott ki belőlem. Ránéztem és csak annyit láttam, hogy a szája tátva maradt. – Hát igazából- mondta volna a kifogását azonban nekem muszáj volt félbe szakítanom – Amúgy, csak néztem a csillagokat. – mondtam majd kiengedtem egy aranyos kuncogást. – Oh hát, az igazából egy egészen szórakoztató dolog. – mondta egy kicsit zavarodottan. Még részegen is megtudtam mondani, hogy ez a fiú nagyon dögös. Ezen az aranyos gondolaton akaratlanul is elkezdtem nevetni. – Bocsi, sokat ittam. – esett ki a számon. Hirtelen nagyon megalázva éreztem magamat, csak az nem esett le, hogy rothadtul ott volt a markomban egy egész üveg bor. – És ha már téged érdekelt, én is megkérdezném, hogy te mit csinálsz idekint ilyenkor? Tudtommal az ilyen kaszanova fiúcskák bulizgatni járnak és felszedegetik a nőket, vagy éppen keresnek egy prédát, aki nyitott lenne bármire, akármelyik szórakozóhely mosdójában. - csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, pedig még tudtam is, hogy én ezt, holnap annyira meg fogom bánni, hogy ki sem megyek a szobámból. - Szóval szerinted ilyen vagyok? - nézett a szemembe. Ami megint csak beindította a motorokat a számban. -Hát a mai világban ki tudja, az is lehet, hogy egy kém vagy, akár egy álruhás híresség. De! megvannak a lehetőségei annak, hogy te, aki itt ülsz mellettem, titokban egy krumpli vagy! Egy másik bolygóról jöttél és egy ember számára hallhatatlan frekvencián manipulálod az agyamat, hogy egy jóképű fiút lássak. Bármi lehetséges... – mondtam egy sejtelmes hangnemmel. Mintha egy film bevezetőjét olvasnám. - Igazán érdekesen hangzik a gondolat meneted. -jegyezte meg egy kicsi nevetéssel. Végre láttam rajta az emberi viselkedést és nem csak a döbbenetet.
-Kérdésedre válaszolva, a munkám miatt csak most van időm sétálni. - mondta.

-Hát az szar. -vágtám rá nemes egyszerűséggel. - De, neked legalább van munkád.

-Hát igen néha fárasztó, de - innen képszakadás, biztos vagyok benne, hogy folytatta a mondatát, csak sajnos a szemeim már kezdtek leragadni és végül kidőltem.

LUCAS

-. Ahogy meséltem az ismeretlen lánynak, felfigyeltem valaki szuszogására és amikor újra ránéztem már aludt.
Olyan békésen, hogy nem volt szívem felkelteni, de nem is akartam otthagyni a város közepén.
Viszont nem tudtam volna hová vinni ezért, gyengéden elkezdtem bökdösni az ujjammal.

-Hé, Kelj fel ismeretlen nőszemély! - próbáltam felkelteni. Úgy néz ki sikerrel jártam mert motyogott valami olyasmit, hogy:
- Hagyá' má' krumpli! Felkelek én magamtól is, nem kell itt bökdösni. -Olyan részeg volt szegény, hogy alig állt a lábán. - Haza kísérlek mert ilyen állapotban nem jutsz haza épségben. – mondtam majd átkaroltam és elkezdtem vele sétálni. - Hát jó, de vigyél a hotelbe ott van szobám!
-Mutatott rá a hotelre, ahol én is megszálltam. - Nem lehet, hogy rossz ötlet ilyeneket mondani ismeretlen fiúknak? - kérdeztem. Aztán realizáltam, hogy ez nagyon furcsán hangzik és inkább csak reméltem, hogy nem veszi rossz véren.

- Tudod ... valószínűleg igen, és nem is kellene veled beszélgetnem, de már úgy is mindegy. – mondta majd megcsapkodta a hátamat. – aú ?!? – mondtam majd felnevetett.

Elvittem az épülethez és elkísértem a szobájáig.
-Gyere be! -mondta majd a kezével mutogatott a szoba felé betessékelve engem. Besétáltam a hotelszobába, ami majdnem ugyanolyan volt, mint az enyém ezért nem szenteltem neki nagy figyelmet.
-Megkérdezhetem mi a neved te űrutazó krumpli? -dőlt le az ágyára.

-Lucas.

-Oh hát Lucas, az én nevem Luna! - felkuncogott. – Örülök a találkozásnak! - mondta majd elkezdett bekuckózni az ágyába.

- Lucas tudom, hogy nem ismerjük egymást, konkrétan az utcán találkoztunk...-nem tudtam hova akart kilyukadni. - de nem tudom ... nem akarsz olvasni nekem esti mesét? - egy fél perces csend lett – Tudod- megint félbe lettem szakítva.

-Oké úgyis tudtam, hogy nem. -mondta szomorúan majd elkezdtek folyni a könnyek a szeméből. és elfordult a másik irányba.

- Öhhmmm, szerintem aludj csak, holnap már így is ki leszel akadva – mondtam, de igazából azt sem tudtam, hogy emlékezni fog-e valamire belőlem.

-Jó, megértem köszi krumpli, hogy kedves voltál velem, nem minden fiú ilyen kedves mostanság, mint amilyen te vagy.

- Ugyan semmiség! Jó éjszakát!

-Neked is. -mondta, én meg elindultam a saját szobám felé.