The Truth Untold | Lucas ff. ✔

Pillow Fight

Szerencsére nem jött vissza a rémálmom .
Így békésen végig aludtam az éjszakát .
Csak közben elfelejtettem, hogy egy óriás bébivel fekszek egy ágyba . Aki az este folyamán mocorgott mint egy újszülött.
A pozíció amiben most fekszik egyenlő az én lelkiállapotommal ; kicsit kusza és  érthetetlen . De ugyanakkor van benne logika.
Például ki ne szeretne olyan pózban aludni mint egy rohangáló pálcika ember, amit egy másodikos rajzolt.
Nem is beszélve arról ,hogy ha tesz még két pici mozdulatot , rögvest leesek az ágyról.
- Keljél már föl , vagy addig éget a nap ameddig sült krumpli nem lesz belőled.
- Had aludjak még egy kicsit ...- nyammogta .
- Felőlem , nem engem fognak lecseszni hogy késtem.- mondtam majd tett egy hirtelen mozdulatot és én leestem az ágyról.
- Ez fáj te köcsög- kezdtem el ütögetni egy párnával.
- Na azt nem hagyom , hogy legyőzz párna csatába.- Huppant ki az ágyból , és teljes kilátásom volt a kockás felsőtestére .
Elég jól nézett ki nem hazudok.
Amikor folytathatjuk volna a pamut ágyneművel való háborút, Kun kinyitotta az ajtót.
- Keljetek...fel.- törölgette álmosan a szemét.
Látom akkor már fent vagytok . Mingyárt megyünk reggelizni!- Mondta majd ki kis ment.
- Hát ez gyors volt . - Mondtam majd letettem a párnát. De Lucas egyből megragadta ezt a pillanatot és elkezdett csapkodni.
De aztán amikor látta , hogy ideges lettem leállt .
-Na azért , nem életed volna túl ha folytatod .
Tudok am félelmetes is lenni mondtam

Pár percig tartott míg összeszedtük magunkat és lent találkoztunk a többiekkel .

- És ,hogy aludtatok? Egy ágyban? - kérdezte pimaszul Hendery.

- Kösz jól aludtam - válaszoltam , a másik kérdését figyelmen kívül hagyni.

- Hadjad már szegényeket !- szólt rá Kun.
- Biztos nem történt semmi . Amikor benyitottam párna csatáztak mint két kisgyerek.

- Szóval azt mondod olyanok mint a gyerekek.- kérdezte Yangyang.

- Mi is itt vagyunk amúgy . Szólalt fel védelmükre Lucas .
- Kösz, hogy tudattad velük szerintem nem esett volna le nekik.- suttogtam Lucasnak.
- Ez most irónia? - kérdezte.
-értelmezd úgy ahogy akarod .
...

- Mit fogunk ma csinálni ? - kérdeztem Lucast ahogy sétáltunk vissza a szobákba.

- Azt hiszem ma délelőtt várost nézünk, aztán délután lesz a koncert amire persze még egy csomó mindent elő kell készíteni.

- Rendben. Akkor felveszek valami jó kis göncöt és indulhatunk... persze csak a  többiekkel együtt.
- Ezen jót nevetett , valószínűleg tetszik neki ,hogy nem tudom mit  lépjek ilyen szituációban.

Felöltöztem valami laza ruhába Lucas is így tett.
Es amúgy mit akartok megnézni Tokióban?
- Tokiot . - válaszolta röviden tömören.
És valamiért úgy nézett rám mint egy apuka a gyerekére aki éppen leejtette a "legjobb apuka " feliratos bögréjét.
Tehát mérgesen.
- Az úgy azt jól van.- jöttek ki az értelmes szavak a számon.
- Aztán kitört belőle a nevetés .
-Kösz , te is kedves vagy.  Összezavarsz azt ki nevetsz.

🥖