Fifty Shades Of Innocence /Ziall/

Chapter 7

Zayn szemszöge

- Na, most már jobb a lelki békédnek? - kérdeztem Niall-től, miután az utolsó pólót is bedobtam a szennyeses zsákba. Ez minimum két kör mosás lesz.

- Hmmm - dünnyögte orrhangon. Kezdem egy kicsit sajnálni őt. Talán mégsem kellett volna olyan erőset ütnöm. Még most is tiszta vörös a nózija, és olyan, mintha egy kicsit meg is enne dagadva neki. - Ez a minimum, miután eltörted az orromat!

- Nyugi már, nincs is semmi baja. Ha eltört volna, akkor jobban fájna - nyugtatgattam. Igazából magamban próbáltam elnyomni a bűntudatot. Nagyon is bántott a dolog, hogy egy nálam sokkal gyengébbet vertem meg. Nem szokásom a verekedés. Mondjuk megérdemelte, amit kapott, vessen magára. Ha nem kötekedik, akkor nem húzom fel magamat és, ha ő nem üt meg, akkor most nem tartanánk itt.

- Fáj ez eléggé, meg lüktet is - csapott rá mérgesen a párnámra. Kikönyörögte, mint sérült beteg, hogy hagy üljön addig az én ágyamon, még nem szerzek neki új ágyneműt. Természetesen ezt is nekem kell elintéznem, amíg ő úgy tesz, mintha haldokolna. Szerintem már nincs is semmi baja, csak előadja a hattyú halálát, hogy közbe ugráljam. Hát, azt várhatja.

- Ha ennyire szar, akkor menj el orvoshoz - vontam vállat.

- És mit mondjak neki, ha megkérdezi, hogy mi történt, huh? - nézett rám felvont szemöldökkel. - Tudod, bármennyire is utállak, nem vagyok olyan szemét, hogy beköpjelek. Gondolom, nem jönne jól egy igazgatói.

- Kösz. Milyen rendes vagy - motyogtam gúnyosan, miközben megforgattam a szememet. Hátat fordítottam neki, és hozzáláttam az ágyához. Kirángattam a vékony és büdös matrac alól a piszkos lepedőt és a földre hajítottam. A takaróról és a párnáról is lehúztam a huzatot, majd a kezembe vettem őket és az ajtóhoz indultam.

- Hová mész? - szólt utánam Niall. A hangjából mintha kétségbeesés szűrődött volna ki. Azt hittem, hogy örül neki, hogy lelépek.

- Hozok újat - mutattam felé a szennyest. Bólintott, én pedig kiléptem a folyosóra.

Páran jöttek velem szemben, szívélyesen üdvözöltek, és már mentek is tovább. A népszerűség átka. Mindenki jóba akar leni velem. Én viszont rühellem a kamubarátokat, akik csak azért haverkodnak velem, hogy ők is felkerüljenek az iskolaranglétrájának felsőbb fokára. Fogalmam sincs, hogy én hogyan kerültem a menők közé, de mindenesetre rohadtul élvezem. Mindig, mindenhova meghívnak, körbeugrálnak, és a csajok úgy tapadnak rám, mint légy a mézes papírra. Talán csak a kinézetem miatt vagyok ennyire népszerű. A valódi személyiségemet csak pár közeli barátom ismeri igazán. Az iskolában csak annyit tudnak rólam, hogy szeretek focizni és dugni. És ez untig elég, úgy gondolom. Nem szeretném kiteregetni a magánéletemet.

Sóhajtva léptem ki újra a melegbe, és a mosoda felé vettem az irány. Nincs messze, csupán az épület végében van. Ide hordjuk a piszkos ruháinkat, ahol ingyen és bérmentve kimossák.

- Hello Betty! - köszöntem az idős hölgynek, amikor bementem az ajtón.

- Szia! - nézett fel a rám mosolyogva. Az asztalnál ült és rejtvényt fejtett, mint mindig. A tekintete a kezemben lévő kupacra vándorolt, én pedig kínosan elmosolyodtam.

- Ne már, Zayn! Még csak hétfő van! - csóválta a fejét hitetlenkedve.

Hát, igen. Elég sűrűn járok ide. Néha hosszasan el szoktunk beszélgetni, mondhatni, barátok vagyunk az öreglánnyal. Fiatalos a stílusa és a gondolkodása is, kedves asszony.

- Jaj, tudod, hogy megy ez - vontam vállat hanyagul.

