Fifty Shades Of Innocence /Ziall/

Chapter 9

Niall szemszöge

Annyira idegesített Zayn okoskodása. „Fel fogsz dőlni, fel fogsz dőlni!" - visszhangzott a fejemben a hangja. Ahogy ráléptem az első fokra a létrán, megreccsent. Csak nem fog összeszakadni alattam. Nem vagyok ennyire kövér, ugye? Tovább másztam és nem történt semmi baj. Zayn-nek nem volt igaza.

Aztán hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat és éreztem, hogy elkezdek dőlni, az ággyal együtt. Felfogni sem volt időm, hogy mi történik. A következő pillanatban valami megmarkolta a karomat és lerántott a létráról. Aztán már csak a nagy csattanást hallottam. Ijedtemben behunytam a szememet. Ez most rám esett, vagy mi történt? De akkor rohadtul fájna mindenem, nem?

Pár másodperc múlva kinyitottam felnyitottam a pilláimat, hogy lássam, mégis mi a franc történt. Az első, amit megpillantottam, az a feldőlt emeletes ágy volt. Félig ráesett Zayn-ére is. Basszus, ki fog nyírni! De ő hol van? Az előbb még ott ült rajta. Ugye nem...

- Nem megmondtam, hogy ez lesz? - fordított meg hirtelen a vállamnál fogva. Tehát mégsem múlt ki. Pedig milyen kár lett volna érte, de komolyan. Ahogy belenéztem a szemébe, a mogyoróbarna íriszek aggodalmat sugalltak. Csak nem féltett? - Olyan értetlen vagy! És mi lett volna, ha rád esik?

- De nem esett - ellenkeztem vele.

- Azért, mert megmentettelek! Ha nem rántalak el, akkor bumm, neked véged! Nekem köszönheted az életedet, seggfej! - förmedt rá, majd hirtelen pofon vágott. A sajgó területhez kaptam.

- Ahh, ezt most miért kaptam?

- Mert hülye vagy, azért! Mi lett volna, ha agyon nyom az a szar, huh? Meghalsz! Kibaszottul meghalsz, én meg végignézem! - kiabálta az arcomba egészen közelről.

- Nem mintha annyira hiányoznék neked vagy bárkinek - mosolyodtam el keserűen.

- Most miért mondod ezt? Igenis, hogy hiányozna az az idegesítő képed, amit legszívesebben belenyomnék a WC-be - csípte meg az arcomat, akárcsak egy nagymama, aki ezer év után végre láthatja az unokáját.

- Micsoda kedvesség lakozik benned, Zayn. Figyelemre méltó - forgattam meg a szememet, majd ellöktem a kezét. Ő csak ne fogdosson engem! Pff, még hogy belenyomja a fejemet a WC csészébe. Én előbb mosom fel a hajával az egész folyosó!

- Azért egy köszönömöt igazán megérdemelnék, amiért megmentettem a szaros seggedet - mondta gúnyosan. Teljesen igaza van. Kockáztatta a saját testi épségét miattam, én meg hálatlan dögként viselkedek.

- Köszi, Zayn. Nagyon... rendes vagy - makogtam zavartan. Nem tudom, ilyenkor mit kéne mondani, mert még soha nem kerültem ilyen helyzetbe.

- Remélem, hogy többször nem is fogsz - kuncogta, majd a feldőlt ágy elé állt, és széttárt kezekkel, tehetetlenül tekintett vissza rám. - Most mit csináljunk ezzel?

- Állítsuk fel - vontam vállat somolyogva.

- Na, ne mondd, Sherlock! - vágta fejbe magát. Épp nyitotta a száját - gondolom, hogy tegyen nekem valami csípős megjegyzést -, de ekkor valaki kopogott.

- Vársz valakit? - néztem kérdőn rá. Biztosan az egyik kurvája az, de akkor elküldöm a picsába. Zayn csak megrázta a fejét. - Megyek, megnézem, hogy ki az.

Az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam. Két nagy termetű srác állt a küszöbön. Az egyiknek szőke fürtjei voltak, kék szeme, és akkora volt, mint egy óriás. Az alacsonyabbik - de még mindig jóval magasabb, mint én - pedig úgy nézett ki, mint egy kakadu. A haja egyik fele tűzpiros, a másik oldalon fekete, középen meg szőke. Elég bizarr. Mindketten valami fura banda pólóját viselték, és szaggatott farmer volt rajtuk. Úristen, kik ezek? Valami barbár nép kölykei lehetnek, vagy itt mindenki ilyen debil?