- A végén rá fogsz fázni, és a sok összetört szívű lány ellátja a bajodat - csóválta a fejét, majd feltolta a fekete keretes szemüvegét az orrára és felállt.

Nem támogatja ezt a csapongó életmódot. Szerinte ideje lenne keresnem egy szép lányt és normális kapcsolatba kezdeni vele. Miért, a szex nem normális? Én esküszöm, hogy keresem az igazit, de nem akar jönni. Mindegyik csaj olyan suta, nem lehet velük két értelmes mondatot váltani. De arra legalább jók, hogy megdugjam őket. Azt hiszem, hogy maradok ennél az életvitelnél, ez pont jó nekem.

- Na, mutasd! - kapta ki a kezemből az ágyneműt, majd a mosógépekhez ment és beledobta az egyikbe.

- Lett egy szobatársam, neki kell a tiszta - húztam el a számat, amikor újra eszembe jutott Niall irritáló feje.

- És, milyen? - érdeklődött, miközben gyorsan elindította a szerkezetet. A gép hangosan zúgni kezdett, mi ezzel egy időben elhagytuk a mosókonyhát. Az előtérbe érve Betty kérdőn nézett rám, mire felsóhajtottam.

- Lehet, hogy eltörtem az orrát.

- Mi? - kacagott fel. Hangosan hahotázott, míg én unottam támaszkodtam meg az asztalán. Ahogy ránehézkedtem megreccsent alattam. Szerintem, ha ráülnék, akkor összeszakadna. Hmm, izgalmas lenne itt dugni... Már megint kezdődik, az isten szerelmére!

- Kiszórakoztad magadat? kérdeztem gúnyosan. Betty megköszörülte a torkát, és kitörölte a szeméből a könnyeket. - Örülök, hogy ezt ilyen viccesnek találod. Szerintem meg egyáltalán nem az.

- Ne haragudj, Zaynie, de az annyira szürreális! - nevetett újra, de amint meglátta a komor arckifejezésemet, egyből abbahagyta.

- Mégis hogy történt ez?

- Ő kezdte! - hárítottam el magamról a felelősséget.

- Szinte gondoltam, hogy ő a hibás.

- Igenis, hogy ő volt! - emeltem fel a hangomat és az asztalra csaptam. - Két perce se érkezett még meg, de már beszólogatott. Olyanokat mondott, hogy egy faszfej vagyok meg, hogy idézem: „A farkam teljesítménye nem kompenzálja a seggfej viselkedésemet." - macskakörmöztem, és miközben mondtam, eltorzítottam a hangomat. Az öreglány megint röhögni kezdett.

- Máris bírom őt - vigyorgott huncutul. A szemei körül összefutottak a ráncok, és most pont úgy nézett ki, mint egy csintalan kölyök.

- Megsúgom, hogy nem az. Ez történt reggel, aztán délután az ágyamban fetrengett, én pedig kibasztam őt. Verekedtünk, de itt még nem volt semmi komoly. Aztán észrevette, hogy milyen a matraca - utaltam a gecis lepedőre, mire Betty csak rosszallóan nézett rám. - Ő ideges lett, megütött, én meg vissza. Aztán most itt vagyunk.

- Nem valami rózsás kezdet. De ti, férfiak... Ahh! Csak verekedni tudtok. Nem vagytok képesek normálisan kommunikálni egymással - sóhajtotta lemondóan Csak elengedtem a fülem mellett a beszólását.

- Most meg játssza a hattyú halálát, pedig nem is fáj már neki szerintem. Mondjuk, nagyon vérzett az orra - sütöttem le a szememet.

- Néha olyan hülye vagy! Bocsánatot kell kérned tőle.

- Köszönöm a bókot, és már megtettem.

- Úgy, mint aki komolyan is gondolja? - ráncolta a homlokát. Bólintottam. - Hogy is hívják?

- Niall Horan - úgy ejtettem ki a nevét, mintha közben ezer tűvel szurkálnák a nyelvemet. - Alacsony, kék szemű és szőke haja van. Ráadásul nem is eredeti, hanem festett. Úgy néz ki, mint egy törpe. Nagyon irritáló, hülye és... és seggfej, egy kibaszott kretén! Biztos, hogy nem fogom kibírni vele egy légtérben. - Betty ravaszul elmosolyodott, amit nem tudtam mire vélni.

- Akkor jobb lesz, ha vigyázol ezzel a gonosz manóval